„Auschwitzról írok; márpedig nem azért vittek Auschwitzba, hogy Nobel-díjat kapjak, hanem azért, hogy megöljenek; mindaz, ami velem ezen túl történt, anekdota. Az, hogy nem kaptam Nobel-díjat, ugyanolyan képtelenség, mint ha Nobel-díjat kaptam volna.”
Nos, a képtelenség egy évvel később megtörtént. Tavaly megjelent Mentés másként című naplójegyzeteiben a következő rövid kommentárt olvashatjuk:
„2002. október 12. Valahogyan interpretálni a Nobel-díjat. Azt hiszem, a Svéd Akadémia döntése nagy bátorságról tanúskodik. Azért kaptad, mert… az indoklás lényegtelen. Egy művelt, kifogástalan képességű, magányos, hazátlan es védtelen író kapta, aki semmiféle „hivatalos” támogatásban nem részesült, nincs lobbyja, nem tud angolul, es igen sötéten látja a világot. De látja. Az Akadémia törékeny értékek mellett szavazott, és megdöbbentő az egyöntetű szeretet, amellyel döntését fogadták. – Én magam még nem fogtam fel semmit sem. Két napja interjúkat adok csak; úgy viselkedem, mintha mindig ezt tettem volna. De valahogy távol-, s kívül állok az egészen, igazi „valaki más”- élmény.”
A Magvető Kiadó a Nobel-díj odaítélésének tizedik évfordulóján a Sorstalanság harmincadik kiadásával köszönti Kertész Imrét.
Azóta eltelt tíz év. Decemberben Kertész Imre Stockholmban elmondta fontos beszédét és átvette a Nobel-díjat. Azóta megjelent a Felszámolás, a K. dosszié, az összegyűjtött esszék (Európa nyomasztó öröksége), a Haldimann-levelek és az ezredforduló utáni naplófeljegyzések (Mentés másként). Elkészült a Sorstalanság filmváltozata. A regény pedig nemzedékek olvasmánya. A Magvető Kiadó a Nobel-díj odaítélésének tizedik évfordulóján a Sorstalanság harmincadik, ünnepi kiadásával emlékszik a jeles eseményre és köszönti Kertész Imrét.
