A The British Book Awards (közismertebb nevén Nibbies) rangos irodalmi díj, mely minden évben 12 kategóriában választja ki az adott esztendő legjobb brit könyveit. Idén május 13-án hirdetik ki az egyes kategóriák győzteseit, ahol a magyar származású Lantos Péter angol nyelven írt regényéért is izgulhatunk. Az eredetileg a The Boy Who Didn’t Want to Die címen Nagy-Britanniában megjelent regény egy gyerekeknek szóló memoár, mely gyerekszemszögből beszél a gettóról, a koncentrációs táborról és a túlélésről. (Itt bele is olvashatsz a könyvbe.)
Miről szól a könyv?
A regény főhőse, Péter Makón él, egy összetartó nagy család szeretetében, a tisztes családi vállalkozás nyújtotta biztonságban, viszonylagos jólétben. Ám eljön 1944 márciusa, és a kisfiúnak szembesülnie kell azzal, hogy zsidónak lenni sokak szemében megbocsáthatatlan bűnnek számít. Még nincs ötéves, amikor el kell indulnia a nyolc vonatozásból és két buszozásból álló „nagy utazásra”, amelynek legtávolabbi pontja a bergen-belseni koncentrációs tábor,
ahonnan csak azért térhet vissza élve, mert okos, erős édesanyja a legnagyobb szörnyűségek közepette is hősiesen óvja, védi.
A fiú, aki nem akart meghalni elgondolkodtató és szívszorító történet arról, hogyan élte túl egy vidéki kisgyerek a 20. század egyik legrémesebb gaztettét, a holokausztot.
Kicsoda Lantos Péter?
A holokauszt 80. évfordulóján megjelenő könyv szerzője makói származású orvos, nemzetközileg elismert Alzheimer-kutató. Az 1939-ben született Lantos Péter még ötéves sem volt, amikor a családjával együtt a hírhedt bergen-belseni koncentrációs táborba került. Édesanyja szeretete mentette meg, az ő segítségével szabadult a tábor poklából, és került vissza Makóra.
1954–1958 között a makói József Attila Gimnázium tanulója volt, és már tizenhét évesen eldöntötte, hogy orvosnak tanul, ugyanis feltett szándéka volt segíteni az embereken. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen végezte tanulmányait, majd ugyanitt a Kórbonctani Intézet tanársegédje lett.
1968-ban, még fiatal orvosként Londonba került, ezt követően pedig 20 évig nem tért, mert nem is térhetett haza, orvosként azonban nagy karriert futott be. 1980 óta a King’s College Pszichiátriai Intézet professzora, 2001 óta az angol Orvostudományi Akadémia tagja. 2002-ben nyugdíjba vonult és jelenleg is Londonban él.
Erkölcsi kötelesség elmesélni ezt a történetet
A The Bookseller a shorlistre kerülés apropóján interjút készített vele, melyben elmondta, azért írta meg a könyvet, mert néhány év múlva már nem lesz itt, hogy mesélhessen a holokauszt tapasztalatáról. Tíz éven belül pedig valószínűleg már senki sem lesz életben a túlélők közül. A tekintélyes idegtudós „erkölcsi kötelességének” érezte, hogy meséljen az átélt borzalmakról. „Úgy akartam elmesélni, mint egy egyszerű történetet egy utazásról, amely fokozatosan valami mássá válik” – mondta el.
Bár édespja elvesztésére is jól emlékszik, mégis leginkább a fizikai nélkülözés, az állandó éhség és a dermesztő hideg, valamint a haldokló emberek látványa él benne elevenen. Egy kisgyerek számára szörnyű dolog volt, hogy egy normális, középosztálybeli otthonból először gettóba, majd koncentrációs táborba vitték, meséli.
A könyv felénél aztán a brit katonák felszabadítják a tábort, Péter és édesanyja pedig visszatérnek Magyarországra. Ők megmenekültek, de tragikus módon sok rokon nem élte túl a deportálást, a könyv egyik legszomorúbb része az, ahol megtudják, hogy
Péter testvére, Gyuri meghalt a kórházban.
Tovább élni a holokauszt után
Lantos az interjúban arról is beszél, hogy az iskolában tehetséges matematikus volt, és megpróbálta utánozni a bátyját, aki mindig is kiemelkedően tanult. Orvosnak készült és „nem volt ideje” sajnáltatni magát. A koncentrációs tábor túlélése valamiféle erőt adott neki, és azt az érzést, hogy „ha ezt túlélem, mindent túlélek”. Tudatosan döntött úgy, hogy megpróbálja megérteni, mi történt Németországban, ezért az iskolában a német nyelvet választotta, később orvostanhallgatóként is járt Németországban.
„A gyűlölet egy negatív érzelem, amely inkább a gyűlölködő személyt pusztítja el, mint azt, akire a gyűlölet irányul”
– fogalmazta meg továbblépésének egyik fontos alapgondolatát.
Kivándorlás Nagy-Britanniába
A könyv arról is szól, hogyan került Lantos 1968-ban fiatal orvosként Nagy-Britanniába. A kommunista hatóságok csak egy évre engedélyezték, hogy elhagyja Magyarországot, de úgy döntött, dacol velük és marad. Édesanyja néhány hónappal korábban elhunyt, és Angliába érkezve úgy érezte, végre levegőhöz jutott, olyan helyen van, ahol azt mondhat vagy csinálhat, amit akar. Úgy találta, hogy a britek „nagyon segítőkészek”, és a belügyminisztériumnak sem volt problémája a letelepedéssel. A magyar hatóságok a távollétében16 hónap börtönbüntetésre ítélték, és hosszú évekig nem engedték be hazájába, de soha nem bánta meg a döntését.
2023-ban szülővárosa, Makó is díszpolgárrá avatta, ami különösen jó érzés volt számára, mesélte az interjúban, melyet azzal zárt, hogy regénye elsősorban
nem a halál, hanem a túlélés könyve.
Makói díszpolgárrá avatásának alkalmából egy magyar nyelvű portrébeszélgetést is készítettek vele, melyben szintén beszél gyerekkori élményeiről és könyvéről: