Az orosz értelmiség úttévesztéséről ír, Putyin irodalmi tanácsba válogatta - Jurij Poljakov a Margón

Különleges vendéget köszönthet ma este a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár. A groteszk realizmus orosz nagymestere, Jurij Poljakov érkezik a Teslába, ahol Péterfy Gergellyel beszélget majd Demagrád című regényéről. Poljakov antiutópiában monarchikus államforma alakul ki a demagraták (demokraták) veresége után. Az új vezetés speciális, zárt városokba kényszeríti az előző rendszer politikai elitjét, ahol ugyan hagyják őket élni, gazdálkodni, de mindenüket elveszik. A szabadságukat, a jogaikat és a nevüket is. 

Péterfy kommentárja az est elé:

Rik admirális diktatúrájában a az előző kormányzat - nem nehéz felismerni bennük a jelcini kleptokráciát - teljes nómenklatúráját munkatáborba zárják.  A népet elszigetelik minden külső információtól, mindenünnen a rendszer propagandája harsog. Oroszország visszafoglalja egykori gyarmatait, a Baltikumot, Ukrajnát, sőt, Szerbia is önként csatlakozik. "Mindig is sejtettem, hogy a demokrácia nem más, mint a nemi eltévelyedes egyik fajtája!” – mondogatja Rik admirális. Mindezt a '90-es évek elején vetette papírra Poljakov. Maró szatíra lett volna ez csak, vagy prófécia? Vagy a valóság igazodik az irodalomhoz? Ma megkérdezem magától a szerzőtől.

Mutatjuk, mit kell tudni az orosz sztáríróról, aki másfél évtizedig szerkesztette az orosz irodalmi hetilapot, a Lityeraturnaja gazetát, és tagja volt a Putyin által összehívott irodalmi tanácsnak is.

• Poljakov 1954-ben született Moszkvában, mindenfajta irodalmi hátszél nélkül. Édesapja villanyszerelő, édesanyja technológus, fiuk földhöz ragadtan realista, kíméletlenül igazságkereső íróvá fejlődött.
• Irodalmi karrierje a hetvenes években indult. Jeles szovjet írók, költők vezette „irodalmi óvodákba”, írói szemináriumokra járt, és talán az ilyen helyeken szerzett tapasztalatai miatt kezdett radikálisan máshogyan írni, mint ami felé terelgetni próbálták.

Jurij Poljakov: Demagrád

Fordította: Goretity József, Helikon, 2016, 240 oldal, 2490 HUF

 

• Versei először komszomol lapokban jelentek meg (máshol nem is jelenhettek volna), életútja a szovjet tehetségek irodalmi útjához hasonlít. Előbb az egyik moszkvai kerület komszomol irodáján dolgozott, majd a fővárosi írószervezet lapja, a Moszkvszkij piszatyel munkatársa lett, ahonnan egyenes volt az út a a vezető szovjet irodalmi hetilap, a reformok egyik szócsöve, a Lityeraturnaja gazeta a szerkesztőségébe. Bő két évtizeddel később Poljakov lett a lap főszerkesztője, méghozzá tizenhat hosszú évig.
• Már a katonaságnál is katonaújságot szerkesztett. Két éve szolgált az ideiglenesen az NDK-ban állomásozó szovjet csapatoknál, az ott szerzett élményei inspirálták első jelentősebb művét. A Száz nap a parancsig című kötetben a Vörös Hadsereg mindennapjait mutatta be, nem épp szívderítően. A könyv az állami, de főképp a katonai cenzúra ellenállását leküzdve, csak a peresztrojka beindulása, és a Mathias Rust Vörös téri landolása után láthatott napvilágot.
• Az írói sikert a szovjet rendszer összeomlását követő évek hozzák meg neki. Regényeiben bemutatja az orosz értelmiség útkeresését, úttévesztését, nem riad vissza az erotika ábrázolásától és a politikai nézetei publicisztika hevületű kifejtésétől sem.
• Magyarul Szökni szeretnék című regénye olvasható, amelyben egy átlagos pancser csetlik-botlik a rendszerváltó évek politikai útvesztőjében és a saját magánéletében. A Bukottak égboltja című szerelmi történetben azokat mutatja be, akik nemcsak botladoztak, de sikereket értek el, a Gödölye tejében pedig megmutatja, mi kell ahhoz, hogy valakiből író legyen.
• Bár tagja volt Putyin irodalmi tanácsának, nem fenntartás nélküli híve az elnöknek. Indulásakor ugyanakkor nagy reményeket fűzött hozzá, mert azt gondolta, megállíthatja Oroszország Jelcin alatt elindult korrodálódását.
• Poljakov sosem ünnepelte maradéktalanul a peresztrojkát, sajátos véleménye van a Janajev-puccskísérletről, és a Szovjetunió szétesését sem rózsaszín szemüvegen át nézte. Az sem tetszett neki, hogy az új orosz milliárdosok kirabolták az országot.

Olvass bele a Demagrádba:

Demagrád_részlet by konyvesblog on Scribd