C+

Marek Krajewski: Halál Breslauban

Magvető, 2010, 315. o., 2990 Ft

 

Tanácstalanul silabizálom a lengyel szerző híres detektívregényének sorait, az olvasás befejeztével pedig csak fokozódik a tanácstalanságom. Nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz a regény: erősen hajlok a „rossz” felé, de aztán eszembe jutnak kétségtelen erényei is. Ambivalens kapcsolatban vagyunk, a mű meg én: egyik pillanatban érdekel és szívesen töltöm vele időmet, nem sokkal később viszont untatni és idegesíteni kezd, és a kettő többször cserélget helyet egymással az ismerkedési folyamat különböző fázisaiban. Végül nehezen kiegyezünk egy ingatag döntetlenben, mert,

- tetszenek benne a hard-boiled krimi és a noir jegyek, a nyomasztó atmoszféra-teremtés, a szenvedélyben, szennyben és erőszakban bővelkedő, szexuális perverziókban tobzódó világ, aminek lidércességét tovább erősíti az eseményekre vetülő baljós történelmi árnyék, a náci hatalomátvétel korszaka. Tetszik, hogy nincs édes megnyugvás, hogy a kibillent társadalom lelki és morális egyensúlya nem áll helyre egy csodadetektív-csettintésre. Első blikkre érdekes figurák a főszereplők: Anwaldt, a film-noirok férfi protagonistáit idéző megtört lelkű, kiégett, alkoholista zsaru, és a tisztességes élet és a náci potentátok világa között kanyargó úton balanszírozó, opportunista felügyelő, Mock. Tetszenek a vigasztalanul zajló orgiák, az éjszakai pillangók, ahogy sorra égetik szét törékeny szárnyaikat a forró és bűnös éjszakában: jó az időkezelés, az időugrások a regény elején és a végén, a keret, az események szigorú dátumozása egészen órákra lebontva.

Viszont:

- szívesen odasuhintanék egyet a bosszútörténet avíttságának és zavarosságának (az Oidipusz-reminiszcencia például kimondottan röhejes). A fordulatok kuszák, adagolásuk egy idő után az érthetetlenségig fokozódik: a könyv (és önmagunk) egy napig tartó pihentetése azzal fenyeget, hogy utána képtelenek leszünk felvenni az elszakadt fonalat (de ezt igazából folyamatos, éjjel-nappali üzemmódú olvasásnál sem merném kizárni). Bosszant a karakterek cselekvéseinek követhetetlen motivációrendszere. Egy idő után idegesít Anwaldt nyavalygása az árvaházról, az őt tönkretevő nőről, meg egyáltalán, a szenvelgő, szentimentális mozzanatok. Mock sűrűn változó attitűdjei, előttem tökéletesen homályban maradó indítékkal. Nem tetszik a túlzsúfoltság, a libabőrös hangulat gyakran a tabusértés határáig merészkedő, ám öncélú, bestiális brutalitásba, agresszióba hajlása. Az óvodás rajzok pálcikaemberkéinek aprólékosságával felskiccelt, cizelláltnak abszolút nem csúfolható mellékszereplők. Nem látom a számtalan elhintett cselekményelem helyes összekapcsolási stratégiáját, úgy érzem, egy tréfa áldozata vagyok, melyben valaki többféle puzzle darabkáit szórta szanaszét, és most azon röhög, hogy nem vagyok képes kirakni belőlük a teljes képet.

A Halál Breslauban a mai Lengyelország nagyhatású bestsellere, olvasom, hogy az író nem győzi gyártani a folytatásokat. Úgy látszik, hazájában megfejtették a könyv titkát, számukra kinyílt a rejtély kapuja, amihez én nem találtam megfelelő kulcsot. Ha találkozom egy lengyellel, feltétlenül elkérem tőle.