Laurie Frankel Mindig ez van című regénye szokatlan élethelyzeten alapul, mégis inkább a hétköznapi viselkedésünkről szól, és legfőképp arról, hogyan kéne jól csinálni a gyereknevelést. Könnyed hangvételű, szellemes történet, komoly mondandóval családról, kapcsolatokról, döntésekről.
A Walsh-Adams család élete Claude érkezése előtt sem nélkülözte a bonyodalmakat és megoldandó problémákat. Rosie és Penn négy fiú boldog, ám olykor meglehetősen kimerült szüleiként mégis úgy dönt, egy kislány születése reményében ötödször is belevágnak a gyermekvállalásba. Claude személyében azonban ismét egy fiúval bővül a család, kezdetben legalább is úgy tűnik.
Laurie Frankel: Mindig ez van
Fordította: Komló Zoltán, Gabo Kiadó, 2018, 496 oldal, 3490 HUF
Claude viszont nem olyan, mint a bátyjai: nadrág helyett jól vasalt szoknyában szeretne járni, lovagok helyett inkább hercegnőkről szóló meséket hallgatna, három éves korára pedig kijelenti, hogy ha felnő, fiú helyett inkább lány szeretne lenni. Mivel Claude kitart az álláspontja mellett akkor is, amikor elérkezik az óvoda, vele együtt pedig a külvilág ítéletének ideje, a család szembetalálja magát egy sor addig ismeretlen helyzettel, kétellyel és félelemmel, miközben a lehető legnagyobb jóindulattal próbálják támogatni Claude-ot az önmegvalósítás útján.
A regényt eredeti, 2017-es megjelenését követően számos magazin, blog és irodalmi rovat az év legjobb könyvei közé sorolta, ami részben hiánypótló témafelvetésének, részben pedig remek stílusának köszönhető. Frankel rengeteg humorral és bölcsességgel írja le a Walsh-Adams család nem mindennapi életét, ügyesen egyensúlyozva azon a vékony mezsgyén, melyen a könnyen olvasható, mégis tartalmas művek találhatók.
Laurie Frankelről itthon keveset hallhattunk eddig, főleg azért, mert korábbi munkái nem jelentek meg magyar fordításban. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában azonban nemcsak könyvei, de egyéb publikáció kapcsán is ismert. A New York Timestól a The Guardianon át a People Magazinig számos cikket közölt a transznemű gyermekek nevelésével kapcsolatban. Nem véletlenül, hiszen saját életéből merített ihletet: az ő kisfia is lányként éli az életét.
A gyerekek felnőnek, de nem mindig a terv szerint
Ő itt Claude. Ötéves, öt fiútestvér közül a legkisebb, és szereti a mogyoróvajas szendvicset. Lányruhát is szeret hordani, meg arról álmodozni, hogy ő egy hercegnő. Ha majd felnő, mondja Claude, lány szeretne lenni. Laurie Frankel: Mindig ez van Fordította: Komló Zoltán, Gabo Kiadó, 2018, 496 oldal, 3490 HUF Rosie és Penn azt szeretné, ha Claude-ból az lenne, aki lenni akar.
Az író munkásságából kiindulva feltételezhetnénk, hogy a Mindig ez van egyfajta összegzése mindannak a tudásnak és tapasztalatnak, amelyet Frankel az évek során felhalmozott a nemi identitás megélésének bonyodalmai kapcsán, útmutatóként rendelkezésére bocsátva az összegyűjtött ismeretanyagot a hasonló cipőben járó szülőknek.Ez részben igaz is, ugyanakkor egy valami biztosan kijelenthető a könyvről: nem ismeri a helyes válaszokat, és nem kínál kész receptet a megoldásokhoz. Amiben viszont nagyon jó, az annak a szeretetteljes, elfogadó légkörnek a megteremtése és bemutatása, amely alapja lehet nemcsak a végtelenül komplex helyzetek, hanem a hétköznapi szituációk kezelésének is.
A Walsh-Adams család tagjai sok szempontból idealizált szereplők, akiknek önzetlensége és türelme egészen hihetetlen méreteket ölt. Apró-cseprő hibáik, tépelődéseik és jogos kételyeik mégis közel hozzák őket. El tudjuk hinni nekik, hogy a legnagyobb káosz közepén sem érdemes a könnyebb út felé indulni, mert az összetett problémák esetén ez nem valódi megoldás. A Mindig ez van legnagyobb érdeme, hogy bemutatja azt az ideáltipikus emberi hozzáállást, amelynek minden helyzetben működnie kellene, és amely a való életben meglehetősen ritkán működik. A jó példa viszont itt van előttünk, és mire a könyv végére érünk, kicsit már át is érezzük, hogyan kéne ezt csinálni.
Szerző: Sebestyén Éva
