Gerald Durrell Életem értelme című, sürgetően aktuális és jövőgyanúsan jelenbe ágyazott, a Föld kortársaihoz szóló szövege a legvadabb bozótvágók kezéből is kicsavarná a veszélyes fegyvert. Szép, gördülékeny, letisztult, érzékeny könyv, és aki szereti Konrad Lorenz és Csányi Vilmos élményszerű, olvasmányosan megírt tudományos írásait, ebben a könyvben sem csalódhat, bár hozzáteszem, az Életem értelme életrajzi elemekkel gazdagon illusztrált szöveg.
Durrell egészen fiatalon tölt el gyakornoki időt a whipsnade-i állatkertben. A hasznos és termékeny állatkerti időszakot megelőzi egy rövid kitérő a bevezetőben arra vonatkozólag, milyen szeszélyeit volt kénytelen a fiúnak elviselni a család, s mennyi és hányféle állat tartozott a kis Durrell baráti köréhez, megalapozandó a későbbi komoly, egy életen át érvényesülő ambíciókat.
Gerald Durrell: Életem értelme
Fordította: , Európa Könyvkiadó, 2014, 240 oldal, 2117 HUF
„Selyemmajmom kora reggel megpróbált beszállni Larry ágyába, s amikor kiebrudalták, megharapta bátyám fülét. Szarkáim egy egész sort felszaggattak Leslie bátyám féltő gonddal ápolt paradicsompalántái közül, egyik vízisiklóm megszökött, és Margo nővérem bukkant rá – fertelmes sikoltozás közepette – a díványpárnák mögött.”
A szerethető, jól irányított, humorban elengedett, szarkasztikus megjegyzésektől hemzsegő könyvből kiderül, hogyan birkózott meg a fiatal és még tapasztalatlan Gerald Durrell a Babszi és Samú névre hallgató jegesmedvékkel, a Zsigmondra keresztelt zsiráffal, tapírokkal, oroszlánokkal, nyestkutyákkal, s az őt mindennap új kihívásokkal és váratlanságokkal szembesítő állatkerti hétköznapokkal. Durrell olyan szenvedéllyel és csodálattal ír az állatokról, viselkedésükről és szeszélyeikről, mintha a világ legszebb nőiről adna hiánytalan személyleírást és számolna be róluk, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se hagyjon ki semmit, szépen és aprólékosan, tapintatos figyelemmel, tudatosan veszve el a részletekben.
-
Miért nyers a hús?
-
Ha meg volna főzve, akkor is megennék?
-
Mért csíkos a tigris?
-
Ha bemennének hozzájuk, harapnának?
Efféle kérdéseket rendszerint a felnőttek tettek fel; a gyerekek általában sokkal értelmesebben kérdezősködtek.”
„A tapír olyan, mint az elefánt meg a ló keresztezése, a tetejébe egy árnyalatnyi disznóval.”
Az állatkerti időszak után a könyvbeli Gerry Durrell határozott terveinek megvalósítását tűzi ki célul, miszerint állatgyűjtő lesz. Az utolsó oldalak aligha szólhatnának másról, mint az állatok védelmében hozott határozatokról, szabályokról, amiket a jövőben is folytatni kell a természet megőrzése céljából. Durrell eredményes példákat hoz fel, egy-egy faj fennmaradásához milyen intézkedések végrehajtása volt szükséges, például a Kínában kihalt Dávid-szarvas Bedford hercegének Woburn Abbeyben létrehozott tenyészkolóniájának köszönhetően újra erőre kapott, s később visszatelepítették Kínába.
„Mire te rámutatsz, hogy az állatoknak szigorúan megszabott területük van, ahol három dolog az uralkodó: az eledel, a víz és a szex.”
Durrell ír a Jersey szigetén megálmodott Wildlife Preservation Trust természetvédelmi alapítványról, ami Gerald Durrell 1995-ben bekövetkezett halálával nem ért véget, s a mai napig működik és várja az adományokat, programokat szervez, s az alapítvány az állatvédelem terén tett fontos munkája folyamatos és lankadatlan. http://www.durrell.org/
Kellemes, a tavaszi olvasmányok sorába illő könyv az Életem értelme, s nagyszerűsége, hogy a szájbarágós, kényszeres, didaktikus tanítás halvány jele nélkül csempészi be az olvasó tudatába az állatok és a természet, tehát mindennek, ami él és mozog a szeretetét.
Szerző: Ayhan Gökhan
