Forrás: Wikipedia

TS Eliot szexuális életét eddig leginkább boldogtalan első házasságának és a verseiben ábrázolt diszfunkcionális szexualitásnak tükrében láthattuk, ám egy hamarosan megjelenő versgyűjtemény újabb adalékokkal szolgálhat a témában. Előkerült ugyanis néhány jegyzetfüzet, amelyekben három témába vágó verset is felfedeztek. A füzeteket a költő második feleségének, Valerie-nak írta, az Eliot-hagyaték kezelője, Clare Reihill szerint azért, mert tudta, hogy a nőnek milyen sokáig kell majd élnie nélküle. Valerie 47 évig volt özvegy, a feljegyzések pedig vigaszt nyújtottak számára.

Az 1,7 méter magas Valerie majdnem 40 évvel volt fiatalabb a költőnél, amikor 1957-ben összeházasodtak, a férfi 68, ő pedig mindössze 30 éves volt. Eliot hagyatékát is ő gondozta, egészen három évvel ezelőti haláláig. Ekkor kerültek elő a jegyzetfüzetek is. Miután egy újságíró megkérdezte tőle, hogy vajon miért ment tönkre Eliot első házassága, az asszony utalt rá, hogy teljesen rendben volt a szexuális életük, úgyhogy ha az újságírónak esetleg olyasmi járna a fejében, hogy az ágybéli kudarcok vezettek a váláshoz, azt nagyon gyorsan felejtse el.

A How the Tall Girl and I Play Together (Hogyan játszottam együtt a magas lánnyal) című versben például mellbimbó-szopogatásról ír:

“I love a tall girl. When she sits on my knee/ She with nothing on, and I with nothing on/ I can just take her nipple in my lips/ And stroke it with my tongue"

Eliot, aki 1928-ban,  az anglikán egyházhoz való megtérése után szüzességi fogadalmat tett, egy másik versében az együttalvás csodájáról és a köldök alá csúszó kézről írt.

A Fabernél megjelenő válogatott versgyűjtemény utolsó szakasza egészen új színben tünteti majd fel a költőt, akit a brit filozófus, Bertrand Russell két héttel Eliot első házassága után rendkívülinek és közömbösnek nevezett. A filozófus, akinek valószínűleg viszonya volt az első feleséggel, Vivienne-nel, arra a következtetésre jutott, hogy a pár három hónapos viszonyából mindössze azért lett házasság, hogy kielégítse Eliotot, ám amikor a nő rájött, hogy ez nem fog menni, hamar belefáradt a dologba.

Első neje, Vivienne halála után a költőnek csalódnia kellett egy Emily Hale nevű nőben, akibe még diákévei alatt szeretett bele a Harvardon, és akiről azt gondolta, a következő Mrs. Eliot lehet. Később angol csodálóját, Mary Trevelyant utasította vissza, mert úgy gondolta, Vivienn után egy rémálomnak tűnik már az ötlet is, hogy együtt éljen valakivel.

Eliot feljegyzéseiből az is kiderül, hogy visszaállította az Átokföldje (The Waste Land) azon sorát, amit első neje kitöröltetett vele a költeményből: "The ivory men make company between us" - hangik a sor, ami néhány sakkfigurára utal, amelyeket Eliot az egyetlen közös dolognak gondolt feleségével.

Forrás: Guardian