Laurent de Brunhoff festő és mesemondó, aki Babarról, az elefántkirályról szóló képeskönyvsorozattal lett híres, 98 éves volt.
A Celesztinaváros uralkodójáról, a szürke ormányos Babarról szóló első történetet Cecile de Brunhoff zongoraművész mondta el fiainak a Párizs közelében található Chessy-sur-Marne-ban, közel egy évszázada. A mese teljesen elvarázsolta Laurent-t és Mathieu-t, ezért másnap az édesapjuk dolgozószobájába siettek, hogy előadják neki az édesanyjuktól hallottakat. A Guardian szerint Jean de Brunhoff is szórakoztatónak találta a sztorit, és rajzolni kezdett. Így született meg az első Babar-kötet.
A Babar-univerzum mint családi vállalkozás
Jean de Brunhoff először belső használatra szánta a könyv formába öntött mesét, de a bátyja és a sógora is látott benne fantáziát, akárcsak a Le Jardin Des Modes, hiszen 1931-ben ennek a kiadónak a gondozásában jelent meg a Babar, a kiselefánt. A kötet szerzőjeként Cécile és Jean de Brunhoffot tüntették fel a címoldalon.
Az album nagy sikert aratott, ezért 1937-ben bekövetkezett haláláig Jean de Brunhoff további hat epizódot írt és rajzolt meg, melyek közül a Babar és a Télapót már a legidősebb fia színezte ki. Az a Laurent, aki a második világháború után maga is több tucat könyvet készített Celesztinaváros uralkodójának ügyes-bajos dolgairól. A Babar-könyveket világszerte több millió példányban adták el, illetve tévésorozatok, valamint animációs filmek is készültek a kiadványokból,
amelyeknek Charles de Gaulle is a rajongója volt.
„Babar én vagyok”
Az ormányos uralkodó azonban mégsem aratott osztatlan sikert. Számos szülő ódzkodott a debütáló kötet azon passzusától, ami azt meséli el, hogy Babar anyja vadászok áldozata lett. Számos kritikus rasszistának nevezte a szériát, illetve a gyarmatosító felfogás továbbélését vélték felfedezni abban, hogy Babar párizsi neveltetése hatást gyakorolt saját (feltételezetten) afrikai királyságának berendezkedésére.
Utólag maga de Brunhoff is kínosnak találta sorozatának azt az epizódját, amelyben Babar afrikai feketékkel szállt szembe. Az 1949-es, Babar piknikje című kötetnek pedig ‒ amely ugyancsak feketékről, valamint őslakos amerikaiakról tartalmaz durva karikatúrákat ‒
a visszavonását kérte a kiadójától.
Ettől még persze a sajátjának érezte a szürke főhőst, amely édesapja emlékét is ápolta egyszersmind. „Babar a barátom volt, és amikor az újabb kalandjain törtem a fejem, sosem gondoltam a gyerek olvasókra. Magamnak írtam ezeket a történeteket ‒ mondta 2017-ben a Wall Street Journalnak.
2014-ben pedig így nyilatkozott a National Geograpicnak: „Babar, c'est moi” (vagyis: Én vagyok Babar!). Majd azzal egészítette ki ezt a bonmot-t, hogy az egész életét az édesanyja által kitalált, az édesapja által pedig megrajzolt koronás elefántnak szentelte.
Laurent de Brunhoffot 98 éves korában, Key West-i otthonában érte a halál.
Forrás: Guardian, National Geographic