A-
Steven Saylor: A hét csoda, Fordította: Heinisch MónikaAgave Kiadó, 384 oldal, 2012
Gordianus visszatért. Immár tizenharmadjára. A hét csoda ugyanis Steven Saylor népszerű Róma sub rosa című sorozatának következő darabja. Ez a regény azonban nem előre visz minket az időben, hanem visszaröpít Kr.e. 92-be, Gordianus fiatalkorába, s az eddigi művek előzményeivel ismertet meg bennünket. Ez a tény azoknak is meghozhatja a kedvét a olvasáshoz, akik eddig még nem találkoztak a főhőssel.
A mű – legalábbis részben – fejlődésregény: egy naiv római fiú intellektuális eszmélését követhetjük nyomon. Gordianus görög mestere, Antipatrosz azt a feladatot kapja, hogy megismertesse a tanítványát az ókori Róma emberi kéz által épített legcsodálatosabb remekműveivel. A fiú azonban a múlt lenyűgöző építményei helyett inkább a mára és az emberre figyel, s így a hosszú út során még a csodáknál is elgondolkodtatóbb felfedezést tesz. Rájön, hogy amit eddig a megbízható világnak hitt, az csak a felszín, az ezalatt munkálkodó valódi emberi természet kiismerhetetlen, s hogy a embernek két biztos támpont adatik: a ráció, és saját (fizikai és szellemi) ereje. Ez a felismerés segíti hozzá, hogy megtalálja saját útját és hivatását, hogy felnőjön a feladathoz, hogy apját követve és meghaladva, a Nyomozó név ezentúl őt illesse.
De azért ne számítsunk didaktikus moralizálásra. Hiszen e hibrid műfajú regény másik, még hangsúlyosabb stílusrétege a krimi. A jellemfejlődést nem elvont fejtegetéseken, hanem cselekedeteken keresztül követjük nyomon. Ahol Gordianus megfordul, egy rejtély vagy bűntény megoldásába bonyolódik. S ezek az ügyek bár egyre bonyolultabbak, egyre összetettebbek lesznek, az ifjú nyomozó éles elméjének és racionalitásba vetett megingathatatlan hitének köszönhetően mégis egyre gyorsabban tárja fel a sokszor banális egyszerűsége miatt meghökkentő igazságot.
A krimiket idéző okos, racionális hangvételű elbeszélés egységét egyedül a nyolcadik, A múmia visszatér című fejezet bontja meg. Ha nem lenne ennyire egyértelmű a szerző tudatossága és felkészültsége, szinte azt hihetnénk, figyelmetlenségből maradt benne a végleges változatban, annyira kilógnak e rész álomszerű, fantasztikus elemei az egyébként homogén stílusú elbeszélésből. Amíg az eddigiek azt üzenik, minden rejtélyre adható racionális válasz, addig itt ennek éppen az ellenkezőjét láthatjuk: egy viszonylag hétköznapi probléma megoldása isteni beavatkozással történik. Gordianust ugyanis, nem más, mint maga Ízisz segíti. A talány megoldásán túl is: az istennő egy szenvedélyes éjszakát tölt el főszereplőnkkel, és juttatja a testiség számára eddig még ismeretlen szintjére a szerelemben még kissé járatlan rómait. Narratológiailag és stilisztikailag természetesen könnyen megindokolható ez az epizód: az ellentétezés, a kontrasztteremtés mind gyakori és jól működő írói technikák. Ami itt inkább zavaró lehet, az a Gordianus karakterét érintő változás. Eddig azért kedveltük a fiút, mert esendő volt, naiv, mert gyakran hibázott. Egy volt közülünk. Ám ebből az epizódból az derült ki, hogy ez mégsem így van. Ő – velünk ellentétben – kiválasztott: sikereit nem kizárólag a maga erejéből érte el, hanem transzcendentális erők segítségével.
Persze, ha kitartunk amellett, hogy Gordianus is csak egyszerű, köznapi ember, ráfoghatjuk ezt fantasztikus epizódot az egyes szám első személyű múlt idejű narrációra, hiszen az ilyen elbeszélés kedvez a sarkításnak, a szubjektív interpretációnak. Gondolhatjuk, hogy az elbeszélő, mikor visszaemlékszik erre a sorsfordító utazásra, nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy nagyot mondjon, és túlzásokba essen. De a gyanú így is megmarad: mi van, ha Gordianus tényleg az istenek barátja, és nem a miénk?
E kisebb döccenő ellenére Steven Saylor regénye azért egyértelműen beváltja a hozzá fűzött reményeket. Megbízható történelemtudása és könnyed elbeszélői stílusa (Heinisch Mónika jó stílusérzékű magyar szövegének is köszönhetően) magával ragadja az olvasót, aki nem is lesz képes kilépni ebből a világból, míg Gordianusszal meg nem ismeri a hét csodát, és rá nem csodálkozik az emberi jellem történeti kortól független univerzalitására.
Szerző: agnes.s
