Olvass bele Gengszter nagyi és unokája, Ben kalandjaiba!
David Walliams angol színész és televíziós személyiség, aki 2008 óta gyerekkönyveket is ír. A leghíresebb ezek közül a 2011-ben megjelent Gengszter nagyi, amelyet Tony Ross illusztrált (magyarul Totth Benedek fordításában olvashatjuk). A főszereplője egy Ben nevű fiú, akit halálra untat, amikor a nagymamája házában kell időznie – egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a nagyi döbbenetes dolgokat forgat a fejében és le akarja nyúlni a koronaékszekereket.
„A népmesékben az idős emberek mindig valami tudásnak vagy titoknak a tudói, cselekvő, aktív szereplők, Walliams pedig ezt a motívumot ültette át a regénybe, amelyben a nagymama nemcsak tevőlegesen alakítja az eseményeket, de csalafintaságával eléri azt is, hogy igazi kötelék alakuljon ki a kisunokájával” – írtuk a kötetről, amikor az felkerült az évtized legizgalmasabb gyerekkönyveit bemutató listánkra.
A könyv óriási siker lett, készült belőle színdarab és film is, most pedig már magyarul is itt a folytatás, a Gengszter nagyi újra lecsap. A fülszöveg szerint a hírek másról sem szólnak, mint a vakmerő tolvajról, aki felbecsülhetetlen értékű kincseket lop el: „Ilyen bűntényeket csakis a nemzetközi ékszertolvaj, A FEKETE MACSKA – Ben imádott gengszter nagyija – követhet el. De hisz a nagyi már nincs köztünk, ki más lenne képes efféle pimaszul merész gaztetteket végrehajtani? Vajon Ben fel tudja deríteni a rejtélyt?”
David Walliams: Gengszter nagyi újra lecsap (részlet)
Fordította Kövesdi Miklós Gábor
Csing!
A bejárati ajtónál lógó csengő megszólalt, amikor Ben beszambázott az újságosboltba.
– Á! Ben! A kedvenc vásárlóm! – kiáltott fel a pult mögött álló jó kedélyű férfi.
Rádzs olyan volt, mint egy óriási gumicukor figura, folyton mosolygott és finom cukorréteg borította.
– Szia, Rádzs! – köszönt Ben. – Megjött az e heti Vízvezeték-szerelők Hetilapja?
– Kit érdekelnek az U csövek, ciszternák és dugók? – kiáltott. – Nem olvastad a hírt?
– Milyen hírt?
– A hírek hírét!
– Mi a hírek híre?
– A hírek hírének híre!
– És mi a hírek hírének híre?
– Tutanhamon fáraó maszkját – Rádzs drámai szünetet tartott – ellopták!
Ez foglalta el az újság teljes címlapját.
The Daily News
A TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB RABLÁSA!
Ellopták Tutanhamon fáraó halotti maszkját. A közelmúltban restaurált műkincset a kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumától kaptuk kölcsön, és a londoni British Museumban állították ki. Tegnap éjjel a halotti maszknak nyoma veszett. Sokak szerint ez a világtörténelem legnagyobb rablása, mivel a maszk értéke felbecsülhetetlen. Több mint 3000 éve készült, amikor is az ókori Egyiptom tinédzser fáraójának, Tutanhamonnak a sírjába helyezték. A nagy és súlyos arany álarcot ékkövekkel díszítették. A fáraó számára készült, hogy magával vihesse a túlvilágra, miután mindössze 18 évesen elhunyt. A halotti maszk a legismertebb tárgyak egyike a világon, épp ezért hihetetlenül értékes.
– Milliókat érhet! – kiáltotta Ben.
– Milliárdokat!
– Billiókat?
– Csilliókat!
– A csillió létező összeg? – kérdezte Ben.
– Nem vagyok biztos benne. De a csilliárd igen!
CSING! – szólalt meg ismét a csengő.
A páros azonnal felkapta a fejét, és látták, hogy az ajtó kinyílik, de nem állt ott senki.
– Ki volt az? – súgta Ben.
– Senki – válaszolt Rádzs.
– Nem lehetett senki.
– Nem láttam, hogy bárki bejött vagy kiment volna.
– Akkor ki volt az?
– Csak a szél tréfált meg minket – vélte Rádzs, és becsukta az ajtót.
Ben körülnézett az üzlet polcsorai között, de senkit sem látott.
– Szóval – folytatta halkabban –, ki lopta el Tutanhamon maszkját?
– Senki sem tudja. De a rabló olyan merész volt, hogy hátrahagyott egy nyomot.
– Miféle nyomot?
– A rádió szerint a tettes kiírt egy szót a tetthelyen a Scrabble betűiből.
A fiú szeme elkerekedett. A Scrabble a nagyija kedvenc játéka volt. Bár ő csak szókirakósnak hívta.
– És mit rakott ki a betűkből?
– Miaú.
– Miaú?
– Miaú. Ahogy a macska csinál… MIAÚ!
Ben elhallgatott a döbbenettől. Nagyon úgy hangzott, mint egy nyom, amely a betörő kilétére utal.
– Jól vagy, Ben? – aggodalmaskodott Rádzs.
– Remekül – füllentett a fiú.
– Falfehér vagy. – Rádzs rohangálni kezdett a boltjában. – Tessék, szagolj bele ebbe az extraerős mentába. Az majd rendbe hoz!
A boltos a fiú orra elé tartotta a csomagot, és Ben vett egy nagy, mentolos szippantást.
– Képtelenség – motyogta aztán.
– Mi a képtelenség?
– Nem lehet igaz!
– Pedig igaz! Nézd! A tévében is csak erről beszélnek!
Azzal Rádzs bekapcsolta a kis fekete-fehér készüléket, amelyet a pult mögött tartott az egyik polcon. A képernyőn a híradó jelent meg.
– Szenzációs hírekkel jelentkezünk – közölte a bemondó. – Drámai fejlemény! Tutanhamon maszkját…
– A nemjóját! Biztos megtalálták! – kiáltotta Rádzs.
– …továbbra sem találják…
– Nem is értem, minek erőlködnek – mormogta Rádzs, és kikapcsolta a tévét.
Ben a gondolataiba mélyedt. Eltűnt egy felbecsülhetetlen értékű, erősen őrzött műkincs, tipikus fekete macska-eset. Ki más tudna véghez vinni egy ilyen merész tervet, mint a legendás, nemzetközi ékszertolvaj? A Scrabble betűi azt formázták: M I A Ú. Ez nem nyom.
Ez csúfolódás, azt üzeni a rendőrségnek: „Úgysem kaptok el!”
(…)
Ez egy ÓRIÁSI FEJTÖRŐ, amelyet Ben mindenáron meg akart oldani.
– Ben, emlékszel, amikor valaki felbecsülhetetlen értékű ékszereket hagyott az adománybolt előtt? – kérdezte Rádzs.
– Egy kekszes dobozban! Persze hogy emlékszem! – válaszolta a fiú.
Ben azokat az ékszereket találta meg egy este nagyi konyhájában. Azzal a felfedezéssel indult az egész kaland!
Nagyi esküdözött, hogy csak értéktelen bizsu, és nem is ő a fekete macska.
De ez csak DUPLA BLÖFF volt!
Mint kiderült, az ékszerek milliókat értek. Az egész pénz idős emberek megsegítésére ment. A nagyi igazán derék gengszter volt!
– A városban azt rebesgették, hogy az ékszereket egy világhírű tolvaj rabolta össze! – mondta Rádzs. – Egy tolvaj, akinek senki sem tudja a nevét.
– Akkor mégsem lehet olyan híres.
– Te kisokos!
– Az nagyokos.
– Nincs több kivételes ajánlat a számodra!
– Mindenesetre Tutanhamon fáraó maszkját nem lophatta el ugyanaz a tolvaj.
– Na és ezt honnan tudod? – hallatszott egy hang Ben háta mögött.
A fiú rémülten fordult hátra. Szemtől szemben állt kotnyeles nemezisével.
– Kukutchka úr! – kiáltotta.