Jiang Rong: Farkastotem

Magvető Könyvkiadó, 2008, 688 oldal, 4490 HUF

2011 nyarán belső-mongóliai utam alatt egy megrázó eset tartotta lázban a helyieket, mely egy, a földjén átrobogó kínai teherautók ellen tiltakozó mongol pásztor tragikus halálával végződött. A Kína északi részén található Belső-Mongol Autonóm Körzet már jó ideje az energiaforrásokra és a jóízű marhahúsra éhes kínaiaktól hangos, amit az ott élők vegyesen fogadnak. Vannak, akik hasznot húznak mindebből, s vannak, akik az elszenvedői életterük rohamos pusztulásának.

Nyolc évvel korábban egy meglepő könyv került a polcokra Kínában. A kulturális forradalom legsötétebb időszakában egy pekingi fiatal érkezik a határ menti mongol pusztára, hogy a “kis vörös könyv” helyett botospányvát ragadjon a kezébe, s megírja a kínai Tüskevárat, mementót állítva nem csak a természettel ősidők óta harmóniában élő helyi pásztorok mindennapjainak, hanem ellenfelüknek és totemüknek, a pusztai farkasnak is.   

S miközben a főhős, Cseng Cseng jurtájában Jack Kerouac-ot olvasva elmélkedik a látottakon és hallottakon, nemcsak földrajzilag, hanem lélekben is egyre messzebb kerül a maoista Kínától. Egy farkaskölyköt magához fogadva próbálja megérteni a mongolok farkastiszteletét, s azt, hogy ők, a letelepült életmódot folytató kínaiak, miért is rohannak oly sebesen vesztükbe.

A 2004-ben megjelent könyvet zajos siker fogadta világszerte, sőt Kínában több, mint 4 millió példányt adtak el annak ellenére, hogy a főhős sokszor kemény kritikával illeti honfitársait:  

„Mindenáron igyekeztem bátorrá és erőssé válni, de lassan rá kellett jönnöm, hogy mi, kínaiak természettől fogva selejtesek vagyunk. (...) A konfucianizmus alaptanítása szerint a miniszter a császárnak, a fiú az apának köteles alávetni magát, azaz „felfelé” a feltétel nélküli engedelmességet hangsúlyozza, továbbá a harc despotikus erővel megszüntetését, a császári hatalmat és a földművelés békéjét hirdeti. A kínai kisparaszti gazdálkodás és a konfuciánus kultúra a lét és a tudat aspektusából meggyengítette a kínai karaktert, s a kínaiak – bár virágzó ősi kultúrát hoztak létre – feláldozták érte nemzeti karakterüket, és a nemzeti fejlődésnek a lehetőségét is. De mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert elcsíptük a mongol ősi nomád életforma végnapjait, s így még az is megtörténhet, hogy rájövünk a nyugati népek felemelkedésének titkára.”

S hogy ők, s ezáltal az olvasó is valóban egy életforma végnapjait kíséri figyelemmel több mint hatszáz oldalon keresztül, nem férhet kétség. A természet és a helyiek törvényeit semmibe vevő idegenek rombolásai lépten-nyomon visszaköszönnek a könyvben. Egy nap a főhős bajtársa, szintén egy pekingi „tanult fiatal”, a vidék egyik becsben tartott állatát, a hattyúkat csodálja, gyönyörködik kecsességükben és szépségükben miközben fülében Csajkovszkij hattyúinak dallama cseng. Ám mikor a nádasban töltött meghitt elmélkedéséből hazatér a szállásra, társai épp szójaszósszal öntik nyakon a fazékba feldarabolt, egyébként a helyi mongolok számára tabunak számító madarat. Máskor a „jöttmentek” a hegyen nyíló peóniákat szedik vödörszámra, hogy a városban eladják a gyógynövényesnek. A regény Matula bácsija, az öreg Bilgé, elképedt arccal fogadja a hírt egy téli napon, hogy egy kínai káder a farkasok után vadászva tébolyodott állapotban felgyújtatja a tóparti nádast, elpusztítva ezzel a hideg elől ott menedéket kereső marhákat és egyéb állatfajtákat.

A könyv szerzője Jiang Rong álnéven adta ki regényét, mely főleg önéletrajzi ihletettségű. A keményvonalas kommunista szülőktől származó Lü Jianmin 1967-ben hagyja ott a könyvégető és a kulturális forradalmat éljenző „osztálytársait”, hogy egyik kedvenc könyve, a Csendes Don szavának engedve a szabadságot jelképező mongol pusztán dolgozzon pásztorként.

A regény álnévvel való megjelenése sokat segített abban, hogy a kínai cenzúra pallosa ezidáig elkerülte a szerzőt, egy interjúban említi, hogy mélyen meglepte, hogy a párt csak milyen későn jött rá személyazonosságára. Lü Jianmin 11 évig élt a regényben Ölön-pusztaként szereplő helyen. A nevelt kisfarkas okozta izgalmak, a pontos, de finom tájleírások , az ifjúsági kalandregényekbe illő hadjáratok a farkasok ellen, s nem utolsósorban a Bilgé apótól származó bölcsességek az erre fogékony olvasókat is a regényben való maradásra készteti.

A könyv didaktikus hangvétele miatt sokan kritizálták a könyvet, s valóban nem Esterházy-féle elmés körmondatok megfejtésével fog az olvasó megküzdeni, hanem a fel-feltörő kalandvágyával, könnyeivel, a természet rousseau-i értelemben vett hívó szavával. A szerző művét a kínai Szabadság-szobornak nevezi egy interjúban, s valóban, a nyugati olvasóknak is példaértékű lehet, hogyan fordít hátat a szerző nacionalizmusának s előítéletének, hogy egy olyan könyvet írjon, melyről egy iskolai irodalomórán (már ha lenne ilyen Kínában) együtt tanuljon egy kínai és egy mongol diák valami határ menti kis faluban.

 Szerző: Csontos Sára