Illusztráció: Bölecz Lilla
Márciusban A világ legszebb mondái lett a Szívünk rajta kiemelt könyve, amely rövid fejezetekben, érthetően meséli újra az északi, kelta, görög, germán mondák legjavát. A történetek egy részét még az is ismeri, aki végigaludta a történelemórákat, hiszen az azokban megjelenő szeszélyes, kiszámíthatatlan, bosszúszomjas vagy éppen nemes és önfeláldozó istenek, félistenek, lovagok, tündérek és királyok alakjai évszázadok óta inspirálják a művészeket. Nélkülük nem lenne sem Trónok harca vagy A Gyűrűk Ura, és persze a Marvel-képregények is szegényebbek lennének egy-két ikonikus szereplővel.
Katharina Neuschaefer könyve tematikus fejezetekbe gyűjtötte a legszebb mondákat és mitológiai történeteket, a fókusz viszont kétségtelenül az északi, kelta és germán vonalon van, és viszonylag nagy teret szentelt a görögöknek is. A magyar kiadás annyiban eltér az eredetitől, hogy azt Bölecz Lilla illusztrálta, a kék tónusú rajzoknak köszönhetően pedig a képi világa kimondottan pazar lett.
Katharina Neuschaefer: A világ legszebb mondái, ill.: Bölecz Lilla
Fordította: Nádori Lídia, Naphegy Kiadó, 2018, 208 oldal, 3990 HUF
Neuschaefer kötete leginkább kézikönyvként funkcionál, amit persze simán végigolvashatunk az elsőtől az utolsó szóig, de pont a tematikus felosztás miatt könnyen kikereshetők az egyes mondák is. Ha valaki felnőttként fut neki, akkor egy idő után óhatatlanul elkezdenek villogni a fejében a képek, és a kötet hirtelen egy hatalmas utalásgyűjteményként kezd el működni. A Neuschaefer által kiválasztott és újramesélt mondák ugyanis olyan alapsztorik, amelyek az elmúlt századokban újabb és újabb történeteket inspiráltak, az írók, költők, zeneszerzők, filmkészítők pedig időről időre szívesen nyúltak vissza hozzájuk.
Ami nem meglepő, tekintve, hogy az évszázados mondák tele vannak olyan kiismerhetetlen, szeszélyes, esendő, vagy éppen velejéig fondorlatos személyiségekkel, akik nyomot hagytak a kulturális emlékezetben. Morálisan senki sem fekete vagy fehér, hiszen még egy olyan talpig becsületes lovag is, mint Lancelot, elszereti Artus (azaz Artúr) király feleségét, Guinevrát. És Lancelot még a jobbik eset, hiszen az északi, kelta, germán mondavilág a kegyetlenkedések válogatott tárháza is egyben: szereplői, ha úgy kívánja a személyes érdekük, gyerekeket ölnek, vagy éppen a saját szüleik ellen fordulnak. A bosszú sok esetben szinte természetes: Odin fia, Vidar puszta kézzel torolja meg a Fenris nevű világfarkason apja halálát, és bosszúra szomjazik Xanten hercegének, Siegfriednek a felesége is. A szépséges Kriemhild utóbb Attila hun király felesége lesz, és férje befolyását latba vetve lakomára hívja Siegfried gyilkosait. A végkimenetel nagyjából sejthető azok számára, akik emlékeznek még a Trónok harcából a vörös nászra. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Neuschaefer könyve soha nem taglalja a kegyetlenségeket, nem explicit, legfeljebb tényszerűen megállapítja a végkifejletet, de nem merül alá a részletekben.
Viszont nem ez az egyetlen jelenet, ahol az olvasónak erős déjà vu-je lehet, hiszen Tolkientől George R.R. Martinig (vagy, ha már itt tartunk, Varró Dánielig) rengetegen merítettek ezekből a mondákból. Az Asgardot körülölelő magas fal, a középső világként emlegetett Midgard (lásd: Középfölde), a zúzmaraóriások, a világfarkas, a harcos szüzek vagy épp a sárkányok mind-mind olyan motívumok és szereplők, akik új otthonra leltek A tűz és jég dala/Trónok harca és A Gyűrűk Ura univerzumokban. Ugyanígy fontos szerepet kaptak a mondabeli karakterek mitikus tárgyai is: Thor kalapácsát még az is név szerint emlegeti, aki csak a Marvel-képregényekig jutott, és biztosan van olyan Gyűrűk Ura-rajongó, aki legalább egy kardot nevén tud nevezni. A kard az északi, kelta mondavilágban amúgy is egy kulcsmotívum (elég csak az Excaliburra gondolni), amely sokkal több egyszerű fegyvernél, hiszen egyszerre jelképe és hordozója a hatalomnak és valamely mesterségbeli vagy mágikus tudásnak, ami viszont ezekben a történetekben nem mindig vezet jóra.
Katharina Neuschaefer könyve, ha akarjuk, egy zanzásított mondagyűjtemény, amely segít eligazodni a gyerekeknek az északi és nyugati mitológiai történetek között, ám, ha másképp nézzük, akkor belépő a populáris kultúra egy igen fontos szegletébe. Ennek a kultúrkörnek a szereplői ugyanis élőbbek, mint valaha, a sorozatok, könyvek, adaptációk népszerűsége pedig azt mutatja, hogy Odin, Lancelot és a többi mitikus alak történetei még sokáig velünk fognak maradni.
