Banyatanya

B-
Dubravka Ugrešić: Banyatanya, ford.: Radics Viktória

Libri Kiadó, 2012, 324 oldal, 2542 HUF

Dubravka Ugrešić negyedik magyarul is publikált műve a Libri Kiadó gondozásában jelent meg a BÓRA Könyvek sorozat tagjaként, ami főleg volt jugoszláv írónők munkáit gyűjti egybe. Olvasónk írta.

A horvát származású írónő, aki önmagát transznacionális íróként aposztrofálná legszívesebben, a délszláv háború kitörésekor háború és nacionalizmus ellenes írásokat publikált, amiért ellenségnek kiáltották ki és elfordultak tőle. 1993-ban – 45 éves korában - emigrált és külföldön folytatta írói munkáját. Életének ez a szakasza nagy hatást gyakorolt a műveire, A fájdalom minisztériuma című könyve konkrétan egy a háború miatt Zágrábot elhagyó nőről szól, aki Amszterdamban telepszik le és az ottani egyetemen tanít irodalmat (Ugrešić is Amszterdamban él, és az írás mellett európai és amerikai egyetemeken tanít), míg A feltétel nélküli kapituláció múzeuma magát az emigráns életet mutatja be. A Banyatanya is kapcsolódik ehhez a sorhoz, bár itt nem központi téma a háború és annak következménye, mégis fontos elem a szereplők múltjának szempontjából.

Számos irodalmi díjat kapott, műveit több mint húsz nyelvre lefordították, csak a kilencvenes években éppen Horvátországban nem jelenhettek meg, és ami rendkívül érdekes, hogy a horvát kiadók mai napig sem jelentkeznek nála.

A Banyatanya nem azt adta, amit vártam, illetve amit a fülszöveg alapján elképzeltem. Ez nem egy történet; három részre van osztva a könyv, és a részeket valamiféle pókháló (vagy az őszhajszálak?) fűzi össze.

Az első rész az írónő és édesanyja kapcsolatát boncolgatja, illetve az írónő és egy rajongója – Aba Bagay – különös útjáról számol be. A lány külső megfigyelőként írja le, hogy mivé vált a nő, aki a világra hozta, mit tett vele az öregség, és mi vár majd rá is a jövőben. Fájdalmas szembesülés az élet elkerülhetetlen szakaszával, a sorsunkkal.

A második rész három nő, három banya életébe enged bepillantást, akik egy wellnessközpontba mennek, számos emberrel keresztezik sorsuk fonalát, majd távoznak, ki-ki többel vagy kevesebbel. Keserédes történet groteszk, tragikomikus elemekkel. Az utolsó szakasz a Baba Jaga mitológiát járja körül az előző két rész elemzésével együtt, mégpedig Dr. Aba Bagay, folklórkutató interpretációjában. Részletesen elemzi ezt a meg nem értett figurát és a hozzá kapcsolódó különböző szimbólumokat, azok eredetét és előfordulását a különböző kultúrákban. A mű eredeti címe magyarra fordítva egyébként Baba Jaga tojást tojt lenne.

Az összetartó erő a részek között az öregség, az öregasszony (banya)képe, aki lehet jó vagy rossz, segítheti vagy hátráltathatja az utunkat, de jelen van és még ő is érez, még neki is lehetnek céljai és vágyai, amiket beteljesíthet.

Nem ezt vártam, de mégsem csalódtam a műben. Üdítő volt, más, olyan hús-vér történet, ami nem állhat annyira közel a valósághoz, mégis valósabbnak tűnt, mint a mostanság nyugatról beáramló regények 80 százaléka. Az eleje lassan ment, nehéz volt befogadni az „újat", a közepe egész jó volt, sőt tényleg jó volt (a nevekkel azért néha bajban voltam, a három főhősnőt Bebának, Pupának és Kuklának hívták, egyszer-egyszer vissza kellett lapoznom, hogy ki kicsoda), a végét pedig kifejezetten élveztem, bár ezt tényleg csak az teheti meg, akit érdekel a mitológia, a folklór.

Jól laktam vele, nem ülte meg a gyomrot, elmét, de desszertnek még maradt hely.

Szerző: OOrsi