„El kell mennem, és lehet, hogy nem tudok visszajönni. Ha nem térek vissza, akkor a műhelyem és minden, ami benne van, a tiéd. Ha megtalálod. És ha megtalálod, akkor olyan fiú vagy, aki megérdemli, hogy az övé legyen.”
Stuart Horten egy igazán találékony, ám sajnálatos módon meglehetősen alacsony tízéves kisfiú. Ami még talán ennél is nagyobb baj, hogy a neve számtalan remek alkalmat kínál a csúfolódásra, hiszen leírva pillanatok alatt az lesz belőle, hogy Shorten (ami ugye annyit tesz, hogy megrövidít). És arról akkor már ne is beszéljünk, hogy az anyukája új munkahelye miatt egy teljesen másik városba kell költöznie. Ráadásul nyár elején, amikor esélye sincs barátokat szerezni.
Stuart Horten viszont ekkor még nem is sejtette, hogy milyen kalandok, felfedezések és megoldandó rejtélyek várják majd őt új lakhelyén, Beetonban. És azt sem tudta, hogy végül milyen jól összebarátkozik majd a világ legidegesítőbb és legtudálékosabb szomszédjával, April Kingsley-vel, akiből ráadásul három is van.
Lissa Evans: Stuart Horten Mágikus masinái – varázslat, rejtély és csodák
Fordította: Wertheimer Gábor, Pozsonyi Pagony, 2015, 280 oldal, 2990 HUF
Lissa Evans gyerekeknek szóló regénye, a Stuart Horten mágikus masinái, tele van varázslattal, csodával és rejtéllyel. Tulajdonképpen felnőtteknek is izgalmas olvasmány, habár a történet világában a legtöbb felnőtt fantáziátlan, figyelmetlen és felületes, míg a gyerekek tele vannak képzelőerővel, így okosabbnak és találékonyabbnak bizonyulnak, még azokban a helyzetekben is, ahol a cselekvési terük jóval szűkebb.
Az egész könyv nem más, mint egy fordulatokban gazdag oknyomozás, melynek során egy kisfiúnak kell megfejtenie családjának titokzatos múltját, és fokozatosan követni a rejtélyes távoli rokon által hagyott nyomokat. A cél: megtalálni Tony bácsi titkos műhelyét és megfejteni a megfejthetetlent – a varázslatot. Titkok, kulcsok, feladványok nyomába eredünk, együtt keressük főszereplőinkkel a megoldásokat és a megfejtéseket. Együtt járjuk végig velük a rejtvényfejtés buktatóit és örömeit, ujjongunk a sikereken és gondterheltté válunk a zsákutcáktól. Lissa Evans, aki számos gyerek- és felnőtt könyv szerzője, fantasztikus dramaturgiai érzékkel vezet minket végig ezen a történeten. Újabb és újabb akadályokat gördít elénk, miközben az idő nagyon is sürget: Tony bácsi házára már ki is adták a bontási engedélyt, de csak ott lehet megtalálni a rejtély kulcsát.
Az a szerencsénk, hogy Stuart Horten olyan fiú, aki rátermettségénél és éleseszűségénél fogva megérdemli, hogy egyszer övé legyen a varázslatos hagyaték. Habár a nagy-nagybácsija, Pöttöm Kis Tony Horten, a híres bűvész eredetileg nem neki, hanem az édesapjának szánta a rejtvényeket, úgy tűnik csak ő az, aki örökölt valamit a varázslat-génből, így neki jut a feladat, hogy megfejtse a múlt sötét titkait.
„Ez egy varázsdoboz, állapította meg hirtelen bizonyossággal. – Tony bácsi varázsló volt, és egy rejtvényt kaptál tőle, hogy fejtsd meg!”
Valójában viszont nem egy rejtvényről van szó, hanem rengetegről. Vajon mi történhetett a második világháború alatt Hortenék gyárával? Hová tűnt el Tony bácsi mennyasszonya és segédje, Lily? Mire képes a Kívánságok Kútja? És ami a legfontosabb: hol lehet egyáltalán Tony bácsi műhelye?
„Valahol Beetonban van egy titkos szoba, tele fantasztikus és gyönyörű szerkezetekkel.”
És ez a szoba csak arra vár, hogy Stuart megtalálja, mielőtt kincsei még rossz kezekbe kerülnének.
Habár a regény cselekménye kissé sablonosan indul – hiszen minden második gyerekeknek szóló történet a költözés traumájával kezdődik –, összességében mégis egy összetett és fantáziadús mesével van dolgunk, ahol maguk a szereplők sem egysíkú karakterek. Persze elkülönül egymástól jó és rossz, például meg kell küzdeni a város pénzéhes polgármesterével, Jeannie-vel, szereplői mégis komplex személyiségek. Például Stuartnak is vannak rossz tulajdonságai, sokszor makacs, előítéletes, és előfordul, hogy undok is, ám mindezekkel együtt válik szerethető főhőssé. Bátorsága, okossága és talpraesettsége révén egyértelműen méltó utódja Tony bácsikájának. Ráadásul, mentségére legyen mondva, elfogadja a segítséget, amikor igazán szüksége van rá, és képes félretenni minden sértettségét, ha fontos ügyről van szó. Hiszen a tervet egyedül senki sem tudja végrehajtani. Aprillel együtt viszont van esélyük arra, hogy megtalálják a megfejtést mindenre, és legyőzzék a kincsre vágyó, kapzsi felnőtteket.
Ők ugyanis nem tudják azt, amit Stuart igen, hogy varázslat igenis létezik. Vagyis nem csak bűvésztrükkök vannak, meg rafináltan megépített gépezetek és szemfényvesztés, hanem valami egészen más is. „Mindezidáig csak félig-meddig hitte el, de most már semmi kétsége nem volt: ezt a helyet áthatja a varázslat, a mágia: átjárta a levegőt, szinte érezni lehetett a súlyát.” A varázslatra egyszerűen nincs magyarázat, csak megtörténik.
A valóságos nyomok, a trükkösen működő találmányok és a logikai feladványok mögött tehát megbújik egy sokkal nagyobb, ésszel fel nem fogható rejtély. És mire Stuart megérti mindezt, már mindegy is, hogy mire lehet jó egy Maximális Eredmény Bicikligumijavító Készlet, egy ósdi cukorka automata, vagy tíz darab régi hárompennys. A Kívánságok Kútja előtt állva ugyanis tényleg minden titkos vágy valóra válhat. De csak azért, mert Stuart Horten mer hinni a varázslatban, és mer benézni az olyan ajtókon is, amikre világosan ki van írva: „Kinyitni csak saját felelősségre!”.
Szerző: Forgách Kinga
