Aki olvasta a Jonathan Strahan által szerkesztett, itthon is megjelent fantasztikus irodalmi antológiákat, az minden bizonnyal találkozott már Sam J. Miller nevével. Az elsősorban novelláiról ismert szerző ezúttal egy olyan regénnyel jelentkezett, aminek helyszíne már felbukkant a Jégtömbök című kisprózájában, ám most jóval részletesebben vázolta fel a klímakatasztrófa után, az Északi-sarkon felépített Qaanaaq nevű rácsváros mindennapjait és lakóit.
Sam J. Miller: Orkaváros
Fordította: Kemenes Iván, Gabo Kiadó, 2014, 360 oldal, 3490 HUF
Sokáig úgy tűnik, hogy a város sokkal fontosabbá is válik, mint az egységes történetvezetés. Rengeteg dolog kiderül Qaanaaq sajátos berendezkedéséről, kialakulásáról és úgy általában a világ helyzetéről. A klímakatasztrófa és a háborúk elől menekülők áradata is közrejátszott abban, hogy a város létrejöjjön. A régi világ emlékét még aktívan őrző, befolyásos részvényesek és a szervezett bűnözésben utazó bandák felügyelik a mesterséges intelligenciák által működtetett rácsvárost. Qaanaaq társadalma nemcsak nemzetiségileg, de vagyoni helyzet alapján is meglehetősen heterogén. Négy karakter különálló története kezd el kibontakozni a fragmentált fejezetekből. Kaev egy mentálisan sérült gerendaharcos, aki megbundázott meccseken segíti az egyik bűnbanda főnökét. Ankit egy politikus jobbkeze, akinek eltökélt szándéka, hogy felkutassa édesanyját. Fill egy boldogtalan fiatal srác, aki nem mellesleg egy gazdag részvényes unokája és az omlás nevű betegségben szenved. Soq pedig egy furcsa feladatba csöppenő siklófutár, aki szintén elkapja a szexuális úton terjedő betegséget. A karakterek egyenként is érdekfeszítő történetei éppen csak futólag érintkeznek, amikor egy rejtélyes nő érkezik a városba egy orka és egy jegesmedve társaságában. A város tagjait felcsigázza, hogy mi célból is érkezhetett ez a veszélyes asszony, aki később sokkal nagyobb hatással lesz Qaanaaq és a főszereplők életére, mint azt elsőre gondolták volna.
Sam J. Miller valóban élénk fantáziával, következetesen alkotta meg a várost, ami legalább annyira főszereplő, mint a később megismert karakterek. Hosszas leírásokban és apró, elhintett részletekben mutatja be az író Qaanaaq sokszínűségét, technikai fejlettségét, a vízbe fúló világot. Egészen a könyv végéig derülnek ki újabb és újabb információk a mesterséges településről és társadalmáról. Különösen nagy szerepe lesz a furcsa tüneteket okozó omlásnak, ami a kortárs sci-fi egyik aktuális témájával, a memóriával és emlékezéssel kapcsolatos. A fertőzöttek ugyanis más betegek emléktöredékeit kezdik látni. Nem pusztán egy színesítő eleme ez Miller történetének, de a cselekmény központi részévé válik. Kezelése megoldhatatlannak tűnik, és a létrejöttéről is több elmélet kering.
„Az omlás Isten haragja, amelyet a bolygót a hiperaktív gazdasági tevékenységükkel szétbarmoló nemzetekre zúdított.
Az omlás Isten haragja, amelyet ilyen-olyan bűnös szubpopulációk erkölcstelensége idézett elő.
Az omlás szörnyeteg, amelyet a nagy gyógyszergyártók szabadítottak véletlenül a világra, amikor néhány egyébként különálló, titkos gyógyszertesztelő kísérletük véletlenül keresztezte egymást.
Az omlás hazugság, koholmány, amelynek célja, hogy bizalmatlanságot, haragot és félelmet keltsen az emberekben egymás ellen.
Az omlás hazugság, koholmány, amely valami sokkal szörnyűbb, küszöbönálló katasztrófáról hivatott elterelni a figyelmet.”
A könyv felétől kezdi el Miller összerántani a szálakat, még épp idejében ahhoz, hogy megtartsa az olvasó érdeklődését. Mert sajnos, akármennyire is izgalmas a világépítés, akármennyire is érdekesek a karakterek, útjuk sokáig annak ellenére is céltalannak tűnik, hogy a motivációik tiszták és érthetőek. Ebben pedig a hosszas, öncélúságba fordulóan aprólékos városbemutatás is ludas, de a szereplők találkozásával felpörgetett cselekmény szerencsére nem kis meglepetéseket tartogat.
Az Orkaváros viszonylag lassan, furcsa tempóban halad előre, de több olyan tetőpontja is van, ami meglepően akciódús, vagy brutálisan nyers az addig megszokottakhoz képest. Bár egy lepusztult világban és igazságtalan társadalomban játszódik, mégsem dominálnak a poszt-apokaliptikus, vagy kimondottan disztópikus jegyek, helyette inkább a cyberpunk, vagy post-cyberpunk toposzai és hangulata kerül előtérbe. Akadnak ugyan stilisztikai egyenetlenségei, Miller mégis sokszor dolgozik jól kimunkált, szép mondatokkal. Mindeközben nem felejt el gondolatokat ébreszteni sem: a világ jelenlegi igazságtalanságairól, az aggasztó képet festő klímahelyzetről, családi viszonyokról, társadalmi és gender kérdésekről, a reményről, a történetek fontosságáról vagy éppen a létezésről.
„Az egész életünket alig néhány méterrel az óceán felett éljük, gondolta, de már nem emlékszünk, milyen íze van a valódi sónak. Nem annak a szűrt valaminek, amit kiveszünk a konyhaszekrényből, vagy amit az éttermek asztalaira raknak. Hanem annak a keserű, bűzös, iszapos dágványnak, amiből egykor kimásztunk, ami mellett élünk, és amibe egyszer majd megtérünk.”
Kiválóan felvázolt, részletes és hangulatos világgal, meglepő módon összeálló történetdarabokkal rendelkező, érdekes és izgalmas témákat érintő climate fiction lett Sam J. Miller első felnőtt közönséget célzó könyve. Ám felépítése, kezdeti lassúsága és fragmentáltsága miatt nem biztos, hogy mindenkinek könnyű olvasnivalónak bizonyul.
Szerző: Laki Péter
