A+
Mong Attila-Vajda Éva: Az ártatlanok koraElektromédia Kft., 220 old., 2009, 2900 Ft
Egy gazdasági non-fiction nem tűnik a legszuperebb olvasmánynak, kivétel, ha úgy írják meg, mint a Drót egyik Magyarországra kihelyezett spinoffját. Persze, ez egy erős túlzás, de valóban ez volt 30 oldal után az érzésem, hogy az igazi főhős itt Magyarország, mellékszereplőként meg nem kisebb nevek nyomják, mint Tocsik Márta, Kulcsár Attila vagy az ügyészség és a rendőrség. Összegzésképpen rögtön mondjuk ki, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország egy elcseszett sötét és ostoba hely, ahol mindenki azt csinál, amit csak akar, ha megvannak a kapcsolatai. Ha nincsenek, akkor már nehezebb.
Mong Attila és Vajda Éva profi újságírók, előbbi a Kulcsár-, utóbbi a Postabank-ügyben bizonyította, hogy az újságírás nem a zsíroskenyér-túrákról szól, hanem a legjobb, legizgalmasabb oknyomozásokról, amiket csak a moziban látunk. Nincsenek unalmas, száraz részek, problémaspecifikus kérdéseket tesznek fel és részletesen kifejtik a válaszokat, ráadásul az egész magyar helyzetet először annak kolorlokál jellegéből nézik, de megérteni és megfejteni a nemzetközi tapasztalatok felől próbálják.
Minden ügyben aprólékosan megmutatnak minden nézőpontot, jelzik, ha valami kérdéses vagy problémás, rengeteg háttérbeszélgetést folytattak rendőrökkel, ügyvédekkel, ügyészekkel, bírókkal és gazdasági szakemberekkel, hogy a meglévő információikat megfelelően elemezni tudják. Látszólag nem nagy dolog ez, ez az újságíró feladata, de ilyen alaposan feldolgozott szöveghalmot ritkán látni, valamiért hazánkban nincs hagyománya az angolszász újságírás e fajtájának, mert Havas Henrik finoman szólva is segítséggel összedobott könyvei nem számítanak ide.
A rendszerváltás utáni Magyarországot néhány ügy (Globex, K&H, Tocsik, Postabank) szépen elmeséli, és mivel ezek mind befejezetlen és feldolgozatlan esetek, így lehet fontos Az ártatlanok kora. Ezek az ügyek ráadásul nemcsak azért kiemelten fontosak, mert megmutatják, hogy nálunk mindenki alapvetően a sunyiságban, a kiskapukban látja a boldogulás lehetőségét, vagy hogy az igazságszolgáltatásban teszetosza emberek dolgoznak, akiket felülről irányít a politika, hanem a magyar társadalomról mesél sokat. A feszültségről, a bizalmatlanságról, a reménytelenségről és a kicsinyességről.
