Kiállt a Charlie Hebdo, egyúttal pedig a szatíra művészete mellett Salman Rushdie brit író, akire több mint húsz éve mondtak ki fatvát a Sátáni versek című műve miatt. Rushdie mostani közleményében arra emlékeztetett, hogy a szatíra mindig is a szabadság mellett, egyúttal pedig a zsarnokság, a becstelenség és az ostobaság ellen ható erő volt. Az író szerint a vallási totalitarianizmusnak egyfajta halálos mutációja alakult ki az iszlám szívében, és ennek tragikus következményeit láthattuk Párizsban. Szerinte a vallás tiszteletét követelő szlogenek mára a vallástól való félelemre intenek. A vallásokat, bármely más ideákhoz hasonlóan, megilleti a kritika, a szatíra, vagy éppen a félelem nélküli tiszteletlenség, vélte ugyanakkor az író.
Rushdie-nak 1988-ban jelent meg a Sátáni versek című regénye, amelyért azután 1989 februárjában Khomeini ajatollah fatvát mondott ki rá. A blaszfémiát kiáltóknak több dolog is szúrta a szemét. Először is a mű címe, amely egy apokrif és bizonytalan eredetű Korán-részletre utalt: eszerint Mohamed állítólag elismerte volna a mekkaiak három istennőjét, ám Gábriel arkangyal megfeddte a prófétát, mondván, ezzel a sátáni sugallatnak engedne. A dolog jelentősége nem más lett volna, minthogy Mohamed ezzel engedményeket tett volna a többistenhívőknek, a szóban forgó sorok azonban utóbb végül nem kerültek be a Koránba. Voltak azután olyanok, akik úgy gondolták, hogy a Sátáni versek cím kimondottan a Koránra utal, és emiatt akarták „a pokolra küldeni” Rushdie-t, mások pedig azt találták különösen sértőnek, hogy a regényben szereplő bordélyházban az örömlányok a próféta feleségeinek a neveit viselik.
Salman Rushdie-ra tehát halált kiáltottak, és azzal új időszámítás kezdődött az életében. A bujkálás és félelem éveiről Joseph Anton című kötetében számolt be.
Rushdie most egyike azoknak az íróknak, akik csatlakoztak a PEN nyilatkozatához, amely a leghatározottabban elítéli a Charlie Hebdo elleni támadást. Az aláírók között van mások mellett Margaret Atwood, J.M. Coetzee, E.L. Doctorow, Neil Gaiman, Malcolm Gladwell, Joyce Carol Oates és Orhan Pamuk. A teljes listáért katt ide. Joyce Carol Oates egyébként a Twitteren azt írta, nagyon meghatotta a franciák reakciója és szolidaritása, egyúttal azon reményének adott hangot, hogy soha nem fogják megtudni, milyen lenne egy amerikai reakció hasonló esetben.
Az internetet szerda óta elárasztották a Charlie Hebdo munkatársaira emlékező, és a sajtószabadság védelme mellett kiálló karikatúrák. A magyar származású George Szirtes költő-műfordító pedig tegnap egy verset publikált a Facebook-oldalán a nevetés erejéről és elpusztíthatatlanságáról.
