Benedek Szabolcs: A vérgrófnőLibri kiadó, 2012, 452 oldal, 2967 HUF
Benedek Szabolcs az én korosztályom. 1973-ban Budapesten született, de Szolnokon nőtt fel, majd visszatért a székesfővárosba, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen politikatudományból diplomázzon. Elbeszélései inkább a jelenben játszódnak, regényei inkább a múltban (ahogy ő mondja, így éli ki rajongását a történelem iránt). Azóta ír, mióta a betűket megmutatták neki az iskolában (kilencévesen már történelmi színművek írásával próbálkozik). Józan és modern ember. Bud Spencer filmeket néz (és önéletrajzot olvas), a lányaival sakkozik. Használ e-olvasót, de alapvetően papírpárti. Könyvei (regények, novellák) közül nem egy (hét!) letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtár (www.mek.oszk.hu) adatbázisából is. Legújabb megjelenése egy trilógia, ami A vérgróffal indult 2010-ben, a harmadik kötetre (A vértanú) még várni kell. A vérgrófnő a trilógia középső kötete. Önálló regényként is tökéletesen megállja a helyét, elegendő visszautalás van benne az első kötetre ahhoz, hogy megértse az olvasó a történetet, nem szükséges az első kötetet is olvasnia. Persze a Benedek-rajongóknak ezt hiába is mondanám.
A történet szerint Szállási Titusz, kezdő poéta, inkább csak hírlapíró (firkász?) Kolozsvárra utazik, hogy haditudósítóként a román betörésről, és a kirobbanó (világ)háborúról tudósítson. Kollégájának és barátjának, Bernátnak köszönhetően egy rátermett nő oldalán olyan kalandokba keveredik, amitől – mondjuk ki – a férfias erényeknek olykor híján lévő Tituszt kiveri a víz.
Sajátosan alakult a kapcsolatom a könyvvel, hullámzóan. Mint Szállási Titusz vágyálmai Etelkával. A borító szerelem volt első látásra. Jelezte, hogy ez egy különleges könyv. Nincs nő, aki ne nyúlna önkéntelenül letörölni azt a kis vércsíkot a képről. Simogatóan domborodik az ember ujja alatt. Elolvasva a fülszöveget sajnos csalódnom kellett. (Ady Endre és Molnár Ferenc vámpírtámadás áldozata lesz?) Kiábrándultam, félre is tettem. Úgy éreztem túl öreg vagyok már egy újabb vámpírkönyvhöz. De csak nem hagyott nyugodni, kézbe vettem, hogy pár oldalt elolvassak belőle, és éreztem, hogy le kell tennem és venni egy mély levegőt. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor tudatosult bennem, hogy valami olyan került mégiscsak a kezembe, ami nagyon fog tetszeni. A pillanat jelentősége fejbe kólintott, tudtam, hogy nem szabad elsietni semmit. Ez nem az a könyv, amit a tizenévesek értékelnének. Ez a könyv az érettebb rétegnek szól, aki már tisztában van a történelmünkkel, a háborúval,egy kicsit a focival is, tudja ki Gömbösi Gyula, és nem lepődik meg, ha a könyvben snájdig ifjakkal találkozik, kérem szépen. Végig egy történelmi regényt olvastam, hitelesnek éreztem a történetet, a társadalmat és a kávéházi életet, de még a nyelvezetet is. Titusszal együtt robog a történelem is, először csak román benyomulás, majd háború, a császár halála, majd Károly főherceg koronázása. Titusz pedig bejárja Kolozsvárt, Segesvárt, Törcsvárt, Budavártpestet. Mindent hitelesnek éreztem, mintha az író maga is részese lett volna azoknak az éveknek, és most megosztaná velem az élményeit.
Nem nevezném vámpírkönyvnek. Van benne ugyan egy rémhistória szál, de nagyon gyengén indult, nem több hiedelemnél, amivel sötét estéken kell a gyerekeket (és Tituszt) riogatni. Hisz mit várunk egy országtól, ahol mindenki hamis abszintot iszik. Senki nem lepődik meg, ha a cseléd prikolicsot (vérfarkas) vagy vámpírt emleget, és keresztet vet sűrűn egy-két halálhírt hallva. Nem rémisztőbb bármelyik Holmes-nál, leszámítva, hogy itt nem derül ki a baskerville-i pokolfajzatról, hogy valójában csak egy nagyra nőtt kutya. Itt tényleg pokolfajzat a pokolfajzat. Elvégre ez egy hiteles könyv. Egyetlen dolgot nem értek csak, ki az a Vérgrófnő? Etelka, a választása miatt? Ágnes, a családi hagyomány miatt? Vagy akit a könyv így említ, Tepes egykori felesége? Majd a harmadik rész választ ad.
Szerző: otaksa
