Fotó: Marosi Viktor
Mindenkinek Megvan A Maga Története (MMAMT), ez az Óriás-frontember, Egyedi Péter saját zenei projektje, ami egyszemélyes fellépésekkel indult, majd kinőtte magát zenekarrá. Ahogy a projekt neve mondja, mindenkinek megvan a maga története, de ez most csak Egyedié, a januárban megjelenő album tizenhárom dalából tizenkettőnek ő írta a szövegét, valamint megzenésítette és továbbgondolta Kemény István Sanzon című versét. A január 15-én megjelenő lemezt március 6-án mutatja be az A38 Hajón az MMAMT, a dalok folyamatosan jelennek meg (itt vannak az eddigiek), a Sanzon nálunk hallható először, ezért kikérdeztük a Rájátszásban már régóta együtt dolgozó Egyedit és Keményt a dalról. Szövegelemzés, szerzői intenciók és dalpremier a Könyvesblogon.
A csapatként működő Óriás után az MMAMT teljesen Egyedi Pétert mutatja meg. Az eddigi legszemélyesebb munkáját Egyedi nem kitárulkozásnak élte meg, hanem egyszerű közlésnek. Beck Zoltán (30y) ezt úgy fogalmazta meg neki, hogy "ez a kimondás akarata nélküli kimondás lemeze lett." A legfontosabb kérdés az volt számára, hogy meg meri-e mutatni magát azután, hogy újra magára talált. Leegyszerűsödött, letisztult, és újra teljesen intuitívan írt Egyedi, aki "nem kimondani akart, csak kiengedni". A változás szerinte abban áll, hogy többet mer kimondani ezen a lemezen, mer végtelenül egyszerű lenni, “ugyanakkor a szövegek súlypontjai is egészen maguktól kezdtek átrendeződni a a szavak képzelt hatalmáról a közlés, a kimondás vagy a hiányok, a ki nem mondás hatalma felé."
Az Állástalan táncosnő című kötetben azt olvasni, hogy 2004 szeptemberétől november 20-ig írta Kemény a Sanzont (“a versnek olyannak kell lennie, mintha egy betűt se javítottam volna benne”), saját bevallása szerint “semmi extra lelki baja” nem volt, “viszont mögötte ott volt a fél életem”. Talán ezért ennyire durva a folyamatosan visszatérő mondat, a szakítással együttjáró tehetetlenség. Keménynek ez a vers “a kommunikációképtelenség tragédiájáról szól. És a magunkba zártságunkról. Meg a saját magunkkal való kommunikációképtelenségről is. Meg mindezeknek a kiüvöltéséről.”
Kemény István: Sanzon
A szemembe néz, és rólam kérdez,
... Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Így beszél: te és neked és téged.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Áttér magára, kitárulkozik,
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
"Ásíts nyugodtan, te úgyis értesz!"
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, szeret, és megalázkodik.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Hogy mondjam neki, ha én se értem,
Hogy lehetséges, hogy nem vagyok én?
Hogy most jövök rá, hogy mindig is tudtam,
De én se értem, hogy nem vagyok én.
Nem vagyok itt, és nem vagyok máshol,
Kettő sem vagyok - csak nem vagyok én.
Azt mondja, sokszor vele is így van.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, mondjam csak, mondjam, csak mondjam.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, érti, és tényleg sír is.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, jó, csak legalább te menj el.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Mint aki megérti, feláll, de nem megy.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Elmegy, de visszafut, leül, feláll -
A vers címe a francia dalhagyományt idézi meg, de Kemény hozzáteszi, hogy “a vers hangulata nekem a punk és a francia sanzon keveréke. A primitív refrén („nem vagyok én”) inkább punkos. Paranoid ismételgetése egy paranoid gondolatnak. De a francia sanzon műfaja pont olyan kegyetlen, mint a punk. A szakítás véglegessége, az elválás, hogy vége, vége, vége, és nincs segítség… ugyanaz a nihil.”
Kemény István és Egyedi Péter a Margó Irodalmi Fesztválon
Egyedi és Kemény rendszeresen lépnek fel együtt a Rájátszásban, a zenét és az irodalmat szabadon párosító produkcióban. A Művészetek Palotájában adott koncerten Kemény a Sanzont olvasta fel, egyedül állt a színpadon 1200 néző előtt, és ekkor taglózta le Egyedit: “A szokott módon, nyugodtan, egy hangerőn és egy energiaszinten mondta a verset, mégis mindenki rá figyelt. A szöveg így teljes mértékben ki tudott bontakozni. Megállt a levegő és a vers megtörtént, ahogyan a dalok szoktak. Később, fél évre rá jött a semmiből ez a lassan kibontakozó, repetitív, furcsán forduló dallamsor és én egyből megadtam magam neki.”
“Annyit éreztem, hogy a dal az őrületbe kell, hogy tartson és onnan kell vagy visszatáncolnia, vagy összeomlania” - tette hozzá Egyedi, aki elmondta azt is, hogy a Sanzonnál neki Kemény sokkal fontosabb volt: “Nagyon kevés olyan embert ismerek, amilyen ő: Kemény nem tud nem Kemény lenni, szerintem képtelen rá. Végtelenül és állandóan önazonos. Egy elképesztően megnyugtató lény. Öröm az energiáiból kapni, miközben ő mit sem sejt az egészből.”
Az MMAMT még csak most indul be, januárban jön a lemez, márciusban a koncert, érdemes lesz figyelni rá: kövessétek a Youtube-on, a Facebookon vagy az Instagramon
