Berlin alatt a föld

.konyvesblog. | 2011. január 24. |

Jason Lutes: Berlin - a kövek városa,
Fordította: Orosz László

ComicsMania, 2010, 213 oldal, 2730 Ft

 

1928 őszén, egy Berlin felé robogó vonaton náci karszalagos fanatikus szendereg. Nemcsak a szerelvény, a város is gyors mozgásban van. Elkészül az első hangosfilm, a Zeppelin átrepül az Atlanti-óceán fölött, a levegőben elfojtott vágyak, beteljesületlen remények keringenek. Zászlók és karok lengenek, Hindenburg köztársasága már senkinek nem elég jó. Jason Lutes szociografikus alaposságú, filmszerűen pörgős képregénye azt a folyamatot tárja elénk, ahogy a békés Weimar háborús, uszító, náci Németországgá vált.

Jason Lutes neve hazánkban eddig csak vérbeli képregény-fanatikusoknak lehetett ismerős, noha munkássága éppen a a képregény határainak szélesítéséről szól. A ComicsMania kiadó ezért igen fontos, igazi hiánypótló munkát végzett, amikor megjelentette az amerikai rajzoló eddigi legfontosabb művét, a Berlint. Lutes tizennégy évig dolgozott a huszonnégy füzetben közreadott képregényen. A Berlin - a kövek városa című kiadvány az első nyolc füzet rajzait tartalmazza. Lutes történelmi fikciója 1928-tól 1933-ig követi a berliniek és városuk sorsát. Részletgazdag hitelességgel, sokoldalúan mutatja be azt a feszült, elkeseredett, válságterhes, robbanás előtti kort és hangulatot, mely alkalmas terepet biztosított a szélsőségek megerősödéséhez, a demokrácia diktatúrába való fordulásához. Lutes mindössze öt napot járt Berlinben, viszont két és fél évet kutatott, mielőtt nekilátott volna, hogy elkészítse saját Berlin-vízióját.

Az amerikai nyüzsgő Berlinében villamosok, emeletes buszok szállítják az utasokat, a széles sugárutakon furgonok hajtanak, a Kempinski előtt jól öltözött polgárok korzóznak, a zajba Chopin zenéje vegyül. Ez a Berlin számtalan érzés, szemszög, vágy városa. A művészeti szalonokban az expresszionisták és az új tárgyilagosok, az utcákon a „fasiszta kutyák” és a „bajkeverő vörösök” vívják mindennapos harcaikat. Ahogy a képregény egyik szereplője mondja: „Eljött az idő, hogy eldöntsem, hol állok. Tovább nem maradhatok külső szemlélő”. Mások sodródnak, megélhetést, állást, megoldást keresnek a túlélésre. Ezért szegődnek a szónokok fanatizálta szélsőségesek szolgálatába. Így a pályaudvar környékén látott fájdalmas, fáradt arcok lassan arctalan, morajló, dühös tömeggé szerveződnek.

Történetét egy véletlen találkozással, egy látszólag tetszőlegesen kiválasztott vonatfülkéből indítja Lutes. A felütés ebben hasonlít Hitchcock Psycho-jának random felhőkarcolóablakon bekukkantó kamerájához. A fiatal, házasság elől menekülő rajzoló, Marthe Müllerrel és a pacifista, szélsőségektől óvakodó újságíró Kurt Severinggel érkezünk meg a berlini Hauptbahnhofra. Mindketten megörökítenek, lenyomatot készítenek. Akárcsak maga a szerző. Az olvasóhoz először Marthe nézőpontja áll közelebb, hiszen a lány először jár Berlinben, hozzánk hasonlóan kapkodja a fejét, nyeli az ingereket. Aztán barátokat szerez a nagyvárosban, a művészetet feladja és végül Severing mellett találja meg a helyét. Egy másik szál egy zsidó család mindennapjait mutatja be. A legifjabb Schwartz az utcán a kommunisták lapját árulja, Nagy Károly és II. Vilmos helyett Rosa Luxemburgot élteti, otthon pedig zsidó hagyományok és a Tóra szabályai szerint él. Végigkövethetjük egy széthulló munkás nagycsalád történetét is. Az asszonyt elbocsátják a textilgyárból, mire az ura is kiadja az útját. Fiúgyermekük a nácik közé álló apával, a lányok pedig a kommunisták közé sodródó anyával maradnak.

Lutes megrendítően, őszintén mutatja be az elvesztett világháború rémálmából ébredni képtelen, fájdalmakkal, kínokkal, nehézségekkel küszködő, megtört és szomorú német társadalmat. A háborúba induló jókedélyű, fiatal katonák képét a bozontos, megtört, kiégett, halvány szemű hazatérőkre tükrözi. A városképi kistotálokat remek ritmusban váltogatják a keskeny utcák suttogásait bemutató közelképkockák. A nemzeti szocialisták és a kommunisták is a legifjabb, háború alatt vagy után született nemzedéket próbálják megnyerni. Elkezdődik a retorikai háború, a nyelv és a történelem birtokba vétele, kisajátítása. Írógépkattogás, jelszavak, vágyak, remények, keresztény és zsidó imák kavarognak Berlin levegőjében. A köztársaság rendfenntartói teljesítőképességük határára érkeznek a vörösök és barnaingesek megfékezésében. A kötetzáró nyolcadik füzet az 1929. május elsejei nagy kommunista felvonulás bemutatásáig jut. Az elbeszélő itt lassít, nagyító alatt, óráról órára, több nézőpontból vizsgálja az eseményeket, azt a vízválasztó napot, amikor a rendőrök az utcai zavargók közé lőnek. Lutes döbbenetesen adja vissza a riadalmat és káoszt. A sikolyokat és kiáltásokat túlharsogja a fegyverek hangja. Halottak, sérültek és a megbontott díszburkolat eldobált elemei mindenfelé. Berlin tényleg a kövek városává változik.

Lutes egyszerű, kifejező formanyelvet alkalmaz. Műve bővelkedik az önéletrajzi, önreflexív utalásokban. A rajzolóhoz hasonlóan Marthe is felhagy a rajzolással, a Berlin egyik szereplője pedig Houdiniért rajong, akiről Lutes később önálló képregényt alkot. Az európai képregény hagyományát – különösen a Tintint rajzoló Hergé-t és az Asterix-füzeteket – sokra becsülő Lutes régebbi mesterek, mint Dürer, vagy az expresszionista, szavak helyett képekben elmondott regényeiről ismert Frans Masereel munkásságát is megidézi a Berlinben. Témaválasztása pedig Art Spiegelman: Mausára hajaz. Többszálú elbeszélése álmoktól, visszaemlékezésektől, vízióktól szövevényes.

Aki nem gyakran olvas képregényt, annak minden esetben kihívás egy igazán jó képregénnyel találkozni. A képregény ugyanis sűrű műfaj. Egyszerre használja a regények, a drámák, a filmek és a festmények narrációs technikáját. A szavak és rajzok azonos hangsúllyal jelennek meg benne. A befogadónak ezért képzeletben egyszerre kell megszólaltatnia a szereplőket és megmozdítania a helyzeteket. A Berlin egy korszak, egy társadalom, egy történelmi fordulópont kontúrjait tárja elénk. Szereplői gondolkodó, érző, kétségbeesett, eleven emberek. A mű fontos kérdésekről beszél, világosan, sokoldalúan. Lenyűgözően élő, igazi műfaji klasszikus, és jó szívvel ajánlható képregényszkeptikusoknak is. Kételkedésük azonnal oszlani fog.

 

 Vass Norbert
 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.