B
Martin Page: Elhülyülésem története
Fordította: Takács M. JózsefUlpius-ház Kiadó, 2002, 188 oldal, 1980 Ft
Utazókönyv, vagy ha jobban tetszik, önfeledt szórakozás egy-két órára. Legjobb, ha rövid időn belül elolvassuk, hiszen kis túlzással olyan hosszú, mint egy lélegzetvétel. Különösképpen ajánlott két veretesebb olvasmány közé helyezni: Page abszurd anti-fejlődésregénye ugyanis nem amolyan kedvtelésből összetákolt szöveg. Nincsenek benne hosszabb eszmefuttatások, vagy világlátásunkat újraformáló traktátusok, mégis elgondolkodtató könyvecske. Alapkérdése: valóban boldogok-e a lelki szegények? Érdekes módon a főhős, Antoine a brókervilágba dobbant a felesleges tudományok mellől, így a lelki szegénységet Page nem is az elbutuláshoz, hanem a fogyasztói társadalom konzumidiotizmusához közelíti, amely az IQ rohamos csökkenése helyett inkább az egyéni személyiségjegyek látványos felszámolódásában merül ki. Sajnos azonban az egyetemi előadókban és könyvtárakban eltöltött órák nem törölhetők el nyomtalanul. Amikor Antoine végre milliomos brókernek mondhatja magát, egy Flaubert-kötet puszta látványa megríkatja. Pedig az igazi brókereket jobbára csak a kitöltött csekk-könyvek ríkatják meg. Egy ponton túl meg már azok sem.
Antoine rájön, hogy nyomasztja az innen-onnan összeszedett tudás, így nekiáll elhülyülni. Az alkohollal indít, de fél korsó sör után kidől. Egy sikertelen öngyilkossági kurzust követően az antidepresszánsokhoz és a gyúráshoz folyamodik. Ez pedig a kelleténél is gyorsabb sikerrel jár. Maga is meglepődik kis pirulái hatásán, és révbe ér. Aztán valahogy így sem jó az egész, ezzel párhuzamosan pedig a túlzottnál gyorsabb módon tágul ki a világ: mindenféle furcsa, abszurd jelenések zavarják össze Antoine-t, aki maga se tudja, mi a fenét tegyen.
Talán markánsabb eredménnyel járt volna a fizikai munka bevállalása némi televíziós agyrombolással tarkítva. Vagy ennyire konformista lennék? Antoine persze van annál műveltebb, hogy még holmi brókerkedés is elhülyülésként hasson számára a szabadbölcsészet után. A kreatív lehetőségek váratlan elapadása ugyanis még barátai számára is összeférhetetlenné teszi a lakóparkba költöző, luxusautó-tulajdonossá váló, tetőtől talpig Hugo Bossba öltözött fiatalembert. Page nem úgy fejezi be kisregényét, ahogyan azt „kellene”, de ez abszolút a könyvecske előnyére vágyik. És nem is annyira harsány a szöveg, amennyire ezt egy kortárs fiatal szerzőtől elvárnánk, de ügyesen egyensúlyoz a giccs és az akár minimális esztétikummal rendelkező alkotások között.
És hogy boldogok-e a lelki szegények? Nem, de köszönik szépen, rohadt jól érzik magukat...
