Pálfi György Taxidermiája a figyelem középpontjába helyezte a Parti Nagy-prózát, okos és húscafatos adaptációja nagy lendületetet adott a nyelvroncsolásról elhíresült szerzőnknek, aminek mi, rajongói, csak örülni tudunk.

Tíz év prózatermése ez a gyűjtemény, amibe egy-két kimagasló teljesítmény mellett több közepes alkotás is bekerült. Hozzátartozik:  olyan nagy az elvárás PNL-lel szemben, hogy igenis mindent akarunk, győzze az elváráshorizontokkal való küzdelmet.

Önmagában A fagyott kutya lába című novella egy remekmű,  ezért érdemes megvenni a kötetet: a beteg-orvos beszélgetésből kirajzolódó történet középpontjában egy százados, annak dagadt felesége és egy szexéhes szabó áll, ez utóbbi életének középpontja a fasz és a kielégülés.

Igazából ezek nem is prózák, egyszerűen a PNL által konstruált nyelv nem a történetre, a cselekményre koncentrál, hanem  világok, emberek leírására. A nyelv által létrehozott alakok, korok és események persze másodlagosan elbeszélnek egy történetet, de itt mindent a szó és a mondat mozgat.

PNL szétszedi, hogy újra összerakja a nyelvet saját kedve szerint, miközben a testre irányítja minden figyelmünket. A test minden politika, kultúra és társadalom által teleírt felület, ami önálló metaforaként műkködik a szövegekben. A tested és a nyelved vagy, vulgárisabban:  faszod/pinád vagy, illetve ahogy erről beszélsz.

Az ÉS-ben Radnóti Sándor mogorva és sikeréhes technikatanárként teszi fel a kérdést, vajon eljön-e végre a mestermunka, vagy örülnünk kell annak, hogy a tanuló képes megfelelően használni a fűrészt meg a kalapácsot. Alapvetően az a baj, hogy Parti Nagy olyan dolgokat tud és érez a magyar nyelvről, amit sokan csak az ő szövegeinek elolvasása után veszünk észre. Nyelvhős, egy igazi nyelvromboló, aki olyan lelkesen használja a magyar beszélt nyelvi regisztereket, mintha mindegyikben hosszú évek kutatása előzte volna meg.