B-
Agnete Friis-Lene Kaaberbol: Gyerek a bőröndben, fordította: Soós Anita
Libri Könyvkiadó Kft, 2012, 366 oldal, 2990 Ft
Milyen eredménye lehet egy fantasyíró és egy gyerekkönyvszerző kézfogójának? Nyilván egy krimi. Agnete Friis és Lene Kaaberbol 2008-ban jelentette meg Gyerek a bőröndben című regényét, amely azonnal el is nyerte az Év Krimije díjat, és azóta több nyelvre lefordították. A végkifejlet alapján előre lehetett sejteni, hogy a szerzők Nesbohöz, Lackberghez, vagy Indridasonhoz hasonlóan a sorozatelvre építenek majd. A főhős egy túlfinomult lelkű, a Vöröskeresztnél dolgozó ápolónő, Nina Borg, aki képtelen ölbe tett kézzel nézni, hogy bánik a jólétben sütkérező Dánia a beáradó menekültekkel. Nem képes kikapcsolni a munkaidő lejárta után sem, és miközben otthon szerető férj és két gyerek várja, melegvacsora-főzés és esti jóéjtpuszik helyett állandóan kiszökdösik a szuroksötét skandináv éjszakába, hogy bajba keveredett külföldieken segíthessen.
A Gyerek a bőröndben a Borg-sorozat első darabja. Nina segítséget kérő telefont kap Karin nevű régi barátnőjétől, és az ő útmutatása alapján bőröndbe csomagolt hároméves kisfiút talál a pályaudvar egyik csomagmegőrzőjében. Ahelyett, hogy kapásból elvinné a rendőrségre, ahogy minden józan állampolgár tenné, inkább bepakolja a kocsijába, és egy nehezen magyarázható koppenhágai körutazásba kezd, hogy kiderítse, ki a gyerek, és hogy került egy bőröndbe. Persze a dán hatóságok menekültekhez való cinikus hozzáállásának kritikája, hogy Nina minden észszerűség ellenére egymaga akarja felgöngyölíteni az ügyet: egy valamirevaló skandináv krimiből nem maradhat ki a társadalom obligát bírálata, ugye. (A gyerek egyébként hosszú órákig ájult, az meg nem derül ki, Nina honnan jön rá már az elején, hogy nem Dániában született).
A Gyerek a bőröndben erősen közepes darab. Megtudható belőle, hogy Koppenhága sem az angyalok városa, és hogy idegennek, menekültnek lenni továbbra is borzasztóan nehéz még az olyan prosperáló, toleránsnak gondolt társadalmakban is, mint a dán – de ezt már jó néhány éve sejtjük, épp a hasonló krimiknek köszönhetően. Mi marad? Egy sok szálon futó, mérsékelten izgalmas, kicsit zsúfolt darab, ahol a harmatosnak mondható végeredmény olajozott bár, de nagyon kiszámítható. Ráadásul a kisfiú anyjának múltjában olyan ordító lyuk tátong, ami nem akármilyen dramaturgiai következetlenség a szerzőktől. Reméljük, tanultak belőle, és a folytatások kiérleltebbre sikerednek.
