Müller Péter Sziámi először lefordította, majd dalszöveget írt hozzá

Müller Péter Sziámi először lefordította, majd dalszöveget írt hozzá

Könyves Magazin | 2020. november 04. |

A középkorban játszódik a Manó Könyvek díjnyertes könyvek-sorozatának új darabja, a Fiú könyve: a rejtélyes múltú, púpos, sokat gúnyolt Fiú ért az állatok nyelvén és ügyesen mászik fára, talán ezért is viszi magával Secundus, a különös zarándok, hogy együtt gyűjtsék össze Szent Péter hét értékes ereklyéjét. A Fiú hamarosan rádöbben, hogy gazdája korántsem ártatlan vándor, de kitart mellette, mert hiszi, hogy útjuk végére kiderül, hogy ő is lehet-e ugyanolyan, mint a többi fiú. A kötet egyik érdekessége, hogy a szerző, Catherine Gilbert Murdock az Ízek, imák, szerelmeket jegyző Elizabeth Gilbert testvére, aki leginkább gyerek- és ifjúsági könyveket írt.

Catherine Gilbert Murdock
Fiú könyve
Ford.: Müller Péter Sziámi, Müller Lili Berill, Müller Máté, Manó Könyvek, 2020, 270 oldal

A Fiú könyvének a hazai zenei élethez is van kapcsolódása: Müller Péter Sziámi két gyermekével, Mátéval és Lili Berillel fordította a könyvet magyarra. Müller Péter Sziámi pedig dalszöveget is írt a könyvhöz a YouTube csatornáján indított kihíváshoz kapcsolódóan, amelyben egy éven át minden nap ír egy dalt. Nem egyedül: most bárki a szerzőtársa lehet, beküldheti a maga verzióját: nemcsak az ismert és a kezdő komponistákat, zenészeket, előadókat hívja közös alkotásra, hanem mindenkit, aki úgy érzi, hogy "van benne egy dal", aki szeret énekelni, vagy csak kipróbálná magát egy új terepen. Müller Péter Sziámi nem kész dalokat tölt fel, de nem is megzenésítendő verseket, hanem dalszerkezeteket, tempóval, a verzék és refrének elhelyezkedésével, frazeálással, esetleg beszédszerű énekdallammal – ahogyan egy dalt elképzel.

Már 180-nál is több dalvázlatból lehet választani, illetve az összefoglaló különkiadásokban azt is láthatjuk-hallhatjuk, hogy milyen kész dalok születtek meg eddig. A Fiú is megihlette a zenészt, ez a dalszöveg készült a könyvhöz:

EREKLYE

                                                                                      

(Dalszöveg)

 

MICSODA NAGYSZERŰ TÖRTÉNET VOLT

EGY DRÁGAKŐ SZÍVÉBEN ÁLLNI

A PÁRATLAN, SZENTSÉGES  EREKLYÉVEL

AMI TÖBBET ÉR, MINT BÁRMI

 

EGY KIRÁLYSÁG VAGYONA SEMMI AHHOZ

AZ ÉRINTÉSÉVEL GYÓGYÍT

ADDIG SE VOLT ÉPPEN SEMMI BAJOD

DE MOST MEGÉREZTED, HOGY JÓ ITT

 

            MÁR ISMERED TE IS

            A PILLANAT CSODÁJÁT

            BESZÉLSZ AZ ÁLLATOK NYELVÉN

            ÉS KÜLÖNÖS ERŐ JÁR ÁT

            FELSZÁRNYALSZ, ÉS MEGSZŰNIK BENNED

            AZ ÉBERLÉT-ÁLOM HATÁR

            MIND EGGYÉ VÁLIK, ÉS MINDEGGYÉ VÁLIK

            HOGY ANGYAL VAGY, VAGY CSAK MADÁR

 

EGYSÉGBEN LÁTOD A LENTI VALÓT

UGYANÚGY ONNAN, MINT INNEN

MEGMERÍTKEZEL A LEVEGŐÉGBEN

ÉS NEVETVE LEBEGSZ A HITBEN

 

A BIZONYOSSÁGBAN, HOGY TÖBB A VILÁG

MINT, AMIT LÁTNI BELŐLE

TESZEL EGY KÖRT ÉS ÉSZREVÉTLEN

LESZÁLLSZ EGY ÜRES LEGELŐRE

 

            MÁR ISMERED TE IS

            A PILLANAT CSODÁJÁT

            BESZÉLSZ AZ ÁLLATOK NYELVÉN

            ÉS KÜLÖNÖS ERŐ JÁR ÁT

            FELSZÁRNYALSZ, ÉS MEGSZŰNIK BENNED

            AZ ÉBERLÉT-ÁLOM HATÁR

            MIND EGGYÉ VÁLIK, ÉS MINDEGGYÉ VÁLIK

            HOGY ANGYAL VAGY, VAGY CSAK MADÁR

 

 

MEGÉRINTETT, MERT MEGÉRINTETTED

A BALGÁK BÁTORSÁGA

AZT MONDTA, KEVÉS, HA JÁRNI TUDSZ

REPÜLJ, HISZ NEM VOLTÁL EDDIG SE SÁNTA

            MÁR ISMERED TE IS

            A PILLANAT CSODÁJÁT

            BESZÉLSZ AZ ÁLLATOK NYELVÉN

            ÉS KÜLÖNÖS ERŐ JÁR ÁT

            FELSZÁRNYALSZ, ÉS MEGSZŰNIK BENNED

            AZ ÉBERLÉT-ÁLOM HATÁR

            MIND EGGYÉ VÁLIK, ÉS MINDEGGYÉ VÁLIK

            HOGY ANGYAL VAGY, VAGY CSAK MADÁR

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve (részlet)

1. fejezet

Az idegen

Ez a történet, egy másikhoz hasonlóan, egy almával kezdődik. Az én mesémben szereplő alma nem volt sem érett, sem kívánatos. Öreg volt és ráncos; túl magasan csüngött ahhoz, hogy bárki is letépje, és túl makacs volt ahhoz, hogy lepottyanjon. Ostorvékony ágon lógva táncolt a hideg márciusi szélben. A kecskék felágaskodtak a fa törzse körül, és csalódottan bégettek.

– Ne legyetek ilyen mohók, kecskék! – kiáltottam, miközben az ágakon másztam. – Ha ennyire hasonlítotok a disznókra, Szakácsnő sonkát fog csinálni belőletek!

Hogy könnyítsek a fenyegetés súlyán, nevettem, miközben megszidtam őket. Az ágak mindenfelől karmolásztak, mert a gyümölcsös fáit két éve nem metszette meg senki, és a hajtások madárfészekként gubancolódtak össze.

– Ne karmolj, fa! – suttogtam. – Nem foglak bántani. Megígérem.

Az almafa magasabb volt, mint feltételeztem, de a magasság és a mászás nem rémiszt meg engem. Egy felhőt is meg tudnál mászni – mondta mindig Petrus Atya, az Isten nyugosztalja!

– Te egy csoda vagy, Fiú

– tette hozzá oly gyakran, hogy majdnem el is hittem neki.

Csak másztam felfelé, míg a fejem már olyan magasan volt, mint a gyümölcsös teteje. Láttam az udvarházat, ami megvédett minket a gonosz emberektől.

– Kecskék! – kiáltottam. – Látom az istállónkat!

És akkor megpillantottam a zarándokot. A kecskék nem láthatták, mert az utolsó két évben az árkokat is kimélyítette az idő.

– Magas termetű, úgy bizony, kecskécskék, barna köpönyeget visel, meg széles karimájú kalapot, akkora vándorbotja van, mint ő maga, és egy hosszú rúdon lógatja a batyuját. Talán a Szentföldre utazik, vagy Rómába, hogy megnézze a mennyország kulcsát.

Csodálattal bámultam erre az emberre, aki, szerencséjére, a nagyvilágot járva kereshette Isten kegyelmét. Integettem neki. De a zarándok nem integetett vissza.

Így hát elhatároztam, hogy le fogom nyűgözni. Végigsétáltam a fa egyik ágán, majd még egyen, anélkül, hogy akár egyetlen gallyba is belekapaszkodtam volna, de tudjuk, hogy a büszkeség hozza el minden ember bukását. Közelebb léptem az almához… Előreszökkentem és utánakaptam. Hűvös márciusi levegőn zuhantam keresztül, de én nem félek a zuhanástól, ezért levelekkel a csuklyámban és nevetéssel az
ajkamon terültem el a hideg földön. Semmi sem oly édes e világon, mint a repülés érzése.

A kecskék fölém nyomakodtak. Meee!, horkantották. Kevesebbet kellene ugrálnod, és többet etetned minket. A barna nősténykecske kikapta az almát a markomból, és falánkságtól csillogó szemekkel rohant tova, mert a bűnök nem ismeretlenek a kecskék számára sem.

Feküdtem, kacarászva az életen, a kecskéken, és ezen a ragyogó, hideg napon.

Mert hiszen nem lesz örökké hideg, és hamarosan az almafa virágai úgy dagadoznak majd, ahogyan az élet dagadozott a kecskék pocakjában…

A zarándok fölém hajolt, kalapjának karimája eltakarta az eget.

De megijesztett! Ez az én gyümölcsösöm volt, egy hely nekem és a kecskéknek fenntartva.

– Ki az urad? – A zarándok arcára árnyék borult, hangja sötét volt.

Még csak nem is üdvözölt engem. Nekem üdvözölnöm kellene? Vajon megtehetem-e?

– Tudsz beszélni?

– I-igen.

– Hol van az urad?

Feltápászkodtam, és lesöpörtem a száraz fűszálakat a csuklyámról, a kecskebőrömről, és a nadrágomról. A zarándok kalapjára tucatnyi zarándokjelvény volt tűzve: egy Szent Jakab-kagyló, Szent Tamás feje… te jó Isten, de sokat utazott ez az ember!

A gazzal teli árok túloldalán lévő udvarházra mutattam.

– Ott.

– Hmm. – Botjával kezében megfordult, és elindult. – Nos… Vigyél oda.

– Ó! Igenis… uram. – Az illem úgy kívánta, hogy hozzátegyem, hogy uram.

– És állj egyenesen.

Arcomat elöntötte a pír. Miért veszi észre? Miért veszi észre mindenki?

– Egyenesen állok – suttogtam.

– Hmm. Egy púpos. Legalább sétálni tudsz – csettintett, és a batyujára mutatott, a batyura, amelyet a rúd végére kötve hordott. – Hozd. És vigyázz, ez itt többet ér, mint te.

A batyuért siettem, nem tudván, hogy a karjaimba fogjam-e (tényleg többet ér, mint én?), vagy egyensúlyozzam a rudat a vállamon, ahogyan azt a zarándok tette. A kecskék odagyűltek, de távol tartottam tőlük a batyut. Nem lehet tudni, mire készül egy kecske.

Leszegett fejjel indultam a zarándok után. Mindenki púpos, amikor összegörnyed.

Az udvarház felé lépdelt, nem kérdezte az utat, de nem is volt szüksége rá, mert az előtte haladó kecskék mutatták neki. Követtem hát őt, a lábam össze-összeakadt a bottal. Olyan gyorsan haladt, hogy ügetésre kellett fognom.

– Hogyan neveznek téged?

Éreztem, hogy bámul, és azt kívántam, bárcsak ne tenné.

– Fiú.

Felhorkantott.

– Hogyan nevezett el az anyád?

– Nincs anyám.

– Áhá. A pestis.

– Sosem volt anyám.

– Sosem? – kérdezte gúnyosan.

Megráztam a fejem. Petrus Atya nem volt az anyám, bár közel állt hozzá.

Ő volt az, aki elnevezett Fiúnak.

Sose fedd fel magad, Fiú… Vert, miközben ezt mondta, hogy bizonyossá tegye, az emlékezetembe vésem szavait.

– És atyád?

Vállat vontam. Az udvarházban nem egy gyermek volt apa nélkül.

Szemei ragyogtak széles karimájú kalapja alatt.

– Ó, egy angyal arca és egy ördög teste. Azt hiszem, ez jobbára leírja, milyen egy fiú.

– Nem egy fiú. Fiú. Ez a nevem.

Nem érdekeltek a szavak, amelyekkel dobálózott. Nem érdekelt, hogy az emberek csak Fiúnak hívtak.

Kunyhók között haladtunk át, vagy legalábbis ami megmaradt belőlük. A zarándok egyenesen haladt, nem követve a kecskék által kitaposott kerülőösvényt. A kunyhókat még a kecskék is elkerülték.

Az első kunyhóban – amely mára kétévnyi gazzal telenőtt, megfeketedett heg volt csupán – korábban egy pásztor élt, aki sípon játszott. Isten nyugosztalja! Megígérte, hogy megtanít rá, de elvitte a pestis, mielőtt alkalma lett volna rá. Talán most a Paradicsomban él, és ott fújja a sípját.

A második kunyhót egykor egy özvegy és annak fia lakta. Elpusztultak ők is, mindketten. Nyugovóra tértek, de fel már nem keltek sosem, és kunyhójuk mára nem volt más, mint négy elszenesedett cölöp. Kérlek benneteket, imádkoztam magamban, mennyei szentek, fogadjátok be őket a Paradicsomba.

Ellopództam az utolsó kunyhó mellett; nádteteje elrohadt, ajtónyílása sötét lyuk volt. Senkit nem bíztak meg a felégetésével. Ezen a helyen élt a család, amelyik szörnyetegnek nevezett engem, még a kisgyerekük is, aki alig tudott beszélni, és az anya nevetett, amikor a gyermekei kövekkel dobáltak.

Próbáltam imádkozni értük, ahogy elhaladtam a régi kunyhó mellett, de az elmém nem tudta megformálni a szavakat. Az ujjaim a sebhelyet keresték a csuklyám alatt. Isten bocsássa meg a kegyelem hiányát.

– Két kézzel azt a batyut, Fiú – parancsolt rám a zarándok, akinek a csizmája alatt ropogott a zúzmarás fű.

Gyorsan a rúd után kaptam.

Nem tetszett nekem ez a zarándok.

Nem tetszett nekem ez az ember, aki látta, amit nem kellett volna látnia, és nem félt attól, ami a szeme elé tárulhat. Veszélyes volt ez a zarándokember.

Kapcsolódó cikkek
...
Gyerekirodalom

Így illusztrálta az Alice Csodaországbant a muminok alkotója

Lewis Carroll 155 éve megjelent meseregénye, az Alice Csodaországban igazi klasszikus, amelynek rengeteg adaptációja készült. Most abba lehet belelesni, Tove Jansson, a muminok alkotója hogyan képzelte el Csodaországot. 

...
Gyerekirodalom

Bán Mór a magyarság regéit meséli újra gyerekeknek

A magyarság elveszett ősi emlékezetének felelevenítésére és őseposzának újraalkotására tesz kísérletet Bán Mór az Ezer rege könyve című sorozatában. A sorozat első kötete, A Csillagösvény lovasai a szkíta ősidőkbe vezet vissza. Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

Négy magyar jelöltje is van az Astrid Lindgren-emlékdíjnak

A Harisnyás Pippi írójáról elnevezett emlékdíj az egyik legjelentősebb gyerekirodalmi elismerés a világon, 2021-ben pedig összesen 263 alkotót jelöltek rá.

Olvass!
...
Beleolvasó

Vámos Miklós: Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet

"Sokáig úgy képzeltem, az orvosi diploma volna számomra a leghasznosabb háttértudás az íráshoz." Olvass bele Vámos Miklós új könyvébe!

...
Beleolvasó

Afganisztánban egy sima rutinfeladatból is könnyen pokoli lecke lehet

Fayer Sándor új regényében egy Afganisztánban szolgáló magyar osztag egyszerű feladatot kap, de egy elektrosztatikus vihar, majd egy tálib rajtaütés mindent megváltoztat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Mi történik azokkal, akik megküzdöttek a Sötét Nagyúrral, és győztek?

A nagy győzelem után az élet mindenki számára visszatért a normális kerékvágásba, kivéve a fiatalokat, akik világszerte ismert hírességekként, életcéljukat beteljesítve nem találták a helyüket.

...
Beleolvasó

Ami a lélek alatt és a tudat alatt gyűl, veszélyes lehet

Egy árván maradt kisfiúról és egy állandóan menekülni kényszerülő kislányról szól Szávai Géza regénye, a Csodálatos országokba hoztalak. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Baleset vagy gyilkosság történt a szabadulószobában?

A Sellő titka szerzőjének új krimijében eltűnik egy nő, majd harminckét évvel később különös haláleset történik egy szabadulószobában. Olvass bele! 

...
Beleolvasó

Trudy Ederle: a lány, aki átúszta a La Manche csatornát

Lebilincselő történet Gertrude Ederléről, aki alig tizenkilenc éves korában a nők közül elsőként úszta át a La Manche csatornát. 1926-ban, mielőtt bárki elfogadta volna, hogy egy nő fizikai próbatétel elé állhasson, egy Trudy Ederle nevű merész amerikai tinilány magával ragadta a világ képzeletét. Olvass bele Glenn Stout könyvébe!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

A Gyűrűk Urát eredetileg Réz Ádám kezdte fordítani, viszont befejezni már nem tudta, halála után Göncz Árpád vette át tőle. 1986-ban, amikor Réz 60 éves lett volna, Göncz Árpád így emlékezett meg róla. Cikkünk az Arcanum Digitális Könyvtár segítségével készült el.

...
Nagy

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Az emberiségnek fontos lenne, hogy találjon egy nagy közös pozitív célt – vallja Csányi Vilmos. A Széchenyi-díjas etológussal a hiedelmek pozitív szerepéről, a járványt övező információhiányról és az érzelmi alapú döntésekről beszélgettünk.

...
Nagy

Hamisított tündérregény: így írtak Tolkienről a kádári Magyarországon

Negyven éve jelent meg magyarul A Gyűrűk Ura, ennek alkalmából az Arcanumon válogattunk, hogyan írtak a szocializmusban Tolkienről, a fantasyről, és ki volt, aki az írót védelmébe vette.

...
Nagy

Az emberi psziché legsötétebb bugyraiba kalauzol A szomszéd lány

Újra kiadtáka modern horrorirodalom egyik olyan megkerülhetetlen sarokkövét, amit nemcsak a zsáner kedvelői, de a szerző, Jack Ketchum pályatársai is nagyra tartanak.

...
Nagy

Füst Milán az élete minden értelmének nevezte A feleségem történetét

Cannes-ban ma mutatják be Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét, amely Füst Milán azonos című regényén alapul. De mit tartott a korabeli kritika a könyvről és hogyan emlékezett vissza az író az alkotás éveire? Utánajártunk.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.

A hét könyve
Kritika
Zadie Smith hőseinek a tévedés élethossziglani elfoglaltságot jelent
...
Nagy

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

A preraffaeliták művészete nem ért véget a festészettel, hiszen szenvedélyes és intenzív kapcsolatuk volt az irodalommal: inspirálta őket és írták is. Sőt, még a világ legszebb könyveihez is hozzátettek párat.

...
Podcast

Tolkien egy nyelvi ötlettel Atlantiszhoz kötötte A Gyűrűk Ura világát [podcast]

Tud még bármiben aktuális lenni ma J. R. R. Tolkien munkássága? Egyáltalán jó író volt Tolkien? Füzessy Tamással, a Magyar Tolkien Társaság volt elnökével, az ELTE, majd a Károli Egyetem vendégoktatójával beszélgettünk.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Egy képregény segíthet eligazodni a bevándorlás útvesztőiben

...
Sándor Anna

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

...
Ruff Orsolya

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Egy agancsos fiúból lesz a járvány utáni világ megváltója?

...
Nagy

Attenborough szerint most kell cselekednünk, különben nem lesz visszaút a bolygó számára

...
Nagy

A Netflix földbe döngölte Mark Millar jupiteri hagyatékát