A népszerű orvoskrimik szerzője, a műfaj kvázi megalapítója, Robin Cook május 12-én Magyarországra látogatott az Alexandra Könyvesházba. A jelenleg is praktizáló orvos 28 bestseller szerzője.
Fotók: Valuska Gábor
Új könyve, a Foreign Body megjelenését egy különleges kampány előzi meg. A könyv előtörténetét filmre írta, amelyet majd mobiltelefonon nézhetnek meg az emberek, hogy azt befejezve rohanjanak a könyvesboltba a könyvért, ahol folytatódik a történet. Kinek az ötlete volt ez?
Nem hallhatott még ilyenről, mert még senki sem csinált ilyet. Ez teljesen az én ötletem, mert az a célom, hogy megnyerjem a fiatal olvasókat, ezért olyan források segítségével kell megtalálnom őket, amelyeket ők használnak. A mozgókép már abból a szempontból lefutott dolog, hogy a videómegosztók korában nem egyszerűen a moziba kell őket becsalogatnom. Ezért az az ötletem támadt, hogy olyan filmet csinálok, amely kétperces etapokban lesz látható ötven napig kizárólag mobiltelefonokon. Ez a kampány előzi meg a könyv megjelenését, a film utolsó jelenete lesz a könyvem első jelenete. Természetesen egyeztettem vezető szakemberekkel, akik érdekeltek az alternatív médiaforrásokban, és mindannyian nagyon lelkesedtek az ötletemtől. Igaz, nem tudjuk, hogy hogyan fogadja majd a közönség, tényleg hajlandóak lesznek-e ötven napon át követni a filmet, de hát csak két percről van szó. Az is számít, hogy a mobiltelefon-társaságok képviselői ugyancsak jónak találják az ötletet, több reklámkampány épül a dologra. Ha minden jól megy, az egész világon elérhető lesz. De mivel például Magyarországon a könyv nem jelenik meg csak körülbelül egy évvel az amerikai kiadás után, itthon valószínűleg DVD-t fogunk mellékelni a könyvhöz.
Mennyire változott meg az orvosi krimik zsánere, amelyet szinte ön teremtett meg?
Elég sokan megpróbáltak utánozni, voltak egész ügyesek, de ami mégis meglep, hogy nem szaporodnak az írók. Azt várnánk, egyre többen kezdenek el orvosi krimit írni, de nem, nincsenek újabb és újabb írógenerációk a témában. Ha valaki szintén 28 olyan sikeres könyvet akar írni, mint én, meggyőződésem, hogy orvosnak is kell lennie. Meg kell találni a sztorit, ami egyedi, ami másnak nem jutna eszébe. Tehát nem elég a receptje annak, hogyan írjunk bestsellert, meg is kell azt írni, ehhez pedig tehetség is kell. Ugyanígy van a sebészetben is, hogy stílszerűen orvosi példával éljek: nem minden orvos tudja egyszerre, de egyben egymástól különválasztva használni a kezét és a szemét, ha nem tud úgy műteni, hogy közben egy ellenkező irányba, egy mikroszkópba néz - ehhez tehetség is kell. Vannak, akik azt gondolják, csak gyakorlat kell hozzá, mint a legtöbb dologhoz, hát nem.
Mit gondol, mennyire változtak az idők folyamán az olvasók elvárásai és mennyire sikerül lépést tartania velük?
Tudja, azért körülményes erre válaszolni, mert én csak olyan visszacsatolást kapok, hogy például Finnországban tízezerrel több könyvem fogyott el mint a legutóbbinál. Természetesen ezt csak úgy tudom értelmezni, hogy az emberek szerették, amit csináltam.
Csaknem, harminc könyv után, amelyek szinte évente jelentek meg, volt-e már valaha írói válságban?
Nem történt még ilyen, azt hiszem szerencsés vagyok. Az lehet az oka, hogy még sosem voltam orvosi válságban, sosem volt még olyan hogy azzal ébredtem fel, nincs már több paciensem. Ezért mivel van egy ilyenfajta szigorúság, rend az életemben, tisztában vagyok vele, hogy vannak rossz és jobb napok, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy csak a jó napjaimon gyógyítok. Hasonló módot szeretnék követni az írásnál is: nem történhet meg, hogy az határozza meg az írásomat, hogy jól vagy rosszul érzem magam aznap. Ebben nagyon szigorú vagyok magammal. Volt már arra példa, hogy kis megakadás volt a munkámban, de ez nem nevezném írói válságnak. Volt már olyan, hogy megszületett bennem egy történet fonala, és az a lépés következett, hogy akkor a vázat történetté dagasszam, de ötletem se volt, hogyan csináljam. Ilyen legutóbb akkor volt, amikor befejeztem az új könyvemet, a Foreign Bodyt beharangozó filmet. Elkezdtem felvázolni a könyv történetét, majd elérkeztem egy pontra, valahol a háromnegyedénél járhattam - az író ilyenkor olyan, mint valami zsonglőr, dobálja a neveket, a karaktereket, az ötleteket, egyszerre három van a levegőben, miközben a másik kettővel foglalkozik igazán -, amikor sehogy sem jött egy a történeten csavaró ötlet. Teljesen egyedül voltam otthon, a családom elutazott a hétvégére az anyósomhoz, úgyhogy egyszer csak felpattantam, bevágtam magam a kocsiba és elindultam a hegyekben lévő síházunkba. Több mint két órát vezettem, odaértem, befűtöttem a házat, és ez a folyamat, a vezetés, az hogy annyira hideg volt ott, legalább mínusz 15 fok, a ház lassan melegedett, közben pedig egyre sötétedett, én ott ültem a kandalló előtt, és egyszer csak az atmoszférának valami olyan különleges egyvelege állt össze, hogy beugrott a hiányzó ötlet. Nem hiszem, hogy ezt igazán írói válságnak lehetne nevezni, mivel én keményen dolgoztam, egyszerűen csak nem jutott semmi az eszembe, de ez a kis környezetváltozás elég volt, hogy másnap visszatérve a városba a legkisebb fennakadás nélkül meg tudjam írni a könyvet.
Vannak, voltak olyan esetek, kórtörténetek, amikkel gyakorló orvosként a praxisában találkozott és később egy könyvében is felhasználta őket?
Igen, nagyon is. Ezért is mondom azt mindig, hogy az írás és az orvoslás mennyire jól megfér egymással. Hiszen az íráshoz ötletek kellenek, orvosként emberekkel találkozom, ki lehet őket faggatni. Az információ, amit a betegek szolgáltatnak, csodálatos alapanyaga volt minden könyvemnek, mert első kézből tudhatom meg mi az, amitől az emberek tartanak, mi az, ami érdekli őket. És persze ez visszafele is működik, íróként való fokozott érdeklődésem az emberi sorsok, az emberi tapasztalatok iránt, jobb orvossá is tesz.
A tudományos-fantasztikus könyveken kívül volt már valaha késztetése, hogy teljesen más műfajban írjon, olyanban, aminek semmi köze az orvosi krimihez?
Igen, volt már ilyen ötletem, a sci-fiken kívül írtam már könyvet, amely a régészetről szólt (Szfinx), és talán a következő könyvem sem a klasszikus orvoskrimi lesz. Ami azt illeti, meglehetősen régi ötlet ez már, szeretném megírni az amerikai orvoslás történetét egy családregényben. A családregényben, ahol a fiúk és lányok viszik tovább az orvosi hivatást, és az ő történetükön keresztül megmutatni, hogy hogyan alakult, változott az amerikai orvoslás, hogyan tökéletesedtek az eljárások, a gyógyszerek. Nagy élvezet lenne egy ilyen könyvet megírni, még akkor is, ha lennének olyan olvasók, akiket untatna a történet. Lehet, hogy többen csalódnának, mert a jól bevált Robin Cook orvosi thrillert várnák, de meggyőződésem, hogy ebből a könyvből is lehet majd tanulni, az emberek informálása, tanítása pedig mindig is célom volt. Azzal együtt annyi más kérdés van, ami érdekel, az orvostársadalom és a szakma globalizálódása például, nem hiszem, hogy valaha kifogynék az alapanyagból.
Robin Cook Budapesten, Sajtótájékozató
Cook célja íróként mindig is volt, hogy tudományos szempontból a lehető legpontosabban írja meg a könyveit, amelyekkel taníthatja, informálhatja az embereket. Éppen ezért komoly kutatómunka előzi meg minden regényét. Eredetileg fül-orr-gégész szakorvosi végzettségét többször kiegészítette továbbképzésekkel, például amikor a törvényszéki orvosokról írt könyvet, maga is dolgozott velük, járt terepre, boncolt stb. Első könyve óta ugyanaz inspirálja, hogy megmutassa azt a rengeteg változást, amely végbemegy az orvostudományban, hogy közelebb hozza a társadalomhoz az orvoslást és a tudományt. Abból a szempontból kifejezett szerencséje van, mondja, hogy nem ötven éve érte el pályája csúcsát, hiszen akkor könnyedén kifogyott volna az alapanyagból, manapság naponta jönnek elő olyan témák, amelyekről sorra lehetne írni a regényeket.
Kétszer tett kísérletet, hogy elkalandozzon az orvosi krimik világából, mindkettőt szórakozásból tette, írt sci-fit és régészetről szóló kalandregényt (Szfinx). Az Invázió és a Szöktetés című tudományos-fantasztikus regényeit érdekes módon nem fogadták olyan jól mint az orvosi krimijeit. Az elsőt, az Inváziót az NBC felkérésére írta meg tévésorozatnak, a másodikat pedig akkor, amikor a fia született és nem volt ideje a szokásos megelőző orvosi kutatásra, ezért ezt a szerinte könnyedebb témát választotta.
Cook saját bőrén tanulta meg, hogyan kell bestsellert írni, életrajzát tanulmányozva szembeötlik, hogy első könyve az 1972-es A gyötrelem éve és a második, a Kóma megjelenése között öt év telt el, ám a többi könyve, mind katonás sorrendben, szinte évente követve egymást jelent meg. Az ötéves hallgatás oka az volt, hogy az első könyv nem hozta meg a várva várt sikert. Az újraolvasás után rá is jött, hogy miért: mert egyetlen hiba volt a regényben, az hogy unalmas volt. Ezért a hallgatás öt évében komoly kutatómunkába kezdett, kétszáz bestsellert olvasott át tüzetesen, amely azért is volt nagy feladat, mert előtte sosem olvasott ilyen könyveket. Az elolvasott könyveket téma, ötletek, fogások, trükkök alapján listázta, és máris kész volt a receptje arra, hogyan kell bestsellert írni. A második könyvében pontról pontra betartotta a maga által összeállított listát, minden ötletet beletett a regénybe, és elmondhatja, ha valaki tudni akarja, hogyan kell bestsellert írni, elég csak a Kómát elolvasni. A munkát tökéletesen végezte el, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a regény 11 millió példányban kelt el, és egy csapásra rájött, sokkal jobb tehetős írónak lenni, mint adósságokban úszó orvosnak. A pénzügyi siker azzal együtt bizonytalanná is tette, máig fél a regényei megjelenései előtt, hogy meg tudja ismételni a sikerét. Ma is gyakorló orvos, és mindig is orvosként tekintett magára, íróként sosem lesz olyan magabiztos, mint orvosként. Cook nagyon tisztán látja saját határait és saját szavaival élve, sosem lesz "tökéletes író, mindig is ügyes marad, aki ügyesen megtanulta, hogyan kell írni."