Michael Connelly: A kilátó
Fordította: Morvay KrisztinaAlexandra Kiadó, 2010, 240 oldal, 1999 Ft.
Michael Connelly Bosch-sorozata betonba ágyazott rajongótáborral rendelkezik - keménnyel, mint a detektív maga. Mióta elolvastam az Echo Parkot, Connelly korábbi könyvét, én is közéjük tartozom. Egyetlen bajom van a figurával: a neve; kissé túlságosan egyértelmű, erőltetett Hieronymus Boschnak elnevezni egy rendőrt, aki a Los Angeles-i bűnözés poklába száll alá nap mint nap.
A kilátó eredetileg a New York Timesban látott napvilágot, az újság tizenhat részletben közölte. Mikor a sorozat véget ért, Connelly leheletnyit átdolgozta, hogy jobban megfeleljen a könyvformátum fejezetelvárásainak. Karcsú kis regény, de hetyke alakja ne tévesszen meg senkit, a betűi harapnak.
Boscht az éjszaka közepén az ágyából parancsolják ki egy gyilkossághoz. Az áldozatot szabályosan kivégezték a város egyik kilátójánál. Bosch érthető módon morcosan áll munkába, ráadásul új partnerének baromságait is el kell viselnie - korábbi társát az Echo Park megpróbáltatásai után irodai melóra vezényelték. Az új partner neve Ignacio Ferras, és úgy próbál haverkodni Boschsal, hogy megkéri a detektívet, hívja csak Iggynek. Szerencsétlen nincs tisztában vele, hogy Boschnak abszolút nem fekszik az efféle kvaterkázás, úgyhogy Iggyre ekkortól mindenféle rendőrhöz méltatlan papírmunkát bíz.
Boscht a helyszínen problémák erdeje fogadja: nem elég hogy a sznob hollywoodi körzet el akarja happolni előle az ügyet, de egykori ágyastársa, Rachel Walling FBI-ügynök is a hulla körül sertepertél. Na de vajon miért érdekli az FBI-t egy szimpla gyilkosság?
Az ok egyszerű, következményei azonban sorra szülik a bonyodalmakat: az áldozat egy, a betegeit radioaktív kezeléssel gyógyító orvos, akinek nem csak az élete vész el, de abból a bizonyos radioaktív tartalékából jókora adagot is megcsappant valaki. Ennek folyományaként nemzetbiztonságiak egész csapata kezd Bosch nyakán lógni, mindenbe beleütik az orrukat, ám a gyilkosság felderítése számukra mellékes, sőt egyáltalán nem érdekes, nekik csak a Cesium-137 előkerítése számít. Bosch elsősorban az emberi élet és halál efféle semmibe vevésétől lesz pipa, és az idő előrehaladtával egyre kevésbé érdekli az együttműködés, a saját szakállára kezd nyomozni. Néha olyannyira elragadja a hév, hogy kihallgatási módszerei intenzitásukban már-már Jack Bauer kérdezőtechnikájára hasonlítanak - aki látta a 24 című sorozatot, sejtheti miről beszélek. És Bauer kalandjaihoz hasonlóan A kilátó története is huszonnégy óra leforgása alatt játszódik le, valamint szintén a nemzetbiztonságra acsarkodó terroristafenyegetés könnyed paranoiája lengi be.
Az első megjelenés száriaformátumának köszönhetően valamivel kevesebb a sztori gerincén a hús annál, amennyit egy Connelly-regénytől megszokhattunk, ám a szerző izgalmas meseszövése és a történet végének remek csavarja ezt feledteti az olvasóval.
