B-
Badár Sándor-Horváth János: Jappán, Jaffa, Bp., 2007, 2490 Ft.
A szocializmusnak megvoltak a maga nagy, névtelen hősei, akik egyik nap kitalálták, hogy elutaznak Szovjetunión keresztül Japánba, a másik nap el is indultak. Most másodszor mondják el az utazásukat.
De hogyan érkeztek meg? Erről szól a Badár-Horváth-páros Jappán című retró útikönyve, ami nem az országokról akar beszélni, hanem az utazókról, a korról és annak tárgyairól. Mondjuk Széchenyi naplóiban is ezek voltak a legizgalmasabb részek, hiszen kit érdekel a tájleírás?
1987-ben két karatéka, a vasutas Badár Sándor és a nyakigláb Horváth János kitalálták, hogy a harcművészeteket igazán a pörgő rúgás hazájában lehet gyakorolni. Igazuk volt, bár – ennyi spoilert megengedhetünk magunknak – rengeteg áldozatot hoztak ezért a tapasztalatért.
A két utazóhoz néha a Műcsarnok jelenlegi igazgatója, Petrányi Zsolt csapódik, aki 87-ben még fiatal művészettörténészként ment Buddhát nézni. A két haver kalandjából a legjobb filmet lehetne elkészíteni, ennek elhitetésére elég megnézni a borítón, milyen hülyén néznek ki!
Ha valaki olvasott már Krasznahorkai Lászlót (Északról hegy.., Rombolás és bánat…), akkor tudja, hogyan közelíti meg a magyar ember a távol-keleti kultúrát. Na, Badárék a kultúrák közötti létet máshogy dolgozzák fel, mivel olyan beavatási szertartáson mentek keresztül, mint talán még soha senki. A könyvben jobbnál jobb sztorik vannak a tengeri utazásról, amiben elolvashatjuk minden idők legjobb fosás-hányás leírását, a karate edzések közötti zabálásokat, a Fuji megmászását és azt, ahogy Badár óriási legyezőket lop el a boltból, plusz viccből egy szörföt is.
Egy probléma van a könyvvel, hogy sajnos nem írták meg rendesen, így az egész egy nagy dialógusfolyammá alakult át: ketten húsz év távlatából újramesélik életük kalandját. A hosszú beszélgetés hangoskönyvként talán még jobb lenne, mert nagyon jó szövegük van, de így csak vicces sztorik végtelen sorozata, amit anekdota- vagy viccgyűjteményként lehet igazán használni.
Egy közepesen jó írónak ez lett volna a nagy kiugrási lehetőség, egy jobb filmes pedig blockbustert csinálna belőle. Így két megkülönböztethetetlen beszélővel van dolgunk, csak egy-egy megszólításnál vagy sztoriból derül ki, ki beszél.
Mostanában divat Japánt imádni, úgyhogy minden Kill Bill-buzinak kötelező elolvasnia.
Kapcsolódó anyagok:
Papucsos utazók és az óvszerautumatán hagyott térkép