B+
Ágoston - Nukleáris Baromfi
Írta és rajzolta: Vass RóbertNero Blanco Comix, 2010, 500,- Ft
Vass Róbertnek sajátos humora van. Összetett, igényes, és sajátosan műszaki egyetemista érzetet kelt. Sokszor belefogtam, hogy megpróbáljam megfejteni, milyen ez a Vass-féle humor, és visszakanyarodtam látogatásaimhoz Miskolc Egyetemvárosába hidrogeológus bátyámhoz: a folyosón várva rá elkaptam beszélgetéseket, ahogy a komoly-komolytalan egyetemisták a kilencvenes években egymással vicceltek, a kollégiumban belelapoztam az egyetemi újságba, és míg dohányoztak, rájuk hallgatóztam, vagy a testvérem mesélt. Láthatatlan kapocs volt az emberek között, a tankörök állandósága, a kollégium nyílt zártsága, sajátos kommunikációja paradicsomi szigetként jelent meg előttem, irigyeltem, hogy ilyen zsigerien, felszabadultan, szépen, okosan és finoman viccesek, olyan humorral, amit végül is én is értettem, de művelni képtelen lettem volna, hisz sosem éltem velük, köztük.
Vass Róbert az egyetemi újság után a Kreténben kezdett publikálni. Egyetlen lapja van a pakliban egyelőre (illetve most már másfél), jócskán és még egyszer jócskán kifordított szuperhős-történeteit megtalálhatjuk a Nero Blanco Comixban, és a Képregényfesztivál információs újságjában.
A hatodik Képregényfesztiválra megjelent, első önálló füzete (továbbra sem tudom kötetnek nevezni ezt a papírsúlyt és borítóvastagságot), VR eddigi munkáját foglalja össze. Keretet ad az újraközölt rövid epizódoknak, egy, hosszú szálra fűzve fel azokat. Ágostonnal, VR fő főhősével nagyinterjú készül, melyben a nukleáris baromfi elmeséli eddigi történetét, mely nem más, mint eddigi médiamegjelenései, kapcsolata a szerzőjével ("Hmm... Az kb. 2005 táján lehetett. Későbbi alkotótársam egy egyetemi lapba szállított humoros történeteket akkoriban... Nagy szerencsém volt, hogy pont én jutottam eszébe!"), azaz Vass Róberttel, aki így Ágostonon keresztül készít best of és egyben all in one Vass Róbert-kötetet. Nem egyszerű a kapcsolat valóság és fikció között, olyan ez, amire kibogozás helyett könnyen rávágom, posztmodern, és bár nem tudom, miről van szó, nem tévedhetek. Hogy ez hogy lesz humoros? Valahol a végén sehogy. Inkább elgondolkodtat.
A narráció komoly, a keret a riportot készítő újságíró monológja, irodalmi igényű szöveg. Ágoston önvallomása - ezek is újonnan rajzolt részek - is komolyabb, mint a betétek, azaz az eddigi kalandok újratöltve.
Az első oldal igazán jellemző, a rajz engem igényes amerikai underground képregényekére emlékeztet, de saját stílussal, kevés árnyékolással, és tiszta, egyenletes vonalakkal. Az új oldalképek is egyenletesek, tiszták, azonos hasáb és sorméretekkel, 7-9 panellel egy oldalon. A Deák tér nem csak felismerhető, de pontos és igényes, látszik, hogy minden teljesen kézimunka, a harmadik csíkban az első és második képen az újságíró és a háttér képkivágása ugyanaz, mégis újra van rajzolva, ilyen már csak Korondon van, vagy ha nincs otthon áram. (A kézi beírás és ezek a nem kis apróságok külön bájt adnak a képregénynek.) A második csíkban már látszik egy kocsiból kikandikáló csirkeláb, és az oldal végén az első vicc: egy hosszú nyakú, dzsekis, pólós, napszemüveges csirkekakas (ő Ágoston, egy problémamegoldó szuperbaromfi, aki madárinfluenza-óriásszörnnyel, zombi kofával, Rötyivel, Szmötyivel és Flötyivel (Donald kacsa unokaöccseinek parafrázisa), Koppánnyal, a szoláris menyéttel és másokkal küzd) belépőjében Curt Cobaint Tibinek szólítva kávét hozat magának. Ez volt az első oldal.
Nem egyszerűen zsánerparódia, ki van fordítva rendesen, és az előbbivel együtt vicces is, elég sok popkulturális utalással, geggel, és a sok inzert ellenére egységes színvonallal. (A legkülönösebb történet A Költő visszatér? című, mely szavakkal igazából visszaadhatatlan, van benne Petőfi Sándor és Kraftwerk is együtt, mégis működik.) Magyar szuperhősszocioszatíraparódia.
Félmosollyal tettem le, és valami bujkált is a félmosolyban. Nem alakult ki bennem egységes kép, bár jól van szerkesztve a kötet, de Ágoston legjobb terepe egy folyamatos publikálási lehetőséget biztosító felület volna. Folyamatos működésre van beállítva, ilyen összefoglaló történet egy nulladik számnak kiváló, megismerkedni a karakterrel, de vagy időleges befejezést kíván, és új vizeket, vagy egy nagy újrakezdést, félévenként egy hosszú és rövid történeteket is tartalmazó füzetet, mert Vass Róbertnek a humora is jó, komoly történetet is tudna írni, és mindent kiválóan megrajzol. A borítón csak egy út van az elágazás helyett. Kíváncsi vagyok, hogyan tovább?
(A cím apropóját a májusi dedikálás és a júliusi Motörhead-koncert adta.)
