Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni, fordította: Kúnos László
Athenaeum Kiadó, 2013, 432 oldal, 3392 HUF
A-
Jonas Jonasson, a svéd szórakoztató irodalom egyik fontos exportcikke újra támad. A korábban újságíróként és kommunikációs tanácsadóként dolgozó szerző A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényével 35 országban állt a sikerlisták élén, melyet a 2011-es év legviccesebb könyveként aposztrofáltak. Nagy volt hát az elvárás a szerző felé és nyitott volt a kérdés: sikerülhet-e a 6 millió példányban eladott bestsellert egy második számú, hasonlóan fergeteges humorú könyvvel überelni? Sikerült.
Ki is lehetne a regény főhőse, ha nem egy afrikai bádogvárosban született fiatal lány, Nombeko, aki hamarosan a latrinapucolók főnöki székében találja magát, majd válogatott furfangokkal és szerencsés fordulatokkal egy atombomba-gyártó telepen, ezt követően pedig Svédországban köt ki? Analfabétaként született, de kitűnően számol, majd miután elsajátítja az olvasás képességét, még a főmérnöknél is jobban érti a bombagyártás során lejátszódó kémiai folyamatokat. Találkozunk még Ingmarral, aki a svéd uralkodó elsőszámú tisztelőjéből válik a királyság mint intézmény legfőbb élharcosává. A fő kérdés azonban az, hogy megmenekül-e a világ a nukleáris fenyegetéstől?
A történet több szálon fut, de bizonyos pontokon a szereplők sorsa mégis egybeforr. Jonasson nem viszi túlzásba a „titkolózást” sem, gyakran egy-egy jól irányzott mondattal előre elárulja a cselekmény további kimenetelét, mely ténylegesen akár fejezetekkel később következik csak be a könyvben. Ezzel együtt a sztori egyáltalán nem szűkölködik meglepő fordulatokban. Nagy erénye, hogy a „hihetetlent” hihetővé szövi, és oly módon szippant be univerzumába, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy már az utolsó oldalakat bújjuk. Humoros – vagy éppen groteszk – figuráit pedig sokáig nem feledjük.
Érdemes pár szót szólni a figyelemfelkeltő borítóról. A rengeteg szín és a messziről feltűnő képek igazi könnyed olvasmány képzetét keltik, ugyanakkor ez átcsaphat egy másik irányba, és túlontúl bulvárosnak ítéltethetik bizonyos potenciális olvasók szemében. Lehet ez egyfajta csáberő is a könyv megvásárlására, de korántsem érzékelteti a „felszín alatt” megbújó mélyebb tartalmakat, hiszen a könyv egyfajta politikai szatíra is egyben.
Szó esik benne egy esetleges atomháború fegyverkezési terveiről, a világ nagyhatalmainak egymáshoz való viszonyáról, politikai játszmákról, államformák bírálatáról – Jonasson nem fukarkodik a keményebb odamondogatásokkal sem, bár ez sohasem szó szerinti, inkább a történetből következtethető ki.
Ugyanakkor azok se tántorodjanak el a könyv olvasásától, akik a fent említett „könnyed kikapcsolódásra” vágynak, ők is megtalálják a számításaikat. A csavarok a könyv utolsó oldaláig kitartanak, s mint a cikk címéből is érzékelhető, nyilvános helyen való olvasása csak saját felelősségre ajánlott!
Szerző: Burkus Bettina
