A fiatal amerikait egy távoli bolygón hercegnőként tisztelik

.konyvesblog. | 2017. március 13. |

A Michael Walden álnév egy magyar írót takar. 1979-ben született Győrben, és sokáig űrhajós szeretett volna lenni, de elhatározását megingatta a Challenger-katasztrófa. Közgazdász diplomát szerzett hát, hobbiszinten pedig a hosszúkardvívás a szenvedélye. Publikációi eddig leginkább az utóbbival voltak kapcsolatosak, regénnyel most jelentkezik először.

Michael Walden: Eshtar - Második könyv

Metropolis Media, 2016, 489 oldal, 3990 HUF

 

Az Esthar I. és II. könyve egy nagyszabású trilógia (sőt, hexalógia) első kötetei. A történet egyik fő szála a jelenkori Amerikában élő fiatal egyetemista lány, Vittorya kalandjait írja le egy távoli bolygón, ahol hercegnőként tisztelik. A harcos Vittorya, azaz Esthar hosszúkardját használva az univerzum hatalmas lényei, a Férgek ellen igyekszik megvédeni szülőbolygóját. Egy másik idősíkon pedig Esthar távoli leszármazottjának, Mikaelnek a sorsát követhetjük nyomon, aki szintén a Férgek ellen küzd.

A regény érdekessége, hogy a fent leírt főszálak mellett több izgalmas mellékszál is előkerül, mint például az ókori Mezopotámia vagy a ’80-as évek Szovjetuniója, ahová a főhősök egy titokzatos időutazó segítségével jutnak el.

A regény erőssége annak nagyszabású történetszövésében rejlik, az írónak nyilvánvalóan pontos elképzelése van a végkifejletről, minden mozzanat ebbe az irányba visz. Ezek sokszor kiszámíthatóak, de ez nem megy a történet rovására. Hatásosak az elképzelt világot leíró részek, különös tekintettel az „Áramlásra” – ez az Inisfael távoli világában elérhető és használható fényenergia, amelynek segítségével a harcosok érzékei felerősödnek és előre látják a jövőt.

A párbeszédek kidolgozatlansága, át nem gondolt szóhasználata időnként megzavarják a cselekményt. Meghökkentőek azok a dialógusok, amelyek a fiatalok laza stílusát hivatottak érzékeltetni, ám írásban, egy regényben erőltetetten hatnak. Szintén zavaró a sok helyesírási hiba, elgépelés, amelyet nem az írónak, hanem a szerkesztőnek tulajdonítok. Bízok benne, hogy ezeket a közeljövőben sikerül javítani.

Összességében izgalmas olvasmány az Esthar, és mivel bőven van hely a cselekmény kifejtésére, hajlamos beszippantani az olvasót. A beszippantás mértékére jellemző, hogy míg olvastam, valahányszor szabad téren jártam, szemem sarkából mindenütt az Áramlást kerestem.

A könyv hátoldalán többek közt az Éhezők viadalához hasonlítják (amelyet szintén olvastam korábban) – de szerintem annak könyvváltozatához képest ez sokkal élvezetesebb olvasmány. Annyiban természetesen áll a hasonlóság, hogy a cselekmény mozgatórugói itt is női szereplők, aminek én csak örülni tudok.

Szerző: PTÁgi

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

KÖNYVHÉT
...

Menekülés Újlipótból Manhattenbe – Köves Gábor és a New York-i viszketés

Megjelent Köves Gábor első regénye, az Apropó, New York – erről is beszélgettünk a Flair podcastben.

...

Test, hatalom és Kolozsvár – így épül fel a Tompa Andrea-univerzum

Valuska László Visy Beatrixszel beszélgetett frissen megjelent Tompa Andrea-monográfiájáról.

...

Függőség, traumák, eszképizmus: Tolvaj Zoltán harminc év szövegdzsungelét formálta regénnyé

Újabb elsőregényes a Flairben: hallgasd meg az epizódot!

...

Identitáskeresés Manhattan és a Lipótváros között – Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi közös regényt írtak!

A szerzőpárossal könyvheti podcastünkben, a Flairben beszélgettünk.

...

Húsbányászat az űrben és kapitalizmuskritika: Markovics Botond mesél új sci-fi regényéről!

Jó hírünk van: a Flair még mindig nem ért véget!

...

Lehet-e örökölni a honvágyat? – Purosz Leonidasz mesél görög hátteréről / Flair #18

A Könyvhét utolsó, esős napján Purosz Leonidasz mesél legújabb, Honvágy című kötetéről. Hallgassátok a Flairt!