A 19. század szinte utolsó napjaiban, 1899. november 10-én született Budapesten Kate Seredy, azaz Serédy Kató, akinek gyerekirodalmi munkásságát Amerikában később számos díjjal elismerték. Jellemző ugyanakkor, hogy még az életéről szóló Wikipedia-szócikk is azzal indít, hogy szülőhazájában nem jelentek meg fordításban a könyvei, így azok jóformán ismeretlenek, noha legismertebb műve, a The Good Master éppen Magyarországon játszódik.
A fiatal Serédy Kató művészeti tanulmányokat folytatott Budapesten, majd az első világháború alatt Párizsba utazott, ahol ápolónőként dolgozott, mégpedig olyan kórházakban, amelyeket a frontvonalakon állítottak fel. Amit ott látott és tapasztalt, egész életére meghatározó volt, és a fiatal nő elkötelezett pacifista lett. A háborút követően visszatért Magyarországra, ahol számos könyvet illusztrált. A fordulópont 1922-ben következett el, amikor végleg búcsút intett a kontinensnek és meg sem állt Amerikáig.
A kezdet természetesen borzalmasan nehéz volt, és a későbbi író jóformán minden munkát elvállalt, de érdekes módon mindig megmaradt a művészet berkeiben: így tervezett könyvborítót és üdvözlőlapot, magazinok számára készített illusztrációkat és még lámpaernyőket is festett. Tankönyveket is illusztrált, ezek számát különböző források 50-60-ra teszik. A harmincas évek elején még egy gyerekkönyvekre szakosodott boltot is vezetett – igaz, a bolt alig egy évig működött, de óriási haszna volt: Kate Seredy ugyanis ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a gyerekirodalommal, és állítólag ekkor kezdte megérteni azt is, mitől lesz jó egy gyerekkönyv.
1935 újabb mérföldkő volt az életében. Ekkor ismerkedett meg egy May Massee nevű szerkesztővel, aki bár illusztrációs munkát nem tudott adni, arra biztatta, írjon a magyarországi gyerekkoráról. Hónapokig tartó munka következett, amelynek eredménye egy olyan kézirat lett, amelyet Seredy szó szerint kézzel írt, és amelyet egy olyan nyelven fogalmazott meg, amit éppen csak elsajátított. A kiadó mindenesetre azonnal elfogadta. Ez volt a The Good Master, amelynek illusztrációt is Seredy készítette, és amely az egyik legnépszerűbb – ha nem a legnépszerűbb – könyve lett.
A cselekmény alapját saját gyerekkori élményei adták, és azok a történetek, amelyeket az édesapja mesélt neki. Az egyik leírás szerint a The Good Master egy humoros történet, amelynek hőse egy vad, félárva, elkényeztetett lány (Kate), aki vidékre kerül a rokonokhoz (van egy Nagy Márton nevű nagybácsija – ő a címszereplő jó gazda –, egy nénikéje meg egy Jancsi nevű unokatestvére), egy lovastanyára. Ahogy megismerkedik a vidéki élet szépségeivel, valamint azzal, hogy milyen felelősséggel jár a tanyasi lét, a lány is megszelídül, és jelentős fejlődésen megy keresztül. Egy recenzens szerint bár a könyv még mindig vicces, ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy vannak olyan részei – például a cigányokról szólók –, amelyek ma már nem állnák ki a politikai korrektség próbáját, a tanítás keretein belül ugyanakkor jó kiindulási alapot jelenthetnek az előítéletekről szóló diskurzushoz. (Kate Seredynek amúgy 1951-ben megjelent egy Gypsy című gyerekkönyve is, ennek címszereplője ugyanakkor egy macska, amelynek kiscicái születnek.) A The Good Master mindenesetre a maga idejében elnyerte a Newbery Honor nevű elismerést, és bár magyarra nem, de számos más nyelvre lefordították, például megjelent Ázsiában is:
A kötetnek 1939-ben jelent meg a folytatása (The Singing Tree), amely azt mutatja be, hogyan hatott az első világháború a The Good Masterben megismert család életére: az apának be kell vonulnia a seregbe, fia, Jancsi veszi át a tanya vezetését, amely utóbb számos szomszédnak és háborús árvának lesz majd menedéke. Ez a kötet szintén népszerű lett, ami már csak azért is említésre méltó, mert ha a valóságot vesszük alapul, akkor az amerikai és a magyar gyerekek – szigorúan politikailag persze – nagyon más oldalon álltak volna akkoriban. Volt olyan recenzens, aki csak felnőtt korában döbbent rá arra, hogy ha akkor lett volna gyerek, akkor a magyar Kate-tel és Jancsival bizony ellenségek lettek volna.
Kate Seredynek ugyanakkor voltak más magyar vonatkozású gyerekkönyvei is: 1937-ben jelent meg például a The White Stag (A fehér szarvas), amely a csodaszarvas, Hunor és Magor, valamint Attila legendáját mesélte újra. Az ötletet állítólag azt adta, hogy Kate Seredy olvasott egy gyerekeknek szóló könyvet, amelynek a magyar történelem volt a témája, de borzasztóan száraznak találta a stílusát. Akkor határozta el, hogy ír egy könyvet „azoknak, akik meg akarják hallani a szélben és a mennydörgésben a pogány istenek hangját, akik látni akarják a holdfényben táncoló tündéreket, akik szerint a hit képes hegyeket mozgatni”. Seredy mindössze három hét alatt írta meg a könyvet, és 1938-ban elnyerte vele John Newbery Medalt, majd 1959-ben a Lewis Carroll Shelf Award elnevezésű díjat.
Kate Seredy ezek után is még rengeteg történetet írt és rajzolt, valamint ezzel párhuzamosan más szerzők köteteit is illusztrálta. Az angol nyelvű források szerint sosem házasodott meg, gyermeke sem született. Ugyanakkor a magyar árverési oldalakon időről időre fel-felbukkan olyan kötet, amelynek meséit egy bizonyos Dobozyné Serédy Kató illusztrálta. (A Magyar Iparművészet című lap 1923-ban egy cikkben is említést tesz róla, ITT lehet elolvasni.) Ebből is látszik, hogy Kate Seredy élettörténetében rengeteg az ismeretlen részlet, az irodalomkutatás talán majd idővel feltárja ezeket. Mindenesetre utolsó éveiben egy amerikai tanyán élt; állítólag szívesen készített bútorokat, ruhákat, érdekelte a fazekasság és a fafaragás is. 1975. március 7-én hunyt el a New York állambeli Middletownban.
Forrás: Archives West, Bookology, Encyclopedia.com, Flying Dreams, Wikipedia