C+
Az Igazság Ligája kalandjai, 1. rész: A szenzációs hetes
Alkotók: Fabian Nicieza, Christopher Sequeira, Josh Siegal, Dan Slott; John Delaney, Min S. Ku, Chris Jones, Christian Alamy, Dan Davis, Randy Elliot, Mark Propst; John Delaney és Rick BurchettKépes Kiadó, 2009, 112 oldal, 1990 Ft.
Reménykedve vártam az Igazság Ligája első önálló kötetét: gyerekkoromat próbáltam előre rávetíteni, hiszen tudtam, elsősorban nem nekem szól. Ránézésre is gyerekkötet. A borító az sugallta, ezekhez a stilizált testalkatokhoz, színekhez és idomokhoz nem lesz jó a mostani szemüvegem, ehhez gyerekszem kell.
A csapat tagjai ismerősek gyerekkorom végéről, de nekem a kifejezett gyerekképregények ezek voltak: Berci (repülő ágy és egy bölcs teknős, komótos erdőlakás, varázslóvárak: mi lehet ennél szebb?), Bobó (uborkás szendvics, teleportálás teleszkópos távcsővel, aranyos fehér borotvapacsmaglénykék, békés eldugott kis világ), Góliát (kiválóan kőbaltázó kisfiú, aranyos fehér ló, a kőkorszak gyermeki romantikája), és nem kifejezetten, de Zórád albumai, ahogy Hanyi Istók felfúvódott békapofával fújta-fújta a szikrázó pipát a Névtelen vár láposán, vagy ahogy Papocskin zoológus barátságosan körbenéz a hajó fedélzetéről Obrucsev Plútóniájában. Justice, Rahan, Asterix, Villám Vili - aranyidők. Az Igazság Liga (Ligája) tagjainak sötétebb, komolyabb történetei egy kicsit későbbi korszakot, gyerekkorom végét tették különösen tarkabarkává: fejünk fölött elrepül a nikkel Superman, John Byrne tökéletes Superman-je egy mértani pontosságú Metropolis felett, távoli, kétes tájakon készülődik Batman lovag, Gotham, azaz a Pokol art deco díszletei között. A Szenzációs hetes szereplői nagyrész feltűntek a kilencvenes évek magyar kiadványaiban, a Semic Batman-jében, Superman-jében, később az összeolvadt Superman/Batman újságban, majd pár évvel ezelőttől a Képes felnőttesebb képregényköteteiben. Sólyomnő (Sólyomlány), Marsi Vadász (Fejvadász), Csodanő (Wonder Woman), Flash biztos, Zöld Lámpás nem rémlik. Ők együtt majdnem az eredeti Igazság Liga: Aquaman (nem Vízember, mert az Hydro-man, Pókember-ellenfél, és Marvel) helyett van itt Sólyomlány: úgy írják, az emészthetőbb ivararány miatt; valamint Zöld Lámpásként John Stuart csapatunk másik nem fehérbőrű tagja. (Az eredeti JLA Lámpása Hal Jordan volt – ő egy Maverick-féle figura, lásd Top Gun) Marsi Vadász zöld, de nem lámpás, Sólyomnő szárnyai és fejfedője viszont hacuka, bár ő is földönkívüli, ahogy Superman.
Aztán ahogy olvasni kezdtem a huszonkétoldalakat, nem sikerült visszatérni a napsütötte sávba, nem rémlett a régi izgalom, nem volt hibátlanul hangulatos semmi. Ez már mások gyerekkora, nem az enyém.
Az öt történetet négyen szülték. Rangidős: Fabian Nicieza. Utána jön Dan Slott, aki kiemelkedő Amazing Spider-man számokat írt az elmúlt években (mely cím egyébként állandó hullámvasút). Nicieza Ismert Veterán. Rob Liefeld-del – egy legendásan/szürreálisan rossz képregény-alkotóval – kitalálták Deadpoolt, egy másik ködös délután az ikszedik mutáns-csapatot, az X-factort. A kötet másik két írója nem is képregényes, hanem inkább filmes forgatókönyvíró, ám ez nem szokatlan: a képregény a JLA animációs sorozattal karöltve erősíti a DC kiadó Kids-részlegét, hasonlóan a magyarul is megjelent Scooby Doo-hoz. Néhány cím a Cartoon Networkon futó és az angol nyelvű képregényben támogatott kiadványok közül: Tini Titánok, Ben 10, Vidám dallamok.
A kötet rajza Bruce Timmet másolja. Azaz hét rajzoló másolja Bruce Timmet, de ez nem a szenzációs hetes, a szemnek kellemes rajz a legendás Batman-sorozatnál és a többi Timm-munkánál halványabb, de egyáltalán nem rossz: profi másolók élnek az államokban is.
A történetek gyorsak, in medias res aaand action. Nincs is idő filozofálni, komplett történet huszonkét oldalon ennyi főszereplővel csak gyors lehet vagy művészi. A Farkasbőrben című sztori páros oldalán negyvennél több rosszifiú várja mit mond a főrosszfiú, de húsz oldallal később már mind ájult vagy hűvösön csücsül. A felmerülő morális problémák erőltetettek/didaktikusak, megoldásuk kimerül a pofon- és frázispuffogtatásban. Tegyél jót, ne rosszat, ha pedig jót teszel, tedd azt jól. Jó az, amit az Igazság Liga kifejez (JLA - Amerika Igazság Ligája), hogy mi az, pontosan nem derül ki, de a csoportban feloldódó, mégis egyéniségét megőrző individuumon át mindig legyőzetik a rossz, ami a jónak ellentéte. A kötet egyik története szerint rossz vészes magányunkban a Szupermészárlóval Superman-re lőni, magány ellen egy ölelés, és az áldott jó szeretet megélése a gyógyszer. A Pillanat című történet tipikusan DC-s, olyan időutazásos sztori, ami miatt Stephen Hawking inkább ír egy könyvet – ennél csak jobb a többi.
