„Kezdd csak el, mondta Maja, annyi első mondat van” – üti fel a történetet Carolina Schutti, a Mezítláb a selymes fűben című regény szerzője, előrevetítve ezzel az egész köteten végigvonuló, talán legfontosabb elemet: személyes történeteink fontosságát.

Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben

Fordította: Győri Hanna, Noran Libro Kiadó, 2018, 112 oldal, 2490 HUF

 

Az osztrák szerző maga is annyira sokoldalú, hogy pályájának egy-egy szeletét kiragadva, a legkülönfélébb életutakat láthatnánk magunk előtt kibontakozni. Angol-amerikai, valamint germanisztikai tanulmányai mellett zenét is tanult.: „képzett koncertgitáros és énekes” – tudjuk meg a könyv borítójának fülszövegéből. Egyszerre egyetemi tanár, író és költő. Második kötete, a Mezítláb a selymes fűben eredetileg 2012-ben jelent meg, és elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Bár a könyv rövid terjedelméből aligha következtetnénk arra, hogy sok mese és anekdota fér bele, mégis olyan, mint a vezérfonalául szolgáló szimbólum, a matrjoska baba: kép a képben, történet a történetben. Főszereplőnk Maja, akinek homályos emlékfoszlányokból álló múltja bizonytalan jelenének forrása. A falusi környezetben, nagynénjével nevelkedett lány felnövéstörténete a kisgyermekkortól a fiatal felnőtt évekig enged az olvasónak bepillantást a hősnő életének egy-egy momentumába, amely a gyökértelenség érzéséből fakadó fájdalommal és az önmagától való menekülés vágyával van átitatva.

„Egyik este felírtam egy mondatot, egy félmondatot, ami útközben eszembe jutott: odatarthatja-e a teste elé az ember a történeteket, mint egy pajzsot, magára aggathat-e idegen mondatokat, mint egy álruhát?”

– teszi fel a kérdést Maja, és olvasóként is végig érezhetjük az erre való törekvést. A főhős történetébe ágyazva betekinthetünk többek közt legjobb barátnője, Fini vagy a falu végében lakó Marek múltjába is; mintha csak a hagyma újabb és újabb héjait hámoznánk le.

A történetvezetés inkább töredékesen fűzi össze az eseményeket, mintsem egyenletesen vagy lineárisan, és így olyan érzésünk támad, mintha belépnénk Maja álmaiba, emlékeibe. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mennyire érzékletesen, aprólékosan mutatja be a szerző hősünk élményeit (talán költőiségének köszönhetően is), erőteljesen vizuális tapasztalatot szerzünk olvasás közben.

A Mezítláb a selymes fűben Maja történetén keresztül önmagunk felfedezésére, valódi lényegünkkel való szembenézésre invitál bennünket, amely bár sokszor fájdalmas, mégis érdemes, hiszen ez segíthet „kilépni az árnyékból”.

„Féltem az égtől, mert senki sem mondta el, mi van mögötte. De talán csak a megfelelő kérdést kellett volna feltenni, hogy választ kapjak.”

Szerző: Bódi Zita