35 kiló kivonat

RóbertKatalin | 2010. január 07. |

A-
Anna Gavalda: 35 kiló remény
, Ford: N. Kiss Zsuzsa

Magvető, Budapest, 2009, 79 o., 1690 Ft

 

Grégoire Dubosc tizenhárom éves, harmincöt kiló, kétszer bukott, nem tud koncentrálni a tanórákon – bezzeg ha valamit meg kell szerelni, építeni, javítani, akkor nagyon is elemében van! Magyarországon valószínűleg kisegítő osztályban próbálná meg elütni a tankötelezettség végéig az időt. Franciaországban, amikor már minden kötél szakad, az internátus kerül szóba. Azonban hosszú út vezet addig, mire Grégoire úgy-ahogy a helyére kerül. Anna Gavalda pedig ezt az utat egy kedves, őszinte hangvételű, egyes szám első személyben megírt kisregényben mutatja be.

A történt egyszerű, főként a stílus az, ami megkapó, és ami elviszi Gavalda művét. Ifjúsági regény, a kiadó ajánlja minden fiatalnak, aki nehéznek tartja a pályaválasztást, akit dühítenek néha a szülei, aki nem találja a helyét – s igen kevés lehet az olyan fiatal, akire mindez, de legalábbis ezek egy része ne lenne igaz. Gavalda stílusa csakugyan fiatalos, de az írónő nem esik bele abba a hibába, hogy a történetet szleng szavakkal pakolja tele, hogy túl direkten akarjon a fiatalok nyelvén szólni, ami éppen olyan zavaró egy tinédzser olvasónak, amilyen a gügyögés lehet egy kisgyereknek. Így viszont úgy olvashatja el ezt a regényt egy tizenéves, hogy azt érzi, komolyan veszik, az esetleges problémáit nem állítják be gyerekes ostobaságnak, és nem felsőbbrendű, „felnőtt” nézőpontból szemlélik.

Gavalda a könnyed mesélés mögött valójában fontos kérdést boncolgat: mi a helyzet akkor, ha egy gyerek képtelen energiát fektetni abba, hogy a helyesírást, a történelmet vagy a matematikát magolja? Van-e értelme egyik gimnáziumból a másikba zavarni addig, amíg már ő is értéktelennek érzi magát, és a szülők is elbizonytalanodnak abban, hogy képes-e bármire is? Mennyi az a minimum, amihez illik mindenkinek érteni, és hol lehet ezt megtanulni? Nagyon szépen kerül elő ez a kérdés, amikor Grégoire apja emlékezteti a fiút, hogy néhány alapvető ismeret még akkor is szükséges az élethez, ha ő nem tud és akar egy jó iskolában tanulni: matematika, informatika, közgazdaságtan kell akkor is, ha nem lesz tudós, csak vállalkozó, aki a saját kétkezi munkáját adja el majd. Gavalda könyvében egyértelmű, hogy a sok megaláztatás és a bukások során keresztül összekapart érettségi nem ér annyit, mint az, hogy a gyerek végül azt tanulja, amiben jó. Grégoire egy olyan internátusban talál magára, amilyenek nálunk a szakiskolák: van ugyan elméleti oktatás, de a műhelymunka, esztergálás sokkal nagyobb hangsúlyt kap. És Grégoire ebben kiváló is. Így hiába vannak továbbra is nehézségei történelem órán, mert mindenki hozzá fordul a műhelyben, ha elakad valamivel – még a tanár is. Gavalda tehát túl azon, hogy a gyerekeknek mesél egy átlagos, és az átlagnál alig valamivel jobban problémás kisfiúról, kicsit szól az ambiciózus szülőkhöz is. Emlékeztet arra, hogy a gyerek érdeke a legfontosabb.

A legnagyobb hibája a 35 kiló reménynek a hossza – pontosabban a rövidsége. Olyan, mintha egy kivonatot, kedvcsinálót kaptunk volna Anna Gavalda legújabb regényéből – ha tetszik, vegyük meg, olvassuk el az egészet. Mindenre csak néhány bekezdés jut, mindenről csak pár szót szól az elbeszélő. Tény, hogy a történet kerek egész, nem félbehagyott munka. És azt sem mondhatjuk, hogy túl gyorsan oldódnak meg benne a konfliktusok, a 35 kiló remény ugyanis másfél-két évet ölel fel, de ha arra gondolunk, hogy ez a két év szűk 80 oldalban van összefoglalva – az is nagy betűkkel, margókkal, nagy sorközzel –, érthető, hogy miért támad hiányérzete az embernek. Olvasnánk még ezt a történetet, s nem csak azért, mert olvastatja magát és szórakoztató, hanem azért is, mert egy hosszabb elbeszéléssel sokkal mélyebbre áshatnánk, még jobb átérezhetnénk Grégoire érzéseit, megérthetnénk gondolatait. Nagy kár, hogy a 35 kiló remény ilyen rövidke lett, mert így kissé kapkodónak tűnik, szülők számára készült „tanregények”, mely figyelmeztet, hogy találd meg gyermekednek a legjobb iskolát. Vagy éppen olyan, mintha mindössze egy gyors kis csuklógyakorlat lenne – talán annak idején nem is volt több, hiszen ez Anna Gavalda második kiadott regénye –, és, bár annak kiváló, nem bántuk volna, ha a kiadó visszaküldi az írónőnek, hogy fejtse ki részletesebben.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.