A Michael Walden álnév egy magyar írót takar. 1979-ben született Győrben, és sokáig űrhajós szeretett volna lenni, de elhatározását megingatta a Challenger-katasztrófa. Közgazdász diplomát szerzett hát, hobbiszinten pedig a hosszúkardvívás a szenvedélye. Publikációi eddig leginkább az utóbbival voltak kapcsolatosak, regénnyel most jelentkezik először.
Michael Walden: Eshtar - Második könyv
Metropolis Media, 2016, 489 oldal, 3990 HUF
Az Esthar I. és II. könyve egy nagyszabású trilógia (sőt, hexalógia) első kötetei. A történet egyik fő szála a jelenkori Amerikában élő fiatal egyetemista lány, Vittorya kalandjait írja le egy távoli bolygón, ahol hercegnőként tisztelik. A harcos Vittorya, azaz Esthar hosszúkardját használva az univerzum hatalmas lényei, a Férgek ellen igyekszik megvédeni szülőbolygóját. Egy másik idősíkon pedig Esthar távoli leszármazottjának, Mikaelnek a sorsát követhetjük nyomon, aki szintén a Férgek ellen küzd.
A regény érdekessége, hogy a fent leírt főszálak mellett több izgalmas mellékszál is előkerül, mint például az ókori Mezopotámia vagy a ’80-as évek Szovjetuniója, ahová a főhősök egy titokzatos időutazó segítségével jutnak el.
A regény erőssége annak nagyszabású történetszövésében rejlik, az írónak nyilvánvalóan pontos elképzelése van a végkifejletről, minden mozzanat ebbe az irányba visz. Ezek sokszor kiszámíthatóak, de ez nem megy a történet rovására. Hatásosak az elképzelt világot leíró részek, különös tekintettel az „Áramlásra” – ez az Inisfael távoli világában elérhető és használható fényenergia, amelynek segítségével a harcosok érzékei felerősödnek és előre látják a jövőt.
A párbeszédek kidolgozatlansága, át nem gondolt szóhasználata időnként megzavarják a cselekményt. Meghökkentőek azok a dialógusok, amelyek a fiatalok laza stílusát hivatottak érzékeltetni, ám írásban, egy regényben erőltetetten hatnak. Szintén zavaró a sok helyesírási hiba, elgépelés, amelyet nem az írónak, hanem a szerkesztőnek tulajdonítok. Bízok benne, hogy ezeket a közeljövőben sikerül javítani.
Összességében izgalmas olvasmány az Esthar, és mivel bőven van hely a cselekmény kifejtésére, hajlamos beszippantani az olvasót. A beszippantás mértékére jellemző, hogy míg olvastam, valahányszor szabad téren jártam, szemem sarkából mindenütt az Áramlást kerestem.
A könyv hátoldalán többek közt az Éhezők viadalához hasonlítják (amelyet szintén olvastam korábban) – de szerintem annak könyvváltozatához képest ez sokkal élvezetesebb olvasmány. Annyiban természetesen áll a hasonlóság, hogy a cselekmény mozgatórugói itt is női szereplők, aminek én csak örülni tudok.
Szerző: PTÁgi
