A
Hergé: Ottokár jogara - Tintin KalandjaiEgmont Kiadó, Budapest, 2008, 62 old., 1700 Ft
Hergé eddig itthon megjelent albumait vizsgálva már sokszor feltűnhetett a szerző alapossága, az adott témának minél részletesebb bemutatása (még ha ez mai szemmel néha kissé megmosolyogtató is), de a politikához viszonylag ritkán nyúlt. Talán azért, mert a fiatal olvasók, akiknek elsősorban a Tintinek szóltak, nem voltak érdekeltek holmi politikai játszmákban, helyettük inkább a lendületes és élvezetes kalandokat preferálták. Hergé rendre fantáziájába menekült, és kitalált törzsek és személyek közé lökte kedvenc riporterünket, hogy a legkülönfélébb feladatokat oldassa meg vele.
De a kitaláció mindig a valóságunkon alapul, így elképzelhetetlen volt, hogy a történelmi események valamilyen módon ne csapódjanak le Hergé munkásságában. A világháború történései, a fasizmus előretörése, az akkori ázsaiai helyzet mind ott lapulnak képregényeinek paneljei között jól elbújtatva, hogy csak hosszas vizslatás után fedjék fel magukat. Erre a legtökéletesebb példa az egyik legfurcsább Tintin-kaland, az Ottokár Jogara.
Hergé ezen albuma annyiban egyáltalán nem különbözik a többi művétől, hogy eszeveszett tempójú, bárki számára érthető cselekménysort mesél el, ám már a gegek mennyiségének vészes hiánya előrevetíti azt, hogy ez bizony egy jóval érettebb közönségnek (is) szól. A történet szerint Ottokár király, Szyldávia uralkodója az ország szimbólumával, a jogarral uralkodik, amit mindig magánál kell tartania, ezzel jelezve magas rangját. Ha esetleg a jogar illetéktelen kezekbe kerülne, a királynak el kellene hagynia a trónját. Itt jön a képbe azonban a szomszédos állam, Bordűria, akik egy komplett összeesküvést szerveznek az uralkodó megbuktatására.
Tintin jó riporterhez hűen ebbe is belekeveredik, és megkezdődik az egyik legdirektebben a politikáról szóló Tintin-képregény. Észre kell vennünk ugyanis, hogy Szyldávia és Bordűria furcsa kapcsolata egy az egyben a második világháború előtti Ausztriát és Németországot jelöli, a tökéletes terv pedig az Anschlussnak feleltethető meg. Itt már korántsem sorjáznak a poénos megoldások, hősünknek bizony most a világpolitikába kell belenyúlnia, egy teljes országot kell megmentenie, és talán egy véres háborút is megelőznie.
A nagy esemény előtti bordűr felkészülés rendkívüli precizitását Hergé gyönyörűen ábrázolja, Tintin csak sodródik az árral: egy ekkora horderejű esemény megállításához talán még ő is kevés. A terv komplett végrehajtásához szükséges csoportba beletartoznak a kémek, akik a munkájukat a lehető legpontosabban végzik, de van itt elterelésre kigondolt bajkeverő csőcselék, illetve egy személy, akire az egész akciót hegyezik ki, és akit sikerül bejuttatni a szyldáv király palotájába.
Hergé ezen műve tehát kétségkívül az Anschluss elrettentő hírnöke, de a szerző nem állt meg ennyinél. Ha nem lenne elég a bekebelezés terve, illetve a rengeteg katona látványa a képregényben, a kötelezően bekerült légijármű a legpontosabb tanúja az alkotó szándékának. A repülőgép ugyanis, ami itt bordűr felségjelzéssel rendelkezik, és amivel Tintin engedély nélkül berepül Szyldávia területére, egy Messerschmitt Bf 109-es, ami a kor legszebb és legveszélyesebb égi ragadozója volt, és amit a németek már 1937-ben szolgálatba állítottak, hogy aztán a Luftwaffe legtöbbet használt légijárműve legyen.
Az Ottokár Jogara bár alapvetően még mindig ifjúsági képregényként funkcionál, a sorozat egyik legfelnőttesebb darabja, ami az akkori történelem lenyomata. Ezúttal azonban happy end-del.
