Fotó: Fekete Csaba
Február 15-én ünnepli hetvenedik születésnapját Oravecz Imre Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító.
Oravecz Imre a Heves megyei Szajlán született 1943-ban. Édesapja gépkocsivezető volt, polgári családból származó édesanyja kevéske földjüket művelte. Oravecz 1962 és 1967 között a debreceni tudományegyetem magyar-német szakán tanult. A diploma megszerzése után Budapestre költözött, ahol volt segédmunkás, moziüzem-vezető, nevelőtanár, az Európa Könyvkiadó titkára, 1970-től az MTI számára fordított.
1972-ben – egy szerelmi csalódást követően – disszidált: előbb Párizsba, majd Londonba ment, innen az Egyesült Államokba, Iowa Citybe, ahol hónapokat töltött egy nemzetközi íróprogram tagjaként. 1973-ban hazatért, és a közgazdasági egyetem Idegennyelvi Intézetének tanársegédje lett. 1976-ban ismét az Egyesült Államokba utazott és a chicagói Illinois Egyetemen nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult.
Hazatérése után szabadfoglalkozású író lett, 1982-től az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője, később főmunkatársa. 1985-86-ban a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán volt vendégtanár, a modern német líráról tartott előadásokat és angol versírást tanított, közben kisfiával keresztül-kasul beutazta Dél-Kaliforniát.
1988-ban nyugat-berlini ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás eseményei miatt megváltoztatta döntését és mégis hazajött. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben Antall József miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett, ám tíz hónap múlva lemondott tisztségéről, és egy ideig a Pesti Hírlap című napilap, majd az Új Magyarország munkatársa volt. 1995-től Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított német irodalmat és amerikai őskultúrát. 2001-ben visszaköltözött szülőfalujába, Szajlára.
Pályája nehezen indult: 1962-ben jelent meg első verse az Alföld című folyóiratban, ám ezután 1975-ig egyetlen hazai terjesztésű lap sem közölte munkáit. Ahogy egy interjúban elmondta, költészete „teljesen elütött attól, amit mások csináltak, ez már önmagában is hátrányt jelentett. Ezenkívül ellentétes volt a szocialista realizmus doktrínájával, amelynek a jegyében publikálni lehetett”. A határon túl, az újvidéki Híd című lapban 1968-ban több versét is leközölték, ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy e versekből kötetet is összeállíthatna, de a Szépirodalmi Kiadó visszautasította. Verseit végül a Költők egymás közt című antológiába válogatták be, és költeményeiről méltatást írt Weöres Sándor. Oravecz Imre első kötete 1972-ben jelenhetett meg Héj címmel.
1979-ben két könyvvel is jelentkezett: az Egy földterület növénytakarójának változása című verseskötete mellett Máshogy mindenki más címmel gyerekverseiből adott közre válogatást. Amerikai élményeiből, a hopi indiánok történetének és kultúrájának megismeréséből született meg A hopik könyve, amelynek verseiben anyag és szellem, ember és természet egybetartozása fedezhető fel. Nagy sikert aratott az egy szerelem pusztulását önkínzó részletességgel feltáró 1972 szeptember című prózavers-kötete, valamint a költői főművének is tartott Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987-1997), a szülőfaluját néprajzi alapossággal feltérképező versciklus. Utóbbiért megkapta a Magyar Szépírók Társaságának díját.
2007-ben jelent meg az Ondrok gödre című faluregénye, családtörténete, amelyről sok kritikus úgy tartja, a magyar paraszti sors mibenlétének talán eddigi legjobb rajza. Ennek folytatása a tavaly kiadott Kaliforniai fürj című regény.
Oravecz angolból és németből fordít, többek között Paul Celan, Barbara Frischmuth, Franz Xaver Kroetz műveit ültette át magyarra. Munkásságáért több rangos elismerést kapott, 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki költői életművéért, a tárgyias költészet objektív világának átszellemesítéséért, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtéséért. 2006 óta a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
(MTI)
