A Nászút világában mindenki menekül valami elől

.konyvesblog. | 2016. január 07. |

olvasonk_szerint_2_4.JPG

A francia Patrick Modiano 1968-ban megjelent La place de l’Étoile című regényét a kritikusok máris Roger-Nimier irodalmi díjjal és Fénéon-díjjal honorálták. Alkotói pályájának további évtizedei alatt a többi között a Goncourt-díjat és az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját is elnyerte. Munkássága legnívósabb elismerését a 2014-ben, az emlékezés művészetéért odaítélt irodalmi Nobel-díj jelenti. Modiano prózájának gyakori témája a náci megszállás mindennapjainak feltárása, mely a 2015-ben magyarul megjelent Nászút című kisregényében is visszaköszön.

Patrick Modiano: Nászút

Fordította: Gulyás Adrienn, Tarandus Kiadó, 2015, 168 oldal, 2490 HUF A+

 

A történet narrátora a középkorú dokumentumfilmes, Jean, aki a munkájából adódóan rengeteget utazik. Egy forró júniusi napon, tizennyolc évvel a megrendezett eltűnése előtt, a csatlakozásra várva egy milánói szálloda hűs bárjába húzódva üti el a Párizsba tartó vonat érkezéséig hátralévő időt. Itt értesül arról, hogy az előző héten egy francia nő éppen ebben a szállodában lett öngyilkos. Hamar kiderül, hogy – felületesen bár, de – ismerte az áldozatot, Ingridet és a férjét, Rigaud-t, akikkel húszévesen, a Saint-Raphaël-i állomást Saint-Tropez-val összekötő út mentén, egy árva fillér nélkül stoppolva találkozott először. Mivel idejétmúlt szakmája már régóta nem elégíti ki („lekéstük a felfedezések korát”), és a felesége viszonyai fölött is egyre nehezebben huny szemet, hosszú évekkel Ingrid emlékének váratlan felbukkanása után Jean elhatározza, hogy mindenfajta figyelmeztetés nélkül maga mögött hagyja a korábbi életét, és Párizs külvárosi kerületeinek szállodáit sorra járva egyetlen feladatra összpontosít: megírja Ingrid életrajzát – annak a nőnek a történetét, akivel mindössze kétszer találkozott, de aki mellett, még ha oly rövid időre is, de biztonságban érezhette magát.

Modiano kisregényének cselekménye két, egymásba fonódó és egymásra reflektáló történetszálból bontakozik ki: az egyik idősík fókuszában a tizenhat éves Ingrid és a huszonegy éves Rigaud bujkálása áll, akik különböző módokon próbálnak oltalmat találni a második világháború borzalmai elől – e hónapok eseményeit igyekszik Jean minél pontosabban rekonstruálni több mint húsz év távlatából, ugyanazokat a helyszíneket bejárva, melyeken annak idején a fiatal pár is megfordult. Noha látszólag adottak azok a feltételek, amelyek a narratív egységet konstruálják, mégis a menekülés motívuma mint a szöveg alapvető szervező eleme az a kapocs, amely valóban explicit módon képes lehetővé tenni az egyes történetszálak párbeszédét. A Nászút világában mindenki menekül valami elől, legyen az egy felelőtlen anya emléke, egy haszontalannak vélt munka, egy megrekedt házasság vagy éppen a náci megszállás.

Ismert tény, hogy a zsidóüldöztetések éveiben a polgári lakosság jelentős hányada volt kénytelen az emberi méltóságától megfosztva, állandó rettegésben élni, Modiano prózája azonban szűkebb perspektívából szemléli a korszakot, a társadalom azon rétegének mindennapjaiba engedve bepillantást, akik, noha maguk is állandó menekülésre kényszerülnek, mégsem hajlandóak erről tudomást venni. Ingrid és Rigaud, miután az 1942-es párizsi bombázásokat követően átlépik a demarkációs vonalat, a Riviéra szállodáinak egyikében rendezkednek be. Az esetlegesen kíváncsiskodó idegenek félrevezetése kedvéért nászutasokként mutatkoznak be, és felveszik a hosszabb ideje ott időző családok életritmusát, akik napozással, fürdőzéssel és hosszan elnyúló éttermi vacsorákkal próbálják elhitetni magukkal, hogy a háború hosszúra nyúlt karja hozzájuk nem érhet el. Minél nehezebb fenntartani az illúziót, annál görcsösebben kapaszkodnak belé, tudván, hogy hamarosan nem lesz már hová menekülni.

Modiano hőseinek életében a rejtőzködés nem átmeneti állapot, hanem olyan létforma, amely az identitásuk részét képezi. A szereplők sorsát a menekülés determinálja, ez által lesznek képesek definiálni önmagukat. A Nászút szövegét éppen az erre a definícióra adott következetes, egyre szélesebb spektrumon mozgó reflektálás teszi páratlanul izgalmas olvasmánnyá, ami Ingrid alakján keresztül ép ésszel nehezen felfogható emberi tragédiákat is segít átérezni, sőt, talán megérteni is.

Szerző: Moller Barbara