Négyszáz éve, 1620. május 3-án született Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, a Szigeti veszedelem írója, a 17. század legnagyobb formátumú magyar politikusa. Az évforduló alkalmából az Országgyűlés 2020-at Zrínyi-emlékévvé nyilvánította.
Csáktornyán született horvát eredetű főnemesi családban, dédapja az 1566-ban Szigetvár védőjeként elesett törökverő hős, Zrínyi Miklós volt. Apját korán elvesztette, ezután gyámja, Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja neveltette. A családi birtokot megosztotta Péter öccsével (akit 1671-ben a Wesselényi-összeesküvés miatt fejeztek le), ő a muraközi, öccse a tengermelléki részt kapta. Ez egyben nyelvi elkülönülést is jelentett, Péter horvát nyelven verselt, ő fordította le horvátra a Zrínyiászt és ma is a horvát irodalom egyik nagyságaként tartják számon.
Zrínyi a családi birtok védelmében harcolt a török ellen, majd a harmincéves háborúban tüntette ki magát vitézségével. Jutalma tábornoki, horvát főkapitányi cím lett, 1648-tól horvát bán volt. Csáktornyai udvara politikai és társadalmi középponttá vált, a magyarul, horvátul, latinul, németül, olaszul, törökül is tökéletesen beszélő Zrínyi nemzeti pártot szervezett. Fő célja a török kiűzése volt, de foglalkoztatta a független magyar királyság gondolata is, ezért a bécsi udvar elgáncsolta nádorrá választását.
I. Lipót király 1663-ban magyar főparancsnokká tette meg, Zrínyi a következő év elején vezette híres téli hadjáratát.
Kihasználva, hogy a törökök télen nem szerettek mozogni, az akkori hadtudományra fittyet hányva 25 ezer katonájával messze az ellenséges területre behatolva felégette az eszéki Dráva-hidat,
ezzel lelassítva a török következő évi felvonulását, majd áprilisban Kanizsa ostromához kezdett. Hiába magasztalták Európa-szerte, a bécsi udvar visszarendelte, júniusban a császári hadak passzivitása miatt a török területen épített Zrínyi-Újvár is elesett.
Az 1664-es szentgotthárdi diadal utáni szégyenletes, inkább a törökre nézve előnyös békekötés után a csalódott, a fővezérségről is leváltott Zrínyi terveket szőtt a magyar államiság újraépítéséről, de a megvalósításra nem maradt ideje: 1664. november 18-án vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. Az eseményeket a vadászaton jelen lévő Bethlen Miklós Önéletírásából ismerjük: a Csáktornya melletti kursaneci erdőben vadászó társaság estefelé haza indult, amikor egy Póka István nevű vadász azt mondta Zrínyinek: a közelben van még egy általa megsebzett vadkan, amit elejthetnének.
Zrínyi és néhány társa lóra pattant, majd egyikük nyargalva érkezett vissza, azt kiáltva: "hamar a hintót, oda van az úr".
A társaság már csak a vérző Zrínyit találta, aki nem sokkal később meghalt. A balesetnek közvetlen szemtanúja nem volt, a Zrínyivel tartók a tisztásra érve már csak azt látták, hogy Póka a fán kuporog, a vadkan pedig Zrínyit marcangolja. Zrínyi még fölkelt és azt mondta: "rútul bánék velem a disznó", de a vérzést már nem tudták elállítani. A lábán egy seb volt (erről Bethlen nem írt), a nyakán három, az egyik minden izmot és eret elszakított.
Zrínyi halálát akkor és azóta is összeesküvés-elméletek övezik, mert az emberek nem akarták elhinni, hogy a számos csatában győztes hőssel egy megvadult állat végezzen. A legelterjedtebb elmélet szerint a hadvezért a bécsi udvar (avagy a Zrínyiben riválisát látó Montecuccoli) által felfogadott Póka lőtte agyon. Annyi bizonyos, hogy a Habsburgoknak kapóra jött Zrínyi halála, akivel a magyar történelem egy válságos pillanatában az évszázad legnagyobb politikusa szállt a sírba.
Zrínyi magát katonának tartotta, "mellékesen" született költeményei mégis a magyar barokk irodalom csúcsát jelentik. Fiatalon szerelmes verseket írt későbbi feleségéhez. Fő műve első irodalmi eposzunk, a dédapjának emléket állító Szigeti veszedelem, amelynek nagy részét 1647-48 telén vetette papírra.
Szigetvár védőinek hősiességén keresztül az aktuális tennivalókra, a török kiűzésére lelkesít.
Művét mesteri szerkesztés, barokk stílus jellemzik, de akkoriban igen erőteljes nyelve ma már avultnak hat.
Prózai írásai közül a leghíresebb Az török áfium ellen való orvosság (1660-61) című politikai röpirat, amelyben állandó magyar hadsereg felállítását követeli. Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai műfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezéséből diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhető. A maga korában alig olvasták, költészetét a felvilágosodás idején Kazinczy fedezte fel újra, helyét Arany János jelölte ki Zrínyi és Tasso című tanulmányával.
(MTI)
