A magyar történelemben jobb sztorik vannak, mint bármelyik fantasyben
Ruff Orsolya

A magyar történelemben jobb sztorik vannak, mint bármelyik fantasyben

Két Nógrádival, apával és fiával tartották hétfő délután az ifjabbik író, Nógrádi Gergely új könyvének bemutatóját a Magvető Caféban. A történelmi és fantasyszálakat vegyítő Brunar – A Mirrén titka című regény nyolcszáz évet visz vissza az időben, keletkezésének körülményei mellett pedig a beszélgetésen szó esett még írásról és gyerekkori kedvencekről, és kiderült az is, olvasóként mi ragadta meg leginkább az író Nógrádi Gábort.

Az írás témája már a beszélgetés elején fontos szerephez jut: Csapody Kinga, a Menő Könyvek kiadóvezető-főszerkesztője kérdésére Nógrádi Gábor elárulta, hogy gyerekeit már egészen kiskorukban tanítgatta az írásra. Neki ugyanis meggyőződése, hogy kis tehetsége mindenkinek van az íráshoz, és gyakorlással, szorgalommal sokra lehet jutni. Úgy fogalmazott, a magyar lakosság 80 százalékát meg lehetne tanítani magas szinten írni.

Nógrádi gergely
Brunar - A Mirrén titka
Menő Könyvek, 2021, 448 oldal
-

Nógrádi Gergely elárulta, hogy már fiatalon azt érezte, van benne közlési vágy, különösen arra, hogy mindez írásban valósuljon meg. Később sportot űzött belőle, hogy az iskolai fogalmazásaira jó jegyet kapjon. Elhangzott az is, hogy édesapja sikerei a nyolcvanas évek közepétől datálhatók, és középiskolásként neki az már személyesen annyira nem volt fontos, mégis egyfajta védőburkot jelentett. Meggyőződése szerint az a tény, hogy akkor már országos hírű író volt az édesapja, szerepet játszhatott abban is, hogy nem vágták ki a kőszegi, nagyon szigorú gimnáziumból.

Gyerekként Lázárt, Csukást, Janikovszkyt olvasott, a Berzsián és Dideki volt az egyik kedvence, Mándy Iván Robin Hoodja a másik, és nagyon kedvelte Erich Kästner könyveit. „Pont ugyanezt az élményt adta édesapám munkássága is” – tette hozzá, példaként említve a Gyerekrablás a Palánk utcában című regényt. „Nagyon érdekes volt egy olyan apa mellett felnőni, aki ugyanazt az irodalmi élményt tudta nálam elérni, mint a legnagyobbak.

Ez egy nagyon klassz gyerekkor szerintem.”

Nógrádi Gábor ezen a ponton magához ragadta a kezdeményezést, és feltette a kérdést, hogy az új könyvben Brunar alakját mennyiben mintázta róla a fia. Hamar kiderült, hogy az író egy Brúnó nevű kutyáról mintázta a címszereplőt, akit ugyanakkor összetett figurának nevezett. A többi szereplőről szólva elmondta, hogy nem volt tudatos a figuraformálás, de átélt tapasztalatai segíthették az alkotásban, így a főhősben benne van az a sok „Brunar-típusú ember”, akivel élete során találkozott.

-

Bár a kiadó ifjúsági könyvként kategorizálja a regényt, Nógrádi Gergely szerint legalább ennyire felnőtt könyv (magyarázatként hozzátette, hogy „kemény dolgok” vannak benne). Kiadói részről volt egy olyan elképzelés, ami a magyar Trónok harcát vetítette előre, de Nógrádi azt gondolta, minek kellene ilyen fantasyt kitalálni, mikor a történelmünk bővelkedik rettenetes figurákban, rettenetes hatalomvágytól átitatott történetekben:

„Sokkal jobb figuráink és történeteink vannak, mint amiket ki tudnék találni”.

Nagyon finoman, „patikamérlegen kiméricskélve” mégis került bele egy fantasyszál, a történet szerint így a Pilisben olyan fura alakok élnek, akik valamit védenek.

A magyar történelemből Nógrádi Gergelyt három korszak ragadta meg, és ez kívánkozott először regénybe. A cselekmény III. Béla király idejébe visz vissza, a hatalomért pedig fiai, Imre és András között indul meg a vetélkedés. Bár a fiatalabbik fivér alkalmasabb lenne a trónra, de az öröklési rend szerint Imre lesz az utód, aki – biztos, ami biztos – már gyerekkorában királlyá koronáztatja fiát, Lászlót. András és felesége, Gertrúd ugyanakkor mindent megtesznek, hogy eltegyék láb alól a gyerekkirályt, a regényben emellett elindul a hajsza egy jövőbelátó tükörért. Nógrádi Gábor elárulta, hogy általában nem rajong a fantasyért, ez a könyv viszont megragadta, főként azért, mert elgondolkodtatja az olvasót azon, hogy vajon bele merne-e néni a Mirrén tükrébe.

Ez a lehetőség vajon áldás vagy átok lenne?

Nógrádi Gergely számára kardinális kérdés volt, hogy vajon mennyire rombolható, alakítható egy epikus hős figurája. Ha van egy Melindánk vagy egy Bánkunk, akkor íróként vajon mennyit fedhet fel igazi emberi mivoltukból. Hozzátette azt is, hogy bár 800 év eltelt, de szerinte ma ugyanazokkal a problémákkal, karakterekkel találkozunk a Kárpát-medencében, mint Bánk korában. A bemutatón kiderült, hogy a regény felépítése lehetővé teszi, hogy bizonyos szereplők más korszakban is felbukkanhassanak, A Mirrén titkát pedig eleve egy sorozat első részének szánták. A könyvet két évig írta, viszont ebből nagyjából másfél év volt a készülés, a kutatás. Mindkét Nógrádi filmszerűen írja a könyveit, nem titkolt céljuk az is, hogy könyveikből egyszer majd film legyen. A Mirrén titka esetében is van ilyen elképzelés, Nógrádi Gergely lát is esélyt a megfilmesítésére, de hozzátette azt is, hogy azért nincsenek vérmes reményei.

A teljes beszélgetést itt tudjátok végignézni: