Gregg Hurwitz új könyvét, melyben a címszereplő Evan Smoak, az ártatlanokat felkaroló orgyilkos történetét meséli el, több méltatásban is Jack Reacher, illetve Jason Bourne kalandjaihoz hasonlítják. A szerző a könyv megalkotásába számos képregény és sorozatepizód megírása után fogott, az X Árva pedig hamar népszerű lett az olvasók körében. Ráadásul Evan Smoak hamarosan követheti a fenti két regényalakot és a mozivászonra lép, hiszen a regény megfilmesítési jogaira Bradley Cooper csapott le. A filmekhez pedig alapanyag bőven lesz, ugyanis a kiadó már bejelentette, hogy az X Árva története még legalább három kötetben folytatódik majd.
Gregg Hurwitz: Orphan X - Az árva
Fordította: Rusznyák Csaba, Fumax, 2016, 350 oldal, 2995 HUF
A történet kiindulópontja szerint Evan Smoakot már gyerekkorában beválogatták az Árva-programba, melynek célja, hogy különleges ügynököket képezzen ki, felnőtt korukra pedig orgyilkosként állhatnak a kormány szolgálatába. Ám az X Árva számos küldetéssel a háta mögött és atyai mentora halála után megkérdőjelezi tevékenysége helyességét és otthagyja a szervezetet. Ezt követően a renegát Evan Smoak Seholember néven, szabadúszó igazságtevőként rejtőzködik a kormány elől, és állítja a rászorulók szolgálatába különleges képességeit. A bajbajutott ártatlanok kézről-kézre adják a rejtélyes jótevő hírét, aki, ha szükséges, erőszakkal iktatja ki a rosszfiúkat és szerez érvényt az átlagemberek igazságának.
A főhőst ezeken a küldetéseken felül sajátos, szigorú tízparancsolata és a lebukástól való állandó félelme hajtja. Ideje nagy részét lakása titkos, Trezor nevű szobájában tölti, ahol a legkorszerűbb lehallgatási berendezésekhez és adatbázisokhoz fér hozzá, és ahol előszeretettel buherálgatja fegyvereit és kutakodik szomszédjai után. Ám bármennyire profi és lényegre törő a szakmájában, az X Árva emberi kapcsolatait egyfajta bájos sutaság jellemzi. Szomszédjai előtt ő csak egy átlagos, mulya fickó, aki soha nem jelenik meg a lakógyűléseken és még senki nem látta barátnővel. Ám Evan rutinok vezérelte életét felborítja a Seholember új ügye, mely során egy eladósodott, szerencsejátékfüggő nő elrabolt apját kell kiszabadítania. A küldetés során ugyanakkor hamar világossá válik, hogy ezúttal ő a célpont, valaki megpróbálja tőrbe csalni, a szálak pedig az Árva-programhoz és más, egyéb betűjelű árvákhoz vezetnek.
Ha létezne az ügynök-a-rendszer-ellen történeteknek archetípusa, akkor az igen nagy átfedést mutatna az Orphan X szinopszisával. A szerző cselekményvezetés terén nem merészkedik messzire, inkább az akciófilmekből és kémtörténetekből ismerős panelekből építkezik. És bár hiába pörgős és csavarokban gazdag a történet, az olvasó már ismerősként navigál a fordulatok között, így pedig azok se hatnak annyira.
Ugyanakkor a regény más területeken jól teljesít. Az akciójelenetek pörgősek és szellemesek, és tényleg csúcsra járatják a feszültséget. Ráadásul a szerző képes arra, hogy érzékeltesse a történet tétjét és kellő súlyt adjon az eseményeknek. Erre jó példa, amikor Evan Smoak a történet egy pontján megtalálja az ellene merényletet megkísérelő bérgyilkos hátrahagyott, távcsöves puskáját. A fegyver mellett egy orvosi maszk hever: a merénylő így akarta elkerülni, hogy lőpor kerüljön az orrába, amit egy rendőrségi vizsgálat biztosan kimutatott volna. Egyszerű, mellékesen megemlített része ez csak a történetnek, mégis képes átadni az olvasónak, hogy Evan Smoak ezúttal tényleg felkészült profikkal kénytelen szembenézni. Bár a szereplők sokat sóhajtoznak gondterhelten, emésztik magukat hosszasan, vagy sétálnak komoran a folyóparton, látványosan az olvasó elé tárva ezzel, hogy mit is élnek át éppen a szereplők, mégis minden ilyen szájbarágós leírásra jut egy-egy a fentihez hasonló, érzékletesebb elem. Ráadásul Hurwitz előszeretettel tölti meg hasonló, színes részletekkel a szöveget, növelve annak gazdagságát.
Kapcsolódó cikk:
X Árva minden hidat felégetett maga után
A szórakoztató akciók mellett jól kitalált regényalakokat és élvezetes jellemfejlődést is kapunk. A karakterek közül kiemelkedik a szabadszájú, fegyver-geek segítő figurája, illetve a profi okirat-hamisítók csapata, akik fő bevételi forrását század eleji moziplakátok restaurálása adja. Ugyan ők csak epizódszerepben tűnnek fel, mégis üde színfoltjai a regénynek. Náluk hangsúlyosabb szerepet kap a szomszédban lakó, egyedülálló anya és annak könnyen barátkozó kisfia. A velük való kapcsolat kényszeríti Evan Smoakot egy sajátos apaszerepbe, ezáltal csempészve a történetbe egyfajta ironikus, kikacsintós humort, ami a „képzett ügynök” és az „átlagos szomszéd srác” közötti szerepkonfliktusra épít. Nekik köszönhetően az X Árva kénytelen fokozatosan engedni paranoiájából és felülbírálni saját tízparancsolatát és rutinjait. A bizalom kiépítésének paraboláját pedig a szerző felesleges pátosz nélkül, frissnek hatóan tudja átadni.
Összességében bár a regény története ismerős toposzokból áll, a szerző tudja, hogyan kell apró nüanszokkal egy létező világot teremteni, és azt színes-szagos karakterekkel benépesíteni. Evan Smoak figurájában pedig van annyi potenciál, hogy reménykedhessünk abban, hogy a következő kötetek még inkább kiforrják magukat, az X Árva pedig csatlakozhat a fent említett szuperügynökök mellé, az akcióhősök panteonjába.
Szerző: Sas Csaba
