Az élet kopása, eltűnése: nem egy választott kaland

.konyvesblog. | 2017. május 30. |

Fotó: Valuska Gábor

Víz, alma, kenyér, keksz – ezt csomagolta útravalóul Háy János a közös utazásra az öregtó felé. Takarékos túlélő csomag – de legalább nem húzza a táska a vállunkat út közben. Lesz majd más, ami húzza.

Minden utazás a fölkészüléssel kezdődik. Mióta erre megtanítottak, már nem érdekelnek a kirándulások, azóta csak utazni szeretek. Egy futó kirándulás a rácsodálkozás és a meglepetés sokk-elegyéből adódóan látszólag nagyot villan – de ez a villanás tényleg csak olyan tud lenni, mint a vakué. Arra talán elegendő hosszúságúnak tűnik, hogy az emlékezés számára rögzítse a megfigyelt terület egy apró darabkáját, ahhoz viszont mindenképpen túl rövid, ráadásul túl egydimenziós, hogy ténylegesen földolgozhatóvá, értelmezhetővé tegye a környezetet, annak valódi viszonyrendszereit. A kontextust.

Háy János: Az öregtó felé

Európa Könyvkiadó, 2017, 200 oldal, 3490 Ft

 

Így tehát egy kirándulás többnyire gyors és kockázatmentes; olyan, mint operahighlightokkal múlatni a délelőttöt. Ehhez képest valóban utazni olyan, mint beülni a teljes Ringre. Egy kiránduláshoz praktikus útikönyvet veszel sietve, egy komoly utazáshoz viszont útleírást is keresel lehetőség szerint, hiszen tudod, hogy utazásod nem (lehet) előzmény nélküli: mások már biztosan jártak ott, ahová igyekszel. És különben sem csak az érdekel, hol van az alaptábor, hanem hogy milyen érzés lehet a csúcstámadás.

Nem választott kaland

Háy János legújabb, az elmúlt nyolc év termését egybegyűjtő verseskötete ez utóbbira példa. Csakhogy míg egy „átlagos” útleírás, mondjuk egy „így vadásztam Afrikában” tematikájú esetében meglehet az az illúziónk, hogy mi döntünk: az élményekről olvasva elindulunk-e valóban arra az útra, melyet ő bejárt, rajtunk áll, vállaljuk-e a valódi kockázatot, addig Az öregtó felé egyáltalán nem kecsegtet ilyesmivel. Oroszlánokra lődözni, az tényleg fakultatív, de amiről Háy János itt, a kétszáz oldalon át tartó sétánk közben beszél, vagyis az élet kopása, eltűnése: nem egy választott kaland. Az akkor is elér minket, ha egész életünkben ki sem mozdulunk a Belső-Terézvárosból. Ezért hát nagyon nem mindegy, hogyan és mikor jön el a perc a saját életünkben, amikor komolyan eszünkbe jut, hogy heló, ez már az öregség szerintem. Hogy nemsokára tényleg vége van. S hogy ami addig ránk vár, hát az se feltétlenül kéjmámor.

A költő öt pihenőt engedélyez, ezek a pihenők szabdalják föl a verskorpuszt, Háy ráadásul pontosan megmondja, melyik megállónál mit vegyünk magunkhoz az élelemből, és azt kell mondani: igencsak jól osztja be az előirányzott erőforrásokat. Ahogy a kiporciózott víz, alma, keksz és kenyér fogy, egyre több formában láthatjuk és érezhetjük a bomlás dermesztő jeleit ahhoz, hogy rájöjjünk, utazásunk végig halálárnyékban telt.

A nagyság sem marad

Erre utalnak például az elaprózódás fel-felbukkanó jelei. Az én szétesése, a közös „énte” szétesése, a gyerekek építőkockáinak szétgurulása, a mozdulatok, a mondatok diribdarabra hullása. Miközben útitársunk a megszokás hét tornyának foglya, napjai értelmetlenül, hamisan csordogálnak. Marad a beletörődés, hogy a valóságban nem a „jól sikerült napok” jelentik az igazi életet, hanem a nyomorúságosak. Átverés az egész, amelynek „célja, / hogy elterelje a figyelmet /arról, hogy élnek.” (Perfect day)

A halál vetette árnyék hidegét érezzük a test romlásával szükségképpen párosuló íz- és szagváltozások észlelésekor is. Keserű hányás, savanyú kriptabűz. Bűnbak pedig: nincs. Végül is senki nem tehet arról, hogy jön a szájából az „a szag, / amit nem szeretett volna, / hogy onnan jöjjön ki, / épp abból a szájból, / ami az övé. / A belső szervek működése / miatt gondolta, mármint, / hogy nem működnek, / különösképpen a máj, / aztán, hogy a belei szagát / leheli ki a száján.” (Szag)

A megbánás – a „tégy, amit akarsz” rabelais-i parancsának utólagos átértékelése, illetve a tettel és mulasztással kiharcolt magány, az árulás következményeivel történő kényszerű megbarátkozás. „Nem tartozol sehová, / nincs melletted senki” – mondják sokan, ismerősök, régi szeretők. Mindegy, hogy ki voltál, „az számít, hogy ki vagy / az számít, hogy ki lettél” – és mivel senki se lettél, senki se vagy, lassan mindent elvesztesz. (Az nevet, aki a végén)

Ahogy közeledünk tehát az öregtóhoz, ebből a mi Rabelais-nkból eltűnni látszik az életigenlés, ezzel párhuzamosan egyre mélyül az alig bevallott – Szerb Antal megfogalmazása szerint – „népi-gótikus rémület”. Rémület az ürességtől, amelybe az öregtó felé vezető út torkollik. Mely üresség egyébként már a kötetnyitó Láttam őket című versben felvillan. A Ginsberget és Eliotot egyszerre idéző indulásban az utalás szintjén még ott volt egy üvöltés lehetősége, vagy legalább egy nyüszítésé (a The Hollow Men „üresei” számára ez utóbbival ér véget a világ, Vas István fordítása szerint), a szöveg maga azonban mindkét lehetőséggel már jó előre leszámol. Az itteni üresek ugyanis „a szivet nem táplálták, de enni adtak / a húsnak és enni adtak a vérnek. /Nem vonyítottak, csak hallgattak, / mint a jóllakott vadak, / benne az ürességben.” Ennél szomorúbb és reménytelenebb már csak a verszárlat: „Nem voltak se jók, se rosszak, / se kicsik, se nagyok nem voltak, / nem nyüszítettek, halkan / működnek, mint a korszerű gépek, / mintha a világ, amit látnak /soha nem érne véget.” Az utazás végeztével a verset újraolvasva még szomorúbb hangulat kerít hatalmába – oda érkeztünk, ahonnan indultunk. Nem csak azért nincs esély üvöltésre, vagy legalább nyöszörgésre, mert az egyre rövidülő sorokban beszélő vándorunk egyre fárad – hanem mert már nincs is kiért üvölteni. És egyáltalán: problémáink a világ forgásához mérten mindenképpen jelentéktelenek, köznapiak. Még a nagyság sem marad, a különlegességtudat. Csak az üresség, „a szív böjtje”.

Háy János: Kurvára ki lehet fáradni

Európa Könyvkiadó, 268 oldal, 2013, 2560 HUF Háy János új regényének, A mélygarázsnak különféle előképei vannak: megvan benne a fogyasztásra és a társadalomra dühös főhős a Harcosok klubjából, egy meleg nyári nap a dugóban megakadó kocsijából kiszálló Michael Douglas az Összeomlásból, de itt van Jonathan Franzen amerikai családregényeinek legjava is.

Szükségeink

Ez a „nagy” „közös” „érzés” ad ennek a könyvnek különösen átélhető, súlyos tétet. Nemcsak a Háy-életműben, de a kortárs magyar irodalom általunk ismert részét tekintve is azt kell mondanunk: ritkán tapasztalt sűrűségű, kőkemény, tényleg semmit és senkit nem kímélő, de éppen e kíméletlenség nyomán jókora mértékű emberi esendőséget is fölmutató anyagról van szó. A párkapcsolatok lehetséges, sőt bizonyos nézőpontból és körülmények között egyenesen szükségszerűnek mutatkozó, kínnal és keservvel kikövezett úgynevezett országútjának néha kiszámíthatatlan eseményeit már eddig is rengetegszer az olvasók elé táró szerző most másképp viszi a vásárra a bőrét. Nagyobbat vállal, mint előző könyveiben. Noha persze nem feltétlenül önként.

Egyszerű dikciójának hosszú távú működése érdekében újra és újra más szövegösszefüggésbe helyezi a téboly, a saját tébolya, az öregedő férfi tébolyának már eddig is ismert, jellegzetes mintáit, újra és újra támpontokat és erőt adva ezzel a folytatáshoz. Magának is, és nekem, az olvasónak is. Egyszerre – hiszen szükségünk van egymásra.

Nekem azért van szükségem rá, mert tényleg tanulni akarok valamit az elmúlásról, neki meg hallgatóság kell az odavezető úton: nem tud csöndben, egyedül maradni a gondolataival. Akkor már inkább szétbeszéli a lényeget, analógiákat hoz, rendszerbe foglalja mindazt, ami történt és ami várható. Ez kétségtelenül könnyebb, ha van kihez beszélnie arról, milyen szerinte a férfi és milyen a nő, mi történik velük, ha mindketten túl vannak jón és rosszon. Túl házasságon – és most már a halálon is.

Szerző: csiz

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!