Papp István: A magyar népi mozgalom története
Jaffa Kiadó, 270 oldal, 2012, 2499 HUF
Egy volt gimnazista osztálytársam, barátom nemrég megosztott velem egy nem túl szívderítő történetet. A Kodolányi János Főiskola egyik tanára néhány évvel ezelőtt egy szemináriumon feltette azt a kérdést a nagyjából tizenöt fős, elsőévesekből álló társaságnak, ami minden tanuló rémálma: ki volt az iskola névadója? A megszeppent gólyákat felkészületlenül érte az érdeklődés, jó pár másodpercig tartó csönd következett. Senki sem tudta a választ. Többek között nekik is szól Papp István A magyar népi mozgalom története, 1920-1990 című munkája. Olvasónk írta.
Papp István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, a Kommentár című folyóirat rendszeres szerzője már korábban is exponálta magát a népi mozgalom témakörében megjelenő tanulmányaival. A fiatal kutató 2012-ben kiadott, a magyar népi mozgalom történetét annak kezdeteitől a rendszerváltásig feldolgozó kötete Borbándi Gyula 1983-as monográfiája óta az első munka, amely a mozgalom históriájának újragondolásával megkísérli szintetizálni a témával kapcsolatos ismereteket.
A szerző a munka elején egy rövid nemzetközi kitekintés után megvizsgálja a magyar népi mozgalom létrejöttének okait és számba veszi szellemi előfutárait. Bemutatja, hogyan jött létre néhány magányos költő irodalmi szárnybontogatásaiból egy laza szervezetű mozgalom, majd a hasonló gondolkodású parasztok, értelmiségiek, középosztálybeliek tömörülésének keretet szolgáltató parasztpárt. Papp amellett, hogy átfogóan taglalja a legfontosabb népi írók, politikusok gondolatait, életpályáját, beszámol arról is, hogyan tudtak érvényesülni a hivatalos állásponttól eltérő eszmeiséget képviselőkel szemben minden eszközzel fellépő kommunista hatalom árnyékában. Bemutatja, miként vélekedtek az 1956-os forradalomról, hogyan érintette őket az azt követő megtorlás és konszolidáció, végül pedig a nép-nemzeti mozgalom 1990-ig tartó történetét elemzi.
A kiadvány, mint a prológusában olvasható, szakít az akadémiai nyelvhasználati standardokkal (amellett, hogy törekszik az adatgazdagságra és a pontosságra), és a nagyközönség számára is könnyen befogadható, olvasmányos formában íródott. Ezt erősítik a mű számos pontján közbeszúrt színes kultúrtörténeti adalékok, mint József Attila népi múltjának bemutatása, vagy annak megcáfolása, hogy a neobarokk társadalom kifejezés Szekfű Gyula szellemi terméke.
A mű leszámol a mozgalommal kapcsolatos számos tévhittel, többek között a népi írók Gömbös Gyulával fennálló szoros kapcsolatának mítoszával, de új megvilágításba helyezi a népi-urbánus vitát is, és igyekszik megcáfolni azt a népieket gyakran érő kritikát, miszerint legtöbb képviselőjük egyfajta etatista álláspontot vallott.
A munka legnagyobb erénye azonban távolságtartása. Bár a szerző nem titkolja, személyes indíttatás is vezette a kötet megírására, és meglátása szerint „a magyar népi mozgalom a XX. századi magyar történelem azon jelenségei közé tartozik, amelynek a teljesítménye sokkal jobb, mint a jelenkor emlékezete", végig törekszik az objektivitásra. Árnyalt képet fest a népiekről, ugyanis amellett, hogy kiemeli legfontosabb gondolataik sokszor máig ható érvényességét, kitér pályafutásuk mélypontjaira is. Nem hallgatja el Erdélyi József 1944-es szerepvállalásának szégyenét, Németh László második világháború idején hangoztatott vitatható gondolatait, Veres Péter politikai szűklátókörűségét, vagy éppen Kovács Imre németek kitelepítésével kapcsolatos vállalhatatlan megnyilvánulásait, de reálisan ábrázolja a bevezetőben már említett, a közelmúltban a figyelem középpontjába kerülő Kodolányi János pályáját is. Ezzel elkerüli azt a csapdát, amelybe számos, a népi mozgalom egyes képviselőivel foglalkozó publicista, író, közéleti szereplő (esetleg történész) beleesik, vagyis nem a rajongó kritikátlan szeretetével, de nem is az ellenoldal fekete-fehér képet sugalmazó, csak az életpálya legvitatottabb pillanatait kiemelő megközelítésével viszonyul a témakörhöz.
A népiek nem érthetők a magyar XX. század nélkül, a magyar XX. század pedig nem érthető a népiek nélkül. Papp István könyve kétségkívül kötelező darab a XX. század magyar történelme, irodalma, kulturális élete iránt érdeklődők számára, legyenek a népi gondolat szimpatizánsai vagy kritikusai. És talán hasznos, ha a Németh László Gimnázium diákjai is elolvassák, hátha megkérdezi valaki tőlük, ki is volt az iskola névadója?
Szerző: Czókos Gergő
