C+
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap
Fordította: Sipos Katalin, Európa Könyvkiadó, 2010, 335 o., 3500 Ft
1926 decemberében, amikor még nem számított igazi szupersztárnak Agatha Christie, tizenegy teljes napra köddé vált. A rendőrség komplett hadsereget vezényelt ki a felkutatására, minden újság címlapjára felkerült, napokon át a csapból is ő folyt. Miután épen és egészségesen megtalálták a Harrogate Hydro nevű, igen diszkrét hotelben, ahol végigcharlestonozta- keresztrejtvényezte-shoppingolta a tizenegy napot anélkül, hogy bárki is törődött volna vele, a riporterek kezüket-lábukat törték, hogy megtudják a furcsa eltűnés okát. Felhajtást akart csapni az új könyve körül? Kiborult, mert megtudta, hogy imádott férje, Archie szeretőt tart, és az egész megrendezett mizériát "mentális megtorlásnak” szánta? Elrabolták az ufók? Vagy a hivatalos jelentés igaz, miszerint elvesztette az emlékezetét, és több mint egy héten át nem tudta magáról, hogy kicsoda? Christie bezárult, mint egy kagyló, és egész életében nem volt hajlandó egyenes választ adni a faggatózásokra, karrierje azonban eltűnésétől számítva töretlen és diadalmas szárnyalásba kezdett.
Jared Cade előtt is sokan próbálkoztak tehát az rejtély kibogozásával (az egyik legérdekesebb kísérlet Michael Apted Hová tűnt Agatha Christie? című mozija volt, ami igazából egy fantáziajáték Vanessa Redgrave-vel és Dustin Hoffmannal), az igazság órája azonban csak most ütött, megnyílt a titkok kamrája. Az angol újságírónak, Agatha Christie nagy rajongójának sikerült a tudás egyik birtokosa, a krimikirálynő sógornője és jó barátja bizalmába férkőznie, így alaposan megismerhette, és a közvéleménynek is kidoboltathatta a mélyen őrzött titkot.
Az Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap csak részben foglalkozik az obskúrus eltűnéssel: Cade az írónő születésével indít, és halálával, valamint pár oldalnyi utóélettel zárja sorait, azaz a könyv valójában klasszikus biográfia. Attól lesz más, mint a többi háromszáz Agatha Christie életrajz, hogy Cade kifejezetten az eltűnést poentírozza. Tetemes terjedelmet szán a tizenegy napnak, a szerkezetet ennek rendeli alá, és a későbbi történéseket is gyakran vezeti le belőle azt sugallva, hogy Christie egész életére döntő, sorsmeghatározó hatással volt ez a röpke, de viharos időszak, melyet igazából sohasem sikerült feldolgoznia.
Az eredmény kicsit csalódást kelt. A szerző alapos, és korrekt módon felmondja az életrajzírás leckéit, a stílusa viszont leginkább semmilyen: nem ölt magára bulvárlovag páncélt (bár ennek már a témaválasztás is ellentmondani látszik), de ennek az az ára, hogy állandóan az unalom mocsarába fulladuni. A Christie-korpuszból főként a Mary Westmacott álnéven írt romantikus művek tartalmát elemzi, nyilván, mert sokkal erősebb párhuzamokat lehet vonni az írónő életével mondjuk A rózsa és a tiszafa, mint a Tíz kicsi néger esetében, a krimikről sokkal kevesebb szó esik: engem speciel részletesebben érdekeltek volna a keletkezési körülmények, vélemények, kritikák és Agatha intenciói is. Persze joggal mondhatja bárki, hogy olvassam el Christie önéletrajzi kötetét, vagy mások tollából származó korábbi biográfiákat, felesleges agyonírt információkat századszorra is elismételni.
No és az eltűnésről diadalmasan lerántott lepel alatt lapuló titok, ami miatt Cade megírta a könyvet, és amitől a kimerítő munka jutalmaként valószínűleg bestsellerlisták legtetején való hosszú megpihenést remélt, hát… Az eltemetett kincsről kiásása után bizony kiderült, hogy fakó üveggolyóbis csupán: körülbelül annyira megrázó, akár egy előadás az elméleti matematika tanszéken bölcsészhallgatók számára, úgy a harmadik óra körül. Annyira érte meg a nagy felhajtás körülötte, mint az Agatha keresésére mozgósított túlméretezett kommandóakció 1926-ban, csak akkor a krimirajongók széles tábora sokat nyert azzal, hogy az írónő előkerült. Ez a felfedezés meg kit érdekel.
