Block, Lawrence:A betörő, akit temetni veszélyes
Agave Könyvek, 2009, 288 oldal
Már a cím maga is érdekesen hangzik első hallásra, és sajnos a könyv elolvasása után sem nyer túl sok értelmet. Tudtommal az eredeti Burglar in the library azért került lecserélésre, mert nem illett a magyar fordítás sémájához, a „betörő, aki/akit…” formához, ezért az Agave, a blogján kiírt egy pályázatot, amiben a vállalkozó kedvű olvasók adtak megfelelő formába öntött címet a könyvnek. Hosszas versengés, száz meg száz ötlet után viszont csak ez a gyengécske Agatha Christie regényre utaló cím maradt talpon, mondván jól rímmel a történet egy mozzanatára. Ezért a mellékvágányért csak Kuszkó Rajmund újabb zseniális borítója kárpótol bennünket, ezzel a gyönyörű női testbe olvadó havas tájjal, ami már sokkal informatívabb a történet alapszituációját tekintve.
Részlet a regényből itt >>>
Legfontosabb posztjaink Block könyveiről >>>
Lawrence Block betörős regényeiben a szerző vidámabb arcát mutatja meg, a Scudder és Keller kegyetlen és sötét New York-jával ellentétben Bernie Nagy Almája sokkal elevenebb és pozitívabb. Ugyan itt is mindig egy-két hulla lódítja meg a történetet, de a gyilkosságok sokkal lazábbak, sőt néha még igen komikusak. A szereplőket meg sem rázza, hogy valaki meghalt, szinte mind a gyilkos titokzatos személyének szentelik figyelmüket, és ebben nagyon is hasonlítanak a betörős krimik a legendás írónő, Agatha Christie munkáihoz. A betörő, akit temetni veszélyes kétségtelenül egy Christie krimi jellegzetességeit viseli magán, akár egy Egérfogó paródiának is lehet tekinteni. Az alaphelyzet is az előbb említett krimi klasszikust idézi: Bernie hűséges társával, Carolynnal egy New Yorktól északra fekvő kis angol építésű kúriába utazik, hogy annak könyvtárából ellopjon egy igazi bibliofil csemegét: egy első kiadású, Chandler-től Hammett-nek dedikált Hosszú álmot. Jól hangzik mi? Ám mikor odaérnek, szokás szerint minden rosszra fordul. A hóvihar elvágja őket a külvilágtól, az egyik vendéget megölik és a ritka könyv is eltűnik. Ahogy a hullák egyre csak szaporodnak, Bernie kénytelen lesz nyomozni, hogy végül fényt derítsen a gyilkos személyére.
Bernie ezúttal kiszakadt a megszokott városi környezetből, de a behavazott házban is jól teljesít, és ne is reménykedjünk, a leszbikus kutyafodrász barátnőjével folytatott bugyuta párbeszédek sem maradnak el. A vidéki angolságot Block kiválóan ültette át Amerikába, a jól megrajzolt környezetből is látszik, hogy nem csak felhőkarcolók városát tudja hitelesen ábrázolni (Külön ki kell emelnem a részt, amikor két oldalon át írja le egy whisky ízét, kifejezetten olvasmányos gondolatmenettel.). Könyvtárszobák, recsegő lépcsők, falra aggatott afrikai ereklyék elevenednek meg, kiváló hangulatot teremtve a regénynek, sajnos ez az alaposság a krimi szálról már nem mondható el. A Christie-re jellemző, egyértelmű és frappáns végkifejletnek nyoma sincs a történetben, a tettes(ek) indokai és tettei összefüggéstelennek tűnnek, még a szokásos „elmondom mi történt” jelenet sem bogozza ki teljesen a szálakat. Mindezek ellenére, aki az eddigi betörő regényeket olvasta ezt semmiképpen ne hagyja ki, valamint, aki Agatha Christie regényeinek szerelmese, és szívesen olvas kedvence elé görbe tükröt tartó regényt, annak is jósszívvel merem ajánlani.
