A marokkói változatban Hófehérke (pontosabban: Lalla) egy gyűrű lenyelése után esik kómába, a görögben a fivérei mentik meg Maroulát, az örmény Nourie azután kerül veszélybe, hogy a hold közölte az anyjával, hogy már nem ő, hanem a lánya a legszebb, Dél-Amerikában pedig Páva király figyel fel arra, hogy a folyón sodródó aranykoporsóban egy lány fekszik, akit úgy éleszt fel, hogy eltávolít egy magot a szájából. Ebből is látszik, hogy világszerte számtalan verziója létezik a Hófehérke-mesének, melyekben a gonosz mostoha is változatos véget ér: van például olyan mesevariáns, amelyben forró, vörös cipellőt illesztenek a lábára, és halálra kell táncolnia magát.
A Hófehérke-meséket a Harvardon tanító (nem mellesleg pedig magyar származású) Maria Tatar gyűjtötte kötetbe (The Fairest of Them All): ezek olyan történetek, amelyek évszázadok óta keringenek már a világban, de néha nagyon nehéz az általunk ismert Hófehérke-történetnek megfeleltetni őket, hiszen előfordul, hogy a királyok helyett szultánok, alma helyett gránátalma, hófehér lány helyett pedig barna bőrű szépség szerepel benne. Mindannyiukban közös ugyanakkor néhány alapmotívum: a szexuális rivalizálás, a mély alvás vagy a látványos újjászületés. A kötet célja, hogy bemutassa a népmesei narratívák végtelen változékonyságát, fluiditását. Ezeknél a történeteknél persze nem kizárt, hogy időről időre felbukkan egy kanonizált változat, ám ez rendszerint csak a véletlennek köszönhető, viszont az a tény, hogy valamelyiket írásban rögzítették, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a leírt mese fontosabb vagy nagyobb súllyal esik latba.
A Grimm-fivérek változata sem egy olyan autentikus német népmese, amelyet a vesztfáliai erdőben gyűjtöttek, hanem valójában egy irodalmi konstrukció, amelyet több más meseverzióból állítottak össze. A Grimm-testvérek például a cselekményt leszűkítették és a feleslegesnek tekintett szereplőket kiiktatták, később pedig ez volt az a mese, amelyet Walt Disney is feldolgozott az 1937-es animációs filmjében. Tatar azt vallja, hogy a világban keringő Hófehérke-történeteket nem szabad hierarchikusan olvasni, mintha az észak-európai, protestáns Hófehérke lenne a hiteles, a többi pedig csak az utánzat vagy hamisítvány. Tatar szerint minden változatot, származzanak azok bár Nyugat-Afrikából, Afganisztánból vagy Kínából, ugyanolyan figyelemmel kell olvasni, kiemelve, hogy ezek a történetek, a szokásos anya-lánya rivalizálás témáján túl, még rengeteg további réteggel rendelkezhetnek.
Forrás: Guardian