Olyasmit nem írtam le, amivel ne értettem volna egyet, legföljebb így-úgy értelmezték, így-úgy félreértelmezték, de ez vele jár - így kezdődik Spiró György kisfilmje, melyet az Aegon Művészeti Díj szervezői töltöttek fel a YouTube-ra. Spiró 2006-ban a Fogságért kapta meg az irodalmi elismerést, a videóban pedig a konfliktusokban való látásmódról, az írói bélyegekről és azokról a kockázatokról is beszél, melyeket a műveltséganyag hiánya okozhat.
Spiró György: Fogság
Magvető Könyvkiadó, 2012, 770 oldal, 4990 HUF
Fogság. A szegény zsidó családból származó Uri útra kel, hogy a Rómából induló delegáció tagjaként elvigye Jeruzsálembe az adót. Spiró György gigantikus regényében az időszámításunk szerinti első század egyszerre történelmi, mégis ismerős, melyben a hétköznapok látszólagos jelentéktelensége és a nagypolitika kiszámíthatatlan hullámvetése bizonyos pontokon összeér. A regénybeli eseményeknek Uri az origója, a rövidlátó, testileg gyenge, mégis művelt fiú, aki egyszer Pilátussal vacsorázik, máskor együtt raboskodik egy idős, ősz szakállú, puffadt arcú emberrel, akit követői utóbb a Felkentként tisztelnek. Életében semmi sem állandó, kivéve talán a változás maga.
Spiró György egyébként néhány hete, A sántakutya-esten is mesélt a Fogság keletkezéstörténetéről: felidézte, hogy igazából sosem akart regényt írni, és valójában figyelemelterelésként kezdett bele egy Jézus-regénybe, mely a feltámadás tényét magyarázta volna meg racionálisan. "Bár a regényt abbahagyta, az ahhoz gyűjtött anyagokat később mégis felhasználta – ekkor már tudta, hogy a mindennapi emberekről akar írni. Így született meg a Fogság" - írtuk az estről szóló beszámolónkban.
Az idei Könyvhét egyik legnagyobb sikere Spiró új regénye, a Diavolina lett, melynek hőse, Gorkij, az író szerint "őrült nagy hatású pali volt". A nekünk adott interjújában pedig a következőket mondta az orosz író műveiről:
Egyáltalán nem fontos Gorkijt tanítani. Igazából senkit sem kellene tanítani, inkább adni kéne egy választékot a gyerekeknek a jó művekből, hogy aztán ők dönthessék el, mit olvasnak el és mit nem. Néha ajánlok egy-két művet az olvasóimnak, nem nagyon szokták elolvasni, elég meddő vállalkozás. Mint minden jelentős írónak, Gorkijnak is sok rossz műve van. Velünk az ötvenes évek elején elolvastatták Az anya című regényét. Ő maga is azt írta róla, hogy ez a legrosszabb regénye. Én nem az íróval foglalkoztam, hanem az emberrel. Gorkij egyetlen sorát sem kell ismerni ahhoz, hogy az ember ezt a regényt el tudja olvasni.