A népszerű francia szerzőpáros, az író Goscinny és a humoros rajzok készítője, Sempé klasszikus könyvsorozatának negyedik kötetében tizenhat újabb mulatságos történet olvasható. Olvass bele!
Óra közben nagyon nehéz beszélgetni a haverokkal, mert folyton megzavarják az embert. Különösen a tanító néni. Nicolas és a haverok azonban megtalálják a módját, hogy élvezetes legyen minden iskolában töltött perc, és hogy tanítás után se unatkozzanak. Érdekes, de a felnőttek ennek mintha egyáltalán nem örülnének.
René Goscinny: Nicolas meg a haverok (részlet)
Fordította Bognár Róbert
Clotaire szemüveget kap
Nagyot néztünk, amikor ma reggel megláttuk Clotaire-t az iskolában, mert szemüveg volt az orrán. Clotaire nagyon jó haver, ő a legrosszabb tanuló az osztályban, és állítólag azért is kapott szemüveget.
– A doki azt mondta a szüleimnek – magyarázta Clotaire –, hogy talán azért vagyok osztályutolsó, mert nem látok jól a teremben. Na, erre elvittek a szemüvegboltba, és a szemüvegboltos bácsi megnézte a szememet egy géppel, ami nem fáj, elolvastatott velem egy csomó betűt, amiknek semmi értelmük, és aztán adta a szemüveget, és most tyuhé, nem én leszek a legutolsó.
Én egy kicsit csudálkoztam ezen a szemüveg dolgon, mert szerintem Clotaire azért nem lát az osztályban, mert folyton alszik, de persze lehet, hogy a szemüveg miatt nem bír majd elaludni. Meg az is igaz, hogy egyedül Agnan, az osztályelső szemüveges az osztályban, ezért is nem adhatunk mindig a fejének, amikor szeretnénk.
Agnannak nagyon nem tetszett, hogy Clotaire-nek szemüvege van. Agnan a tanító néni kedvence, és mindig attól fél, hogy valamelyik haver megelőzi, és nekünk meg nagyon tetszett, hogy most majd Clotaire lesz az osztályelső, aki nagyon jó haver.
– Ides, a szemüvegemet! – mondta Clotaire Agnannak. – Most majd mindenben én leszek a legjobb, és engem fog térképért küldeni a tanító néni, és velem fogja letörültetni a táblát. Bibi-bee!
– Hogyisne! – mondta Agnan. – Én vagyok az osztályelső. És először is, te nem jöhetsz szemüvegben az iskolába.
– Na ne, aztán mért ne jöhetnék, he? – mondta Clotaire. – És nem te leszel az egyetlen rohadt tanítónéni-kedvenc, bibi-bee!
– Szólok a papámnak, hogy vegyen nekem szemüveget, és akkor én is osztályelső leszek– mondta Rufus.
– Mind megkérjük a papánkat, hogy vegyen nekünk szemüveget – kiabált Geoffroy. – Mindnyájan osztályelsők leszünk, és tanítónéni-
kedvencek.
Na, akkor baromi jó volt, mert Agnan sírva fakadt, és azt visította, hogy nem ér, mi nem lehetünk osztályelsők, és be fog mondani bennünket, és hogy őt senki sem szereti, hogy ő milyen szerencsétlen, ezt nem lehet kibírni, és akkor rohanva jött a Tüktoj. A Tüktoj a felügyelő tanárunk, egyszer majd elmesélem, hogy miért hívjuk Tüktojnak.
– Mi folyik itt? – kiabált a Tüktoj. – Agnan! Mi ez a sírás? Nézz a szemembe, fiam, és mondd meg az igazat!
– Mindannyian szemüveget akarnak – mondta Agnan, és közben baromira csuklott.
A Tüktoj ránézett Agnanra, aztán miránk nézett, megdörzsölte a száját, és azt mondta:
– Nézzetek a szemembe! Meg se próbálom megérteni, hogy mi ez a história, de annyit mondhatok, hogy ha egy pisszet is hallok, szétcsapok köztetek. Gyere, Agnan, igyál meg egy hajtásra egy pohár vizet, a többiek pedig: kicsiből is sokat ért az okos.
És elment Agnannal, aki továbbra is csukladozott.
– Te – kérdeztem Clotaire-t –, ugye, kölcsönadod majd a szemüveget, ha kihívnak valakit felelni?
– Aha, meg ha dolgozatot írunk – mondta Maixent.
– A dogánál nekem is kell – mondta Clotaire –, mert ha nem én leszek a legjobb, a papa rögtön tudni fogja, hogy nem volt rajtam a szemüveg, és abból cirkusz lesz, mert nem szereti, ha kölcsönadogatom a holmimat, de a feleléshez, jó, azt nem bánom.
Clotaire egy igazi jó haver, és megkértem, hogy adja kölcsön a szemüvegét, hadd próbáljam ki, és nem tudom, hogy lesz osztályelső a Clotaire, mert a szemüvegével mindent összevissza lát az ember, ha például a lábunkat nézzük, akkor olyan, mintha ott volna az orrunk előtt. És aztán odaadtam a szemüveget Geoffroy-nak, ő továbbadta Rufusnek, ő feltette Joachimnak, ő kölcsönadta Maixent-nak, ő meg odadobta Eudes-nek, és baromi jól szórakoztunk, mert Eudes úgy csinált, mintha bandzsítana, és aztán Alceste is akarta a szemüveget, és abból cirkusz lett.
– Neked nem adom – mondta Clotaire. – Tiszta vaj a kezed a sok vajas kenyértől, és összepiszkítod a szemüvegemet, akkor meg minek a szemüveg, ha nem lehet átlátni rajta, és tudod, micsoda meló megtisztítani?
És az lesz a vége, hogy a papám nem enged tévét nézni, ha megint én leszek az utolsó, csak mert egy virsliujjú hülye összekeni a szemüvegemet.
És Clotaire visszatette a szemüveget, de Alceste-nek nagyon nem tetszett a dolog.
– Vigyázz, mert mindjárt lekenek egyet a virsliujjaimmal! – mondta.
– Engem te nem üthetsz pofon – mondta Clotaire. – Én szemüveges vagyok. Bibi-bee!
– Vedd le a szemüveget! – mondta Alceste.
– Tudod, mikor – mondta Clotaire.
– Pfuj! – mondta Alceste. – Osztályelsők, ti mind egyformák vagytok! Gyáva kutyák.
– Gyáva? Én? – kiabált Clotaire.
– Igenis gyáva – kiabált Alceste. – Gyáva, mert szemüveges.
– Majd megmutatom én neked, hogy ki a gyáva – kiabált Clotaire, és levette a szemüveget.
Tökre bepöccentek mind a ketten, de nem tudtak verekedni, mert rohanva jött a Tüktoj.
– Mi az már megint? – kérdezte.
– Nem engedi, hogy feltegyem a szemüveget – kiabált Alceste.
– Ő meg össze akarja vajazni a szemüvegemet – kiabált Clotaire.
A Tüktoj a két tenyere közé fogta az arcát, és összenyomta, és amikor így csinál, jobb, ha nem ugrál az ember.
– Nézzetek a szemembe, mind a ketten! – mondta a Tüktoj. – Nem tudom, mit főztetek ki már megint, de hallani se akarom azt a szót, hogy szemüveg. És holnapra mindketten ragozzátok végig kijelentő módban és minden időben azt, hogy „Nem mondok képtelenségeket tízpercben, és nem rendetlenkedem, arra kényszerítve a felügyelő tanár urat, hogy közbe kelljen lépnie.” Világos?
És ment becsöngetni.
Amikor sorba álltunk, Clotaire azt mondta, hogy szívesen kölcsönadja Alceste-nek is a szemüvegét, csak legyen tiszta a keze. Ilyen jó haver ez a Clotaire.
Az órán, földrajzóra volt, Clotaire odaküldte Alceste-nek a szemüvegét, mert látta, hogy rendesen beletörülte a kezét a kabátjába. Alceste feltette a szemüveget, de ráfázott, mert nem látta a tanító nénit, aki pont ott állt az orra előtt.
– Ne bohóckodj, Alceste! – kiabált a tanító néni. – És ne bandzsíts, mert úgy maradsz. Kifelé!
És Alceste elindult kifelé, de nem látott a szemüvegtől, és majdnem nekiment az ajtónak, és a tanító néni meg kihívta felelni Clotaire-t.
Na és szemüveg nélkül persze nem ment: Clotaire egyest kapott.