Nyilvánvalóan olyan időket élünk, amikben a képregények filmre adaptálása Hollywood egyik (?) legerősebb, legszívósabb trendjévé vált. Pontosabban: nem elsősorban a képregényeké úgy általában, Hollywood ugyanis leginkább a szuperhőstörténetekre állt rá – érthető, hogy miért kapnak odaát folyton vérszemet a jelmezes igazságosztóktól már a 2000-es évek eleje (X-Men, Pókember) óta, és az sem meglepő, hogy ha már úgyis ennyire könyékig vannak a képregényiparban, akkor jobban körülnéznek annak egyéb produktumai közt is. Így is meglepő azonban, hogy néha milyen jelentéktelen comicokon akad meg a szeme egy-két filmesnek.
Tavalyelőtt például a 2006-os, szörnyen rossz Cowboys & Aliens adaptációjára vert el a Dreamworks stúdió közel 200 millió dollárt, csak hogy egy szintén szörnyen rossz film szülessen belőle (de elég az idei R.I.P.D.-re gondolni). A Denzel Washington és Mark Walhberg főszereplésével szélesvászonra vitt 2 Guns esetében nem áll ilyen rosszul az alapanyag: „csak” egy gyenge közepes, érdektelen, és ahogy már említettem, jelentéktelen képregényről van szó, ami most egy nagyon picit előkerül a süllyesztőből a filmnek köszönhetően (olyannyira, hogy még egy folytatást is kap) – aminek a producere a képregényt eredetileg kiadott Boom! Studios egyik alapítója volt. Szóval, ezt a rejtélyt megfejtettük.
Steven Grant és Mat Santolouco ötrészes minisorozatának sztorija két beépített ügynök körül bonyolódik: az egyikük a haditengerészetnek, a másikuk a DEA-nek dolgozik, csak épp ezt egyikük sem tudja a másikról, amikor arra készülnek, hogy kiraboljanak egy bankot. Mire pedig megtudják, már késő, nyakig vannak a kakiban: az hagyján, hogy egymást verik át, de ráadásul gengszterek és a saját munkaadóik is a fejüket akarják, és még nem is ez a legnagyobb baj. A bank ugyanis, amit kirámoltak, a CIA pénzmosodája volt, és a feketeöltönyös srácok igazán nem bánnák, ha visszakapnák a pénzüket – kerüljön akárhány hullába is.
Van a 2 Gunsnak egy kellemesen cinikus vetülete, ahogy a különböző, és különböző mértékig korrupt karhatalmi szervek kifulladásig fogócskáznak egymással, a saját gesztenyéjüket kapargatva, miközben az igazságszolgáltatási rendszer teljesen képtelen rá, hogy az „igazi” rosszfiúkat rács mögé dugja, vagy ha mégis képes rá, akkor arra képtelen, hogy rács mögött is tartsa őket. Ez a kis szatirikus felhang azonban sajnos túlságosan erőtlen marad – ahogy minden más is a képregényben. Grant a fordulatokra építi fel a sztorit, a 2 Guns tipikus átverős/duplaátverős thriller, aminek főszereplőiért a köztük kialakuló, ellentmondásos buddy cop kötelék miatt kellene aggódnunk.
De a karakterek üresek, érdektelenek, jellemtelenek, így az egymással való pörlekedésük is hatástalan, ahogy a csavarok is hiába vannak a helyükön, hiába áll össze belőlük egy ígéretes cselekményváz, a kivitelezésen elbukik az egész. A történetmesélés minden, csak nem zökkenőmentes: különösen az akciójelenetekben ütközik ki, hogy Grantnek és/vagy rajzolójának, Santoloucónak (aki egyébként igen elnagyolt, durva vonásokkal dolgozik, a thriller műfaja által megkövetelt dinamizmus szinte teljesen hiányával) finoman szólva nincs a kisujjában a képregény hatásmechanizmusa. És ahhoz képest, hogy Grant egyfajta komédiaként tekint a 2 Gunsra, a humor bizony fájdalmasan hiányzik belőle.
Messze nem emelkedik ki az átlagból a film sem, de az alkotók legalább feltöltötték némi plusz humorral és akcióval, illetve két karizmatikus főszereplővel (és néhány hasonlóan jól választott színésszel a mellékalakokhoz), ami egy kis élettel tölti fel Grant történetét. Laza, mérsékelten izgalmas és vicces, kellemes kis buddy cop mozi – nem több, de nem is kevesebb. Legközelebbi filmes projektje előtt a Boom! mindenesetre jobban tenné, ha tovább kutatna az archívumában – biztos vannak ennél sokkal érdekesebb képregényeik. 
