Ana Maria Sandu könyve két eltérő életszakaszban járó nő különös kapcsolatát meséli el, amelyben folyamatosan megkérdőjeleződik viszonyuk minősége. A középpontba kerülő emlékképek valóságtartalma sem egyértelmű, valamint az emlékező személye is bizonytalanná válik.
A húszas éveiben járó Ramona a korosztályát sújtó tipikus problémákkal küszködik. Nem úgy Valentin, akinek viszonylag rendezett egzisztenciája némileg kiemeli az átlagból. Egy éjszaka közepén találkoznak össze az utcán, majd később a végig zavarodottan viselkedő lány elárulja furcsaságának okát. Az írónő sem tétlenkedik a központi esemény feltárásával, ugyanis az első néhány oldalon leleplezi, hogy Ramona megölt egy embert. Így tehát nem is maga az eset válik a történet kulcsmomentumává, sokkal fontosabbak lesznek az odáig vezető események. A krimis, noir-os felütés után a könyv levélregény formát ölt. Ramona egy igencsak terjedelmes levélben meséli el a mellékszereplővé váló, a racionalitás hangját képviselő Valentinnek, hogy hogyan is jutottak el addig a bizonyos éjszakáig.
Ana Maria Sandu: Ölj meg!
Fordította: Koszta Gabriella, Vince Kiadó, 2018, 144 oldal, 2995 HUF
Az éppen kilátástalan helyzetben lévő, rossz mentálhigiénés körülmények között sodródó Ramona újra összefut egy nővel, akivel korábban már találkozott. Az akkor kialakult felszínes, érintőleges kapcsolatuk lakótársi viszonnyá alakul, amikor Manea asszony befogadja a lányt. Azonban nem pusztán egymás mellett élő lakáshasználók lesznek. Manea asszony kezdeti főbérlői, majd anyaszerepe fokozatosan alakul át, és egy különleges, majdhogynem szakrális mentor-tanítvány viszony alakul ki a két nő között. Ramona ugyan nem fizet lakbért, de a feje felett lévő tetőért neki is meg kell fizetnie valamilyen módon. Veronica Manea lakása zsúfolásig van tömve olyan tárgyakkal, amelyek egy-egy emléket raktároznak. Manea kezdetben nem szereti, ahogy Ramona ezeket vizslatja, és nehezen veszi rá magát, hogy elkezdje feltárni a múltját a lány előtt. Amikor aztán belejön, nincs megállás.
„Nem volt kétsége afelől, hogy az emberek kétfélék: vannak, akik teljes sebességre kapcsolva élnek, és vannak, akik fegyelmezett hivatalnokokként beérik annyival, hogy takarékon éljék le az egész életüket.” (62. old)
A lány szabályosan a történetek rabjává válik. Először képletesen, majd szó szerint is. Egy olyan korszak és élet bomlik ki előtte, amelynek ő sosem lehetne már a részese. De mégis azzá válik. A magányos, idős hölgy nagyvilági meséi annyira megragadják a fiatal, törékeny lány képzeletét, hogy ő maga is ott sétál a fiatal Veronicával és szerelmeivel Párizsban, Saint-Tropez-ban vagy Lisszabonban. Habár a két nő viszonya nem válik szexuálissá, a régi szerelmekből felsejlő buja, fülledt érzelemvilág mindkettőjüket hatalmába keríti. Ennek pedig szinte egyenes következménye az érzelmi viharok kialakulása, amelyből nem maradhat ki a féltékenység és rivalizálás sem.
„A szivacsa voltam, amely felszívja a meséit, a hamut és a kávéfoltokat a parkettáról.” (77. old.)
Sandu prózájában – vagyis leginkább Ramona levelében – az emlékképek szürreálisan plasztikussá, képlékennyé válnak. Néha problémás is lehet elkülöníteni, hogy mikor járunk a jelenben, hol ér véget egy-egy emlék, és valójában ki is a visszaemlékező? Ramona kiegészíti-e bármivel az idős hölgy meséit, vagy egyáltalán Manea asszony emlékei valósak-e? A zavaros, többszörösen tudathasadt állapotban lévő narrátor(ok)hoz pedig tökéletes passzol ez a stílus. Nem pusztán behálózásról van szó, sokkal inkább egy mentális bekebelezésről. Ramona észre sem veszi, de nem csak Manea asszony lakásának, de az általa soha meg nem élt emlékek foglyává is válik. A két nő élete között több párhuzam is megfigyelhető az emlékek alapján, ami egy újabb ízzel gazdagítja a szöveget. A szürreálisnak ható események között az érzelmi és szexuális kihasználás, majd az ebből fakadó perverz függőségi viszony témája is felbukkan.
Ramona és Veronica viharos kapcsolatának furcsa, hullámvasútszerű dinamikája rengeteg állomást érint az érzelmi skála két végpontja között. Szimpátiától a szeretetteljes áhítatig, amit felvált a félelem és később az undor is képbe kerül, miközben egy birtokvágytól fűtött hatalmi harc alakul ki. A tét pedig sokkal nagyobb, mint az elsőre látható vagy egyértelmű lenne.
Szerző: Laki Péter
