Egészen fura módját választotta az érvényesülésnek egy amerikai költő: Michael Derrick Hudson (fent a képen) ugyanis kínai írói álnevet használt verse megjelentetésekor. Egy frissen megjelent, az év legjobbnak ítélt amerikai verseit összegyűjtő antológiában (The Best American Poetry 2015) Yi-Fen Chou név alatt jelent meg Hudson The Bees, the Flowers, Jesus, Ancient Tigers, Poseidon, Adam and Eve (~ A méhek, a virágok, Jézus, ősi tigrisek, Poszeidón, Ádám és Éva) című költeménye.
A férfi azzal magyarázta döntését, hogy amikor valódi neve alatt küldte el a kiadóknak a verset, akkor minduntalan visszadobták, egészen pontosan negyvenszer. Ezután döntött az ázsiai név mellett: a Yi-Fen Chou név alatt beküldött verset kilencszer utasították el, míg végre akadt egy kiadó, amely fantáziát látott benne.
Az ázsiai származású amerikai alkotók persze eléggé kiakadtak a hír hallatán. A koreai származású Franny Choi például emlékeztetett arra, hogy az ázsiai származású amerikaiak legtöbbször azért változtatnak nevet, hogy ezzel védjék ki az esetleges rasszizmust, Hudson azonban a fehér ember személyes előrejutása, haszna miatt lényegében ezt a harcot, ezt a küzdelmet lopta meg.
Az antológia szerkesztője, Sherman Alexie ugyanakkor egy blogbejegyzésben hosszan érvelt a döntése mellett, és elmondta, hogy csak akkor értesült arról, hogy a Yi-Fen Chou egy álnév, ráadásul egy olyan álnév, melyet egy fehér férfi használ, miután kiválasztotta a verset, és Hudson levélben felfedte magát. Először persze ő is dühös volt, hogy ezzel a "gyarmati lopással" így rászedték, végül mégis úgy döntött, hogy megtartja az álneves verset, mivel a költő valódi identitása nem von le semmit a mű értékéből. A versre nem jellemző a kínai tematika, és annak idején nem annak "kínaisága" miatt döntött a kiválasztása mellett.
Ha kihúzta volna a verset, érvel tovább az amúgy indián származású Alexie, akkor tagadta volna, hogy tudatosan és szándékosan törekszik arra, hogy a költészet világában, a múltban előforduló faji, kulturális, társadalmi és esztétikai igazságtalanságokra felhívja a figyelmet. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy azzal, hogy megtartotta a verset, a színesbőrű, különösen az ázsiai költők ellen követ el igazságtalanságot. Szerinte azonban nagyobb igazságtalanság lett volna, ha kihúzza a verset, mert azzal minden, az antológiában szereplő versre a kétely árnyéka vetült volna, mert azt sugallta volna, hogy az identitás alapján választ ki verseket, holott ez egyáltalán nem igaz.
Forrás: Independent, Guardian
